Amire soha nem gondoltam volna

Szerda délután tizenhatóra kettő perc. Telefon zizeg a szobám alatti irodámban.

– Bocsika! Miri, Károly bá veled akar beszélni!
– Baj van?
– Kifizetett, ahogy szokott, és egyből azt mondta, hogy veled akar beszélni.
– Bassza meg! Öt perc és hozd át! – Tettem le a telefont szedtem össze magam.
Károly bá kb. negyvennyolc éves lehet, alig hat évvel idősebb mint én. Mégis mindenkit magáz, ezért Károly bá. Amúgy egy jól szituált sztárügyvéd, aki minden héten szerdán, ugyanazon időben jön.
Egy privát kuplerájt üzemeltetek, masszázs címszó alatt. Három lány dolgozik nekem, lassan már tíz éve. Nem cserélgetem a lányokat, ha bevált marad. Szállást, ételt kapnak, és a hivatalos bevétel fele az enyém. Egy „nyócker” beli gangos proli házban két egymás melletti, kétszobás lakást nyitottam össze. Egyik a szüleimé volt, a másikat önerőből vettem. Érettségi után Kovinál kezdtem filmezni, de egy német producer kivitt Bonba. Három év alatt megszedtem magam. Abból kezdtem alapozni a jövőmet. Voltam eltartott picsa, gazdag férj szeretője, míg meg nem álmodtam a kupit. Pénzt mindig, mindenhonnan jócskán kaptam lelépési pénz gyanánt, így nem volt gond az induláshoz.
Az egyik konyha megmaradt. A másik lett a váróterem és a biztiboy helye, aki pénzt és természetbeni juttatást kapott napi bérben. Rendőrök, ketrecharcosok védték a helyet és a lányokat. Végül is csak biztonsági bútordarabok. A szobákban alul voltak a munkaterületek. A csajoknak bársony burkolat a falakon, és egyedi óriási ágyak. Nekem alul az irodám, fent a hálóm helyezkedett el. Én kurvaként soha nem dolgoztam, elég volt a pornófilmezés. Ha partner kellett, mindig volt, de soha nem itt. Náluk, vagy szállodában. Anyagiaktól mentesen, de ajándékot mindig szívesen fogadtam el. Ezen gondolkodtam, mikor kopogtak.

– Kezeit csókolom Mirike.
– Jó napot Károly. Mi a probléma?
– Tudja Mirike, lenne egy kérésem, de előtte szeretném megvenni a drága idejét, hogy hallgasson meg. – Elővette elő pénztárcáját.
– Ugyan Károly! Régi partnerünk, bocsánat a szóért. Hallgatom, és ha tudok, segítek.
– Hosszú lesz, és ilyen mélyen még senkinek nem mondtam el!
– Hallgatom, van időm, és persze köztünk marad! – Kapcsoltam ki a mondókám közben a telefonomat.
– Köszönöm! És előre is köszönöm a türelmét. Akkor el is kezdem! – Elhelyezkedett a rokokó díványomon, én a kényelmes – szintén őskövület – fotelemben ültem.
– Tudja Mirike, az életemet egy véletlen baleset pecsételte meg. Én huszonhárom évesen már ügyvédbojtárkodtam. Testvérem – Sárika – akkor tizenhárom volt. Apuval saját lovainkon, saját lovardában, a birtokon lovagoltak. Sárika lova megbokrosodott, és amikor szerencsétlenül ledobta, apa nem bírta visszafogni a saját lovát, és az megtaposta. Anya érzéketlen volt, de ő is megrogyott Sári kéthetes kómája alatt. Apa is beleöregedett, így nekem kellett tartanom benne a leket. Sári felébredése után derült ki, hogy olyan sérüléseket szerzett, hogy járni csak minimálisan tudott, és bal keze is gyengébb lett. – Ivott az asztalon lévő vízből.
– Apa lelőtte a két lovat vadászpuskával, majd önmagával is végzett. Szó szerint szétloccsantotta a fejét. Búcsúlevelet csak nekem hagyott. Fejből tudom.
„Karcsikám! Én ezzel a tudattal nem tudok élni. Az élet rám mért súlyát nem tudom tovább cipelni, így rád helyezem ezt a terhet. Anyukád . Próbáld elvonókúrán kikezeltetni, kivezetni ebből a tarthatatlan helyzetből. Sárikát kezeltesd. Van tartalék pénz, amit rád ruházok a birtokkal, földekkel és minden ingó és ingatlan vagyonommal. Légy a gyámja, jó testvére, helyettem apja, társa, míg meg nem találja az igazi férfit életébe.
Nehéz hagyatékot hagyok rád, tudva, hogy te megbirkózol ezzel és a nyomdokaimba lépve becsületes, dolgos ember maradsz, és a testvéredből is kihozod a legtöbbet. Szeretlek benneteket” – Könnyezett ő is, én is.

