Asszony lesz a lányból

Én már nem vagyok fiatal, a – egy lány meg egy fiú – családos emberek, sőt, az unokáim sem éppen kicsik. A fiam, miután megnősült, külföldre költözött, a lányom azonban itthon maradt. Ő is férjhez ment, és van nekik egy aranyos kislányuk, aki középiskolába jár. Kezdetben nálunk laktak, de aztán elköltöztek tőlünk, azonban nem messzire, itt béreltek lakást a másik utcán, úgyhogy továbbra is sűrűn voltunk együtt, s a lányuk, Mónika, mitőlünk járt iskolába, mivel mindkét szülő dolgozott. Ezt most már múlt időben mondom, mert a lányomék házassága, sajnos, megromlott, s úgy döntöttek, hogy jobb lesz elválni. Mónika az anyjánál maradt, s még több időt töltött nálunk, mint azelőtt, s mi – a világ többi nagyszülőjéhez hasonlóan – a rajongásig szerettük és kényeztettük őt. Megítélésem szerint én voltam kezdettől fogva a kedvence, velem játszott a legszívesebben. Amikor hazajött az iskolából, jött és egyenesen ült az ölembe, ott érezte magát a legjobban. Együtt csináltuk a leckét, s a titkaiba is egyedül csak engem avatott be. Biztos volt benne, hogy a titkok nálam biztonságban vannak, senkinek se fogom őket tovább adni.
Nem sokkal azután, hogy a szülei elváltak, nálam is tragédia történt. Rövid ideig tartó betegeskedés után meghalt a feleségem. Ekkor a lányom Mónikával együtt hazaköltözött.
Rohamosan közelgett Móni tizenhetedik születésnapja, s én nem tudtam, hogy mivel lepjem meg. Megkérdeztem hát:
– Mit szeretnél születésnapodra?
– Mit? Hogy elvedd a szüzességemet! – súgta a fülembe.
Nem akartam hinni a füleimnek.
– Hogy mit?
– Jól értetted: Hogy neked adhassam a szüzességemet – mondta immár hangosan.
– Én, a saját öregapád, hogy elvegyem a szüzességedet?
– Igen. Mi van abban olyan szörnyű? Nem annak kell-e adnunk a szüzességünket, akit a legjobban szeretünk? Márpedig én téged szeretlek a legjobban a világon!
– Na, de ott van a fiúd, a Miki, nem gondolod, hogy erre a “szivességre” őt kellene megkérni?
– Á, a Miki még gyerek, nem szívesen bíznám rá ezt a kényes feladatot. Neki még nem volt dolga nővel, azt se tudná, hogyan fogjon hozzá. Különben is akkora a szerszáma, hogy meg lehet tőle ijedni.
– Hát még ilyet se hallottam. Ezek szerint azt is tudod, hogy az én szerszámom meg kicsi.
– Nem azt mondtam, hogy kicsi, hanem hogy tőled, meg a te szerszámodtól nem félnék annyira. Egyébként tudom, hogy mekkora, mert titokban már láttam néhányszor.
– Móni, ezt verd ki a fejedből, jó?