A főnököm felesége

A nevem Ralph és 25 éves vagyok. Barna hajú, zöld szemű, sportos alkatú vagyok. Általában öltönyben járok, mert a munkám ezt követeli meg – sofőr vagyok. A főnököm, egy 60 éves üzletember, rengeteg pénzt keres, nagyon kövér, nem szeret vezetni a kövérsége miatt, ezért szüksége van rám.
Egy luxusszálloda ajtajában vártam rá, ahol a feleségével szállt meg, miután egy hétvégéről érkezett haza valami szigetről. Amikor megláttam a bejáratban, kinyitottam a limuzin ajtaját.

– Jó napot, uram – köszöntöttem.
– A feleségem egy pillanat múlva itt lesz – közölte egyszerűen, és beszállt a kocsiba.
A felesége 10 perccel később jött ki a szállodából, akit most először láttam annak ellenére, hogy majdnem egy évig dolgoztam személyi sofőrként náluk. Egy 50 éves nő volt, aki a korához képest rendkívül jól nézett ki. Vállig érő, vörös haja és markáns állcsontja szexuális vonzerőt adott  és így egy jó pár évet letagadhatott. Térdig érő fekete ruhája ölelte formás testét, bár ezeket némileg elrejtette télikabátja. Karcsú lábán fekete tűsarkút viselt piros talppal, ami kihangsúlyozta az magasabb rendű osztályhoz tartozást. T.

– Jó reggelt, hölgyem – hajoltam meg, és elbűvölve kinyitottam az ajtót.
– Jó reggelt, fiatalember – köszönt a nő, és beszállt a kocsiba.
Gyorsan a vezetőajtóhoz sétáltam és beültem a volán mögé.

– Hová megyünk, uram? – kérdeztem.
– A céghez, aztán vigye haza a feleségemet.
– Igen, uram – válaszoltam, beindítottam a motort, és elindultam.
A főnök váltott néhány szót a feleségével, és szokásához híven elkezdett telefonon beszélni. Időnként a tükrön át a hátsó ülésre pillantva néztem ingerült feleségét. Egy pillanat múlva véletlenül szemkontaktusba kerültünk. Zavartan néztem le az útra, de amikor visszanéztem a tükörbe, a főnököm felesége nagy érdeklődéssel figyelt. Megfogta a napszemüvegét, és egyenesen a szemembe nézve tiszta mosollyal szívni kezdte az egyik fülhallgatót. Amikor megérkeztünk, a főnököm elhagyta a járművet és bement a céghez, én pedig egyedül maradtam a feleségével.

– Akkor, asszonyom haza vigyem önt? – kérdeztem megerősítésre várva.
– Igen, de ne hívj asszonynak, amikor a férjem nincs itt, mert akkor öregnek érzem magam. Csak Beth" – válaszolta.
– Ahogy akarja, asszonyom... ja bocsát Beth, akinek ilyen teste van, azt tényleg nem szólíthatom asszonyomnak.
– Ó, nagyon köszönöm. Menjünk