– Nos, ez a teher mai napig a vállamon van. Anya sajnos nem érte meg a klinikai kezelését, túladagolta magát, és magunkra hagyott. Apa pénzét felhasználva Sárit kezeltettem, külföldi klinikákon érték el a mai állapotát. Kint tanult, német nyelven érettségizett, majd itthon már a jogot választotta ő is. Ma már bíróként dolgozik a fővárosi bíróságon. Sajnos, a testi gondjai még megvannak. Pár lépés után a lábai összecsuklanak. Állni ugyan tud, de a bal keze időnként minden erejét elveszti, aminek az okát az orvosok sem tudják. Így kényszerültem arra, hogy a hóna alá nyúlva a mai napig pátyolgassam, segítsem. Társakká, – szinte férj-feleséggé – váltunk, testi, bensőséges kapcsolat nélkül. – Ismét ivott, én azon gondolkodtam most mi fog ebből kisülni?
– Sajnos, kezdetben és fárasztó volt, amikor a húgom legyengült, és mindenben is rám szorult. WC, fürdés, mozgás, öltözés. Napi szinten hordom mindenhová az átalakított terepjárómmal, hiába van jogsija, biztonságos autója, én nem engedem vezetni. Önöktől vettem ötletet, én is csináltattam egy ekkora ágyat. Így egyszerűbb az éjszakai pihenésem, ha egy ágyban alszunk. Az intimitást legyőzve, már gátlások nélkül, egymás előtt is önkielégítjük magunkat. Ennek apropójaként is jött képbe ön. Sárinak is voltak szexuális kapcsolatai férfiakkal, de mindben csalódott, mivel a pénze, a hatalma és a kiszolgáltatottsága volt a vonzó. Nem untatom a férfiak gonoszságával. Elég a legutóbbi, amikor egy ügyész a szállodai szobában, megverte, majd lelökte az ágyról. Szerencsére a telefont elérte. Borzalmas volt látni a testén az ütésnyomokat, a sebeket, és még feljelentést sem lehetett tenni, hiszen a média ugrott volna rá. A karma megoldotta. Egy bűnözői banda több hétre kórházba juttatta, közben a helyét átvevő ügyész visszaéléseket, vesztegetéseket és szexuális aberráltságra utaló dolgokat talált az aktuális ügyei között. Előzetesben van, várja az ítéletét. – Sanda, gúnyos mosollyal mondta ezt.
– Bocsánat az elkalandozásért. Nem tartom fel ezekkel. Vissza a jelen tényálláshoz. Nos, Sárika egyre többször maszturbál az ön leszbikus filmjeire. Ennek okán lenne a kérésem önhöz. Már nem egészen egy hónap múlva lesz harminchat éves. Én szeretném, ha Ön lenne az ajándék, kedves Mirike! – Fejezte be mondókáját.
Én még az előzőekben hallottak hatása alatt voltam, alig jutott el a tudatomig, amit mondott.

