Váratlan szerelem

Valahol olvastam a következő bölcsességet:
„Azzal kötünk házasságot, akivel először találkozunk, amikor nagyon szeretnénk társat találni”.

Hittem is, meg nem is, de azt nem gondoltam, hogy velem is megtörténik!

Várady Mihály vagyok, táj – és településtervező mérnök. Harmincnégy évesen tértem haza, miután nyolc évet dolgoztam az EU különböző országaiban. Nem akartam idegenben letelepedni, magyarnak akartam nevelni, ezért magyar feleségre gondoltam. Tanácsadó mérnökként még német viszonylatban is kiemelt jövedelmem volt, ezért vettem egy Mátra-alji kúriát, a Szuha völgyében, saját arborétummal. Mire megérkeztem a felújítás is rendben volt, beköltözhettem. Egyedül voltam az ötszobás épületben, mert szüleimet is elvesztettem.
László barátom névnapját egy nagy társaság vacsorával köszöntötte, egyik szomszédom egy dekoratív lány volt, frissen érettségizettnek becsültem. Hazainduláskor Juditnak felajánlottam, hogy hazaviszem, elfogadta Folytattuk a beszélgetést, a sorompónál várnunk kellett, megreszkíroztam egy puszit, szenvedélyes csók lett belőle.
– Miska! – suttogta – ne itt! A másik oldalon van egy mellékút, ott...
Meglepődtem a szaván, de nem vagyok fából... letértem.
– Húzd le a cipzárt – suttogta – van pléded?
Volt! A ruháját csak a cipzár tartotta, egy falatnyi tangában adta át magát a vágyamnak! Kapkodva vetkőztem, gyakorlott kézzel, szájjal és puncival elégített ki!
– Szedem a tablettát, nem vagyok szűz! Belém jöhetsz! – ott, akkor nem gondolkoztam, a kis fej irányított!
Élveztem a fiatal szeretőm... már pirkadt, amikor kiszállt a kocsimból.

Délután felhívtam Juditot, vacsorára hívtam, elfogadta. A házukban egyedül, két bőrönddel fogadott.
– Az öregeim délben elutaztak, engedélyt kaptam, hogy házon kívül aludjak! – kuncogott – adsz szállást?
– Úriember csak igent mondhat! – pusziltam meg a kezét – de csak egy ágyam van! – huncutkodtam.
– Annyi kell! – nevetett – se több, se kevesebb!
Most siettünk haza. Kikerekedett a szeme, amikor meglátta házamat:
– Ez a tied? Nem tévedsz el bene?

Elkezdődtek a mézeshetek: Judit tobzódott a háziasszonyságban, a szeretkezésben! Mindig készen állt a szerelemre: boldogan engedett magába! Kertész, az alapítvány irodavezetője, rugalmas munkaidőt biztosított részére, minden második nap járt munkába.
Tetszett a „házasélet”, ezért feleségül kértem. Elpirult Judit: