Keleti Álmok

– Bobby! Ismerlek, ha Lacival utazol mindig valami őrült történetteltérsz haza, érzem most sem volt ez másképp. Szóval felejtsük el azt a kamuzást amit az előbb hallottam, tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna.
– De Lidia, tényleg ez történt!
– Nem fogom eljátszani neked a megértő feleség szerepét! Na kivele milyen újabb idiótaságot műveltetek?
Ez az átka, ha az ember egy harmónikus családban él. A feleséged még a cipőfűződ állásából is megállapítja, hogy történt valami. Egye fene elmondom neki, bár még mindig tartok tőle, hogy ez azért megfekszi majd a gyomrát. Úgyis átlát rajtam, ha nem mondom el az csak rosszabb.

Az utunk elképesztően hosszú volt, mire kedd este megérkeztünk már biomasszának éreztem magam. Ráadásul a szállodában elkavarták a foglalásunkat, így várnunk kellett, mire az egyetlen megmaradt lakosztályt kitakarították. Már nem bírtunk magunkkal és felmentünk, hogy legalább lezuhanyozzunk, amig elvégzik az utolsó simításokat.
Szótlanul, amőbaként vánszorogtunk a lakosztályig, de a hallba belépve egy gyönyörű női hátsó fogadott bennünket. Tulajdonosa vadul sikálta a padlószőnyeget, mi meg csak álltunk és meredten bámultuk. Ruházatát nézve, fekete miniszoknya, tűsarkú, fehér blúz nem takarító volt, de ezek szerint elég idegesek lehettünk a portással. Két térdére ereszkedve és kicsit előre hajolva két kézzel mosta a szőnyeget, majd megállt pihegni. Gyönyörű volt, a gyors lélegzéstől teste minden porcikája mozgásban volt, hullámzó háta, csípője apró mozdulatai megigéztek.
Minden lélegzetvételnél előbújt fekete rejtekéből fehér szaténba öltöztetett vénuszdombja, olyan volt, mintha bújócskázna, azt mondogatta: Megkaphatod! Még sem! Megkaphatod! Még sem!
Sajnos pont a mégsemnél be az igazi takarító. 1 századmásodpercre megfeszült a szoba, mint villám előtt az ég. Mi azon nyomban felvettük előbbi amőba pózunkat, a kicsike meg idegesen tűsarkújára pattant. Micsoda szemek! A lélegzetem is elállt, nem hittem, hogy ilyen létezik. Az előbb a teste, most a szeme kényeztetett, de elmúlt, mint a vihar. Laci is én is éreztük a téma adott következő őrültségünkhöz.

A szerda, csütörtök, péntek még a szokásosnál is keményebb munkával telt, élni is alig maradt időnk.