Az újdonság ereje 2. rész
Előzmény
Az újdonság ereje 1. rész (hetero)
„...– Akkor péntek déltől… egészen vasárnap éjfélig csak a mi időnk? – kérdezte halkan, de már a válaszomat tudva.
– Pontosan. Bekészítek mindent, és elhozom a világot neked.”
– Pontosan. Bekészítek mindent, és elhozom a világot neked.”
A hátralévő időt, mint valami titkosügynök, ezerrel a hétvégi akció előkészítésére fordítottam. Miri igazi nő volt, nem kérdezett sokat, de láttam rajta, hogy fúrja az oldalát, majd' megeszi a kíváncsiság. A szeme sarkában ott vibrált a kérdés, de uralkodott magán. Én meg tartottam magamat, mint az úsztatott, vasalt betonlábazat, mozdíthatatlanul, kérlelhetetlenül.
Péntek reggel, a kávé gőzén át, miközben csak egy törölközőt viselt, odaléptem hozzá és a fülébe súgtam.
– 12: 03-kor (gyorsan tanulok) a mélygarázs bejáratánál. Pontosan.
Mielőtt még bármit szólhatott volna, hozzátettem.
– Ja, és ha meglátsz bármilyen járműben, egy furgonban, egy traktorban, helikopterben,... vagy akár egy tűzpiros Ferrariban is, ne kérdezz semmit. Csak pattanj be mellém. Kendő, napszemüveg... tudod, ötvenes évek feeling.
Miri majdnem kiköpte a kávét a nevetéstől, majd a törölközője szélét markolva, csípőre tette a kezét.
– Te nagyon hülye vagy!
Aztán kis szünet után, sejtelmes félmosollyal hozzátette
– Oksa.
Pontban 12: 03-kor gördültem be a mélygarázs bejáratának hűvösébe a Hymer B-Class StarLine Exsis-szel. Hosszú, elegáns test, lapos orr, mint egy városi luxusbusz. Szinte hangtalanul siklottam a találkozási ponthoz. Miri ott állt, mintha egy fekete-fehér amerikai film egyik snittjéből lépett volna ki. Bőszárú, magas derekú, fehér nadrág volt rajta, boka felett végződő, kis felhajtással. Piros-fehér pöttyös ujjatlan blúzt viselt, hátul csomózott masnival, derékban elvágva. A haját félig kontyba fogta, a maradék hullámosan omlott a vállára. Macskaszem napszemüveg ült az orrán, fehér kerettel, és piros kendő volt lazán a nyaka köré kötve. Ahogy meglátott, nem kérdezett, nem tétovázott, csípőre tett kézzel sétált az ajtóhoz, elmosolyodott, és beugrott.
– Indulhatunk, Mr. Rejtély – mondta, és elnyúlt az utasülésen, majd nagyot sóhajtott.
Csak a pályán, mikor már a százharmincat súroltuk, nézett rám oldalról.
– Mi a szent szar ez?... Sirály!... Tetszik!...
Aztán összeszűkült a szeme.
– És meg ne mond, hova viszel! M3... oké, nem a Balcsi, nem az Adria... hmm... csak nem Ukrajna? Katasztrófa-turizmus? – És hangosan felnevetett.
Nevettünk mindketten. Aztán, mint akiben örökmozgó lakik, kicsatolta magát az övből, és átmászott a lakótérbe.
– Ezt megnézem!
Péntek reggel, a kávé gőzén át, miközben csak egy törölközőt viselt, odaléptem hozzá és a fülébe súgtam.
– 12: 03-kor (gyorsan tanulok) a mélygarázs bejáratánál. Pontosan.
Mielőtt még bármit szólhatott volna, hozzátettem.
– Ja, és ha meglátsz bármilyen járműben, egy furgonban, egy traktorban, helikopterben,... vagy akár egy tűzpiros Ferrariban is, ne kérdezz semmit. Csak pattanj be mellém. Kendő, napszemüveg... tudod, ötvenes évek feeling.
Miri majdnem kiköpte a kávét a nevetéstől, majd a törölközője szélét markolva, csípőre tette a kezét.
– Te nagyon hülye vagy!
Aztán kis szünet után, sejtelmes félmosollyal hozzátette
– Oksa.
Pontban 12: 03-kor gördültem be a mélygarázs bejáratának hűvösébe a Hymer B-Class StarLine Exsis-szel. Hosszú, elegáns test, lapos orr, mint egy városi luxusbusz. Szinte hangtalanul siklottam a találkozási ponthoz. Miri ott állt, mintha egy fekete-fehér amerikai film egyik snittjéből lépett volna ki. Bőszárú, magas derekú, fehér nadrág volt rajta, boka felett végződő, kis felhajtással. Piros-fehér pöttyös ujjatlan blúzt viselt, hátul csomózott masnival, derékban elvágva. A haját félig kontyba fogta, a maradék hullámosan omlott a vállára. Macskaszem napszemüveg ült az orrán, fehér kerettel, és piros kendő volt lazán a nyaka köré kötve. Ahogy meglátott, nem kérdezett, nem tétovázott, csípőre tett kézzel sétált az ajtóhoz, elmosolyodott, és beugrott.
– Indulhatunk, Mr. Rejtély – mondta, és elnyúlt az utasülésen, majd nagyot sóhajtott.
Csak a pályán, mikor már a százharmincat súroltuk, nézett rám oldalról.
– Mi a szent szar ez?... Sirály!... Tetszik!...
Aztán összeszűkült a szeme.
– És meg ne mond, hova viszel! M3... oké, nem a Balcsi, nem az Adria... hmm... csak nem Ukrajna? Katasztrófa-turizmus? – És hangosan felnevetett.
Nevettünk mindketten. Aztán, mint akiben örökmozgó lakik, kicsatolta magát az övből, és átmászott a lakótérbe.
– Ezt megnézem!
Ez csak a történet kezdete, még 7 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Előzmény
Az újdonság ereje 1. rész (hetero)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
T
Törté-Net
ma 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1