– Károly! Ugye egy átverés show-ba szervezték be? Értékelem, de ebből szeretnék kimaradni!
– Nem, Mirike...
– Amit elmondott, igen csak fájdalmas. Úgy ismertem meg, ön egy talpig udvarias, gentleman férfi. Amit mondott szomorú és tiszteletre méltó, de nem tudom, hogy nekem lenne-e helyem ebben. Kérem, bocsátson meg, de gondolkodás nélkül, szinte biztos, hogy nemet kell mondjak.
– Tiszteletben tartom döntését. Azért kérem, gondolja át! Tudom, nem a pénzről szól az élete, de...
– Semmit nem ígérek! – Míg mondtam, egy névjegykártyát tett az asztalra.
– Szerdán és pénteken ebben az időben tart a húgom szemináriumot. Ez – a mai úgymond fiatalos szlogen szerint, – az énidőm. Sárika tudja, hogy szerdán itt vagyok, pénteken meg golfozni. Ha mégis, ezeken a napokon keressen. – Felállt. Én nyújtottam a kezem, ő pár centire ajkaihoz emelte, de nem érintette ajka a kézfejem.
– Kezeit csókolom, és köszönöm!
– Minden jót, Károly! – Indult kifelé, de megtorpant.
– Mivel tartozom?
– Minden jót, Károly!
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a következő napokban nem járt a fejemben a történet. Igen, volt jópár leszbi filmem, és a végén szinte csak az. Azokba érzelmet és érzéseket lehetett belevinni, átélni. Valami azt sulykolta, valahogy segíteni kéne nekik. Tudtam, megértettem, a hivatásuk miatt ezt csak diszkréten kezelhetik. Felhívtam Károlyt, kértem, hogy a következő látogatáskor keressen meg. Úgy is lett.

– Kedves Károly! Sokat gondolkodtam az egy héttel ezelőtti beszélgetésünkön. Az egyik régi társam talán tudna segíteni önnek.
– Mirike! Lehet, hogy nem voltam elég kifejező, de a húgom önbe lett női szerelemben értve belezúgva. Mindig dicséri a testét, a vonásait...
– Azok a filmek a fiatalkorom szülöttjei.
– Értem, de tudja én a kamasz húgomat is láttam meztelenül, és a mostani, érett, női teste mégis azt az emlékképet vetíti felém, csak azt látom.
– Tudja... ha túl merész vagyok, ne válaszoljon! De gondolkodtam azon is, hogyan élhetnek önök? – Láttam, hogy nem érti.
– Mondta, hogy ön öltözteti, ön mosdatja, ha a fizikai állapota annyira gyenge. Ezt ön hogyan...? – Nem találtam a megfelelő szavakat.
– Értem a kérdését. Hogyan tudom én ezt megtenni? Nos, pont ezért mondtam a kamaszkorra való visszacsatolást. Már akkor, amikor csak igazán gyenge volt, nem hagyhattam magára. Nehéz volt akkor is látni, ahogy mossa magát mindenhol. Ott is. Akkor kellett igazán a megtürtőztetés, hiába állt a nemi szervem. Ma egy érett, – szerintem elfogultság nélkül mondhatom – csinos nő. Olyan helyeken matatok, amitől minden férfi begerjed. Én is, de ehhez kell az önuralom, hogy... hogy, ugye érti.
– Igen, értem. – Pirosodott el egy kicsit az arcom.
– Mindben tiszteletem az öné, önöké.
– Köszönöm. Én is gondolkodtam, és arra jutottam, hogy abban hibáztam, hogy egy zsákbamacskát... zsákbamacskával kapcsolatban kértem az ön, – hogy is mondjam – segítségét. Ha megengedi, péntek délutánra csinálok pár képet a húgomról, és azok alapján dönthet. – Mondta a földet nézve.
– Nem, nem erről van szó...
– Lemondom a golfot, és négykor akárhol megmutatom önnek... – a telefonja. Ránézett.
– Bocsánat, a húgom, mennem kell érte.
Sokat, egyre többet gondolkodtam Károlyékon. Milyen élethelyzet! Milyen gátlásokat kell átszakítaniuk, megélni azt az intimitást. Bevallom, kíváncsi lettem arra a nőre, aki ezt kénytelen megélni bátyával. Így, az Aréna mínusz kettes parkolójában találkoztunk, pénteken négykor. A megadott szektor, megadott parkolójában várt. Átültem a Land Roverébe. Valóban, a hátsó ülések helyén egy lift és egy kerekesszék-rögzítő volt beszerelve. Károly nem udvarolt. Megmutatta Sáráról a titokban készült képeket. Tényleg szép nő, ahogy fésülködik, telefonál, laptopjába hajol. Babaarc, vállig érő egyenes haj. Bal csuklója valóban egy kicsit hátra hajolva. Így, az első képek mindegyikén a fiatalsága tükröződött, majd Károly szétnézett, mielőtt tovább lapozott volna a tabletjén. Megállt a szívem. Egy csodás testű, meztelen nő aludt nyugodtan a képen. A felvétel kissé sötét volt, de minden részlet kivehető. Oldalra boruló mellei körte formájúak, a bimbó udvara nem nagy, és a bimbója sem, legalábbis, így, fekvő helyzetben. Laposnak tűnő hasa alatt borotvált altest. Combjai összeérnek, térdkalácsa talán nagyobb a szokásosnál, és ha nem tudnám, fel sem tűnne a lábfej elhelyezkedése. Összeértek a lábujjai, a sarkai viszont távol voltak egymástól. Pirosan virított a lábujjkörme. Egy átlag feletti nő. Károly engedte, hogy hosszasan nézzem, majd lapozott. Háttal, oldalt fekvő nő. Jól kivehetően, a gerince mentén és a térdeinél oldalt a beforrt vágásnyomok. Formás, kicsit nagyobb fenék, és szélesebb csípő. Bizony elnézegettem volna még, de Károly kikapcsolta.

