A vonat mocskos titkai

Munkába menet szívesebben járok vonattal, mert jobb a vonaton ülni, mint a városon keresztül vergődni a nagy dugóban kocsival. Ennek is köszönhetem hogy újabb történet született.
Kora reggel van. Álmosan és kifelé alig figyelve, gondolataimba merűlve sétálok a vonatállomás felé. Hátam mögül csacsogásra figyelek fel. Két vidám diáklány, akiket már többször is láttam a vonatnál, kacarászva beszélik meg, elég hangosan, így számomra is hallhatóan, hogy mennyit sikerült keszülni a közelgő érettségire és zh. Vizsgára. Nem sietek nyugodtan gyalogolok, ők pár lépés után megelőznek. Illedelmesen jó reggelttel köszönünk egymásnak. A bal oldali visszafordulva hosszan, szinte már szemtelenül a szemembe nézz. Biztosan észrevette hogy a feneküket csekkoltam. Mégis rám mosolyog majd előre fordulva folytatja a beszélgetést a barátnőjével. Elkezdem alaposabban megnézni őket. A jobb oldali vörös hajú leányzó ő az aki érettségire készülhet. Kék szinű atléta trikót, és egy forró nacit visel. Szexi feneke, csak úgy ringatózik, hosszú combjai ruganyosak, arányosak. A tőlem egy fél fejjel magasabb hölgyike igencsak dekoratív. A kis szemezős talán a vállamig érhet. Ő jobban megragadja a figyelmem. Barna hosszú haja, csupaszon hagyja vállait és hátát, amit a spagetti pántos fehér felsője nem takar. Apró falat miniszoknyája alatt minden lépésnél hullámzik formás, kerek feneke. Majd tovább vándorol a tekintetem, formás combok, ízlésesen izmos vádlik-hmm ha újra tini lehetnék azonnal bepróbálkoznék nála. – fut át az agyamon. Az állomáshoz érve még elszivok egy cigit. Közben a kis vörös áll velem szemben és kíváncsian, kacéran tekint rám. Akkor kapja el a tekintetét amikor megérkezik a vonat. Fülkés szerelvény érkezik. Ők a kocsi egyik én a másik végén szállok fel. A vonat közepén találok egy üres fülkét, le is telepszem az ablak melletti ülésben. A két kishölgy elhúzva a fülke ajtaját kérdezik egyszere-Szia! Van itt szabad hely? Mindketten a tekintetem keresik, falváltva tartom a szemkontaktust, nyugodt hangon válaszolok – Természetesen, foglaljatok helyet ahol csak akartok. – Ahol csak akarunk? – kérdezi a kis barna, félreérthetetlen kacérkodással. Megerősítem válaszom-Ahol csak akartok – abban a pillanatban lehuppan közvetlenül mellém, miközben a barátnője velem szembe lévő ülésbe ül le. Igyekszem lazának tűnni, de ezzel most megleptek. A vörös hajú kezdi
– Fanni vagyok
– Én meg Csenge – tudom meg a neveiket.
– Engem Atinak hívnak – mutatkozok be nekik.