Matekóra 3. rész

Jó későn értem haza, már este tíz is elmúlt. Nejem a nappaliban aludt a fotelben, a TV-ben az egyik kedvenc sorozata ment. Bevettem magam a fürdőbe, sikáltam magamról a másik nő érintését, a hűtlenségem bizonyítékát. Maró lelkiismeretfurdalásom volt, hiába bizonygattam magamnak, hogy elcsábítottak, levadásztak, áldozati bárány vagyok. A hímsoviniszta énem ugyanakkor baromi büszke volt rá, hogy egy 22 éves, ropogós, szemtelenül fiatal lánynak kellek, bármi áron is. Tényleg élveztem együttlétünk minden pillanatát, rugalmas, bársonyos bőrének érintését, kavicskemény cickóinak, pompás popsijának markolászását, a buja, csókos ajkairól nem is beszélve. Ahogy felidéztem a száját a számon, és a farkamon, ez utóbbi azonnal vigyázzba vágta magát. Ingerenciám támadt alaposan kirázni, de az órára pillantva inkább a lefekvés mellett döntöttem. Megtörölköztem, pizsamába öltöztem, és kimentem felkelteni a nejemet.

– Ébredj drágám, menjünk az ágyba! – Cirógattam meg az arcát.
– Jó sokáig zuhanyoztál! – Tett szemrehányást félálomban, majd bebotorkált a hálóba, szó nélkül eldőlt, mint a zsák, és már aludt is tovább.
Én nem bírtam elaludni, nem jött álom a szememre. Az este történéseit éltem át fejben újra, meg újra, és minden egyes „mozizás” után elbocsátó, szép üzeneteket fogalmaztam. Sehogy sem bírtam jól kijönni belőle, vagy megbántom, vagy nem vagyok elég határozott, korholtam magamat. Nem tudom mikor aludhattam el hajnalban, de reggel az nagyon rosszul esett. Az egész testem izzadtságban úszott, átázott a párnám, a lepedőm, és a vékony pléd is, amivel takaróztam. Úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger.
A frissen lefőtt kávé illatát követve, álló fasszal mentem ki a konyhába. A nejem egy rosszalló pillantással felmérte a gatyám elejét messze eltartó, meredező rudat, majd szinte szemrehányásként oda vetette.

– Nagyon nyugtalanul aludtál! És elég szarul is nézel ki!
– Csodálkozol? Látod, hogy hiányom van! – Intettem a fejemmel a még mindig merev hímtagom felé.
– Hagyjál már, vén kujon! – Csattant fel, és kifordult a konyhából.
Felkaptam a kávémat, és a hűvös őszi reggel ellen egy plédbe burkolódzva, kiültem a teraszra a reggeli szertartáshoz. Két kávé, két cigi. Mire visszaértem a lakásba, ő már útra készen, az előszobában igazgatta a tükörben a frizuráját.

– Este, itthon. – Vetette oda, és elviharzott.