– Nos, ő az én kishúgom. Kérem, Miri, gondolja meg, mondjon egy összeget és utalom!
Én még a képek hatása alatt voltam. Bevallom, hogy egy tolószékes nőt én nem ilyennek képzeltem el. Ápolatlan arcot, fejet, szétfolyt, ormótlan testet vártam. Közben egy szinte manöken típusú nő. Bármely felnőttfilmben lenne helye.

– Kérem, Miri! Nekem a húgom boldogsága mindent megér!
– Károly, én pénzért... már senkivel.
– Akkor arany?
– Nem, az sem. Nővel a filmezés óta nem voltam. Igen, tudom, ahogy a kerékpározást, ezt sem lehet elfelejteni. Mikor hívhatom? – Akaratom ellenére jött a számra ez a két szó.
– Köszönöm! Ön bármikor!
Elköszöntem ez zavarodottan kiszálltam. A képeken látott nő valamiért, valamivel elkápráztatott.
Hétfőn hívtam Károlyt, és kértem egy személyes beszélgetést. Nem tudtam nemet mondani, a testem kívánta azt a nőt. Szép, és ismeretlen. Károly elmondta az elképzelését. A húga a következő pénteken lesz harminchat éves. Bulit szervez neki a budai házukban.

– Szeretném, ha ott lenne ön is a háttérbe meghúzódva. – Folytatta.
– Remélem, hogy nem szúrja ki önt. Előző szerdán megmutatom a házat, ahova a buli vége előtt, este nyolc körül ön elvonulna. A többit önre bízom.
Szerdán mindent megmutatott, elmondott, én közöltem, hogy csak egy kérésem van.

– Tudja, Károly, ön a húgát napi szinten látja meztelenül, látja élvezni is. Abban is biztos vagyok, hogy rólam is látott nem egy filmet, így szeretném, ha ott lenne a szobában, ha a húga nem küldi ki. Én... nekem megnyugtató lenne. Tudja, a filmezés nagy kihívás volt, de ami ön, önökkel történik, az is nagyon nehéz! Nem is tudom, hogyan birkózom meg vele, az egész helyzettel.