Életem csodája 7. rész

... Reggel a kakas kukorékolásra keltem, Joci jól esően horkolt az ágyamba, én kikászálódtam, megmosakodtam, elláttam az állatokat, csendben pakolászottam majd biciklire pattanva mentem a boltba, nekem kaját venni éjszakára a munkába, meg hogy a gyerekeknek is legyen majd valami kaja ha Kati is haza ér. Elment az idő a boltba is. Befordulva a behajtóra, jó kétszáz méterről is láttam ott van egy másik kocsi. A kutyák előre szaladtak, látva én vagyok rohantak vissza a hátsó udvarba. Elmentem a nagyon szép piros Renault megane és a mögé akasztott bazi nagy ponyvás utánfutó mellett, a műhely ajtajában a két kutya csóváló farkát láttam csak. Ajtón benézve kezem elé kaptam a szám ne kiáltsak fel. Fiam mint tegnap pántos nadrágjával a földön oldalt állt a falnak támaszkodva, előtte egy picsaszoknyás, félmeztelen, fej középig felborotvált, azon a részen barna sünis hajú, fejtetőn fehér, közepesen hosszú hajú nő térdelt, fejét fiam alhasába nyomva. Megdöbbenésemben ki ez a nő és mit csinál fiammal mikor Kati bármelyik pillanatban megjöhet. Toporogtam mi tévő legyek, hol a bekötő utat néztem a kocsik közé állva, hol hátra sandítva gondolkodtam, kirángatom fejtetőjén lévő hajánál fogva azt a büdös kurvát, megszaggatom és elzavarom. Ezen morfondíroztam, mikor a hátsó udvari bejárati ajtóból kiabált a fiam:
– Nem jössz be anya? – oda fordulva pont akkor tűnt el ribanc az ajtóban, fiam meg még félkemény pöccsel széles mozdulatokkal integetett, természetesen a munkás nadrágjával. Dühös lettem rá is, hogy bevitte az a nőt a házba, mikor minden percben itt lehet a húgom. Nagy sebbel-lobbal vágtattam befelé, már ordítani akartam velük. Hunyorogva a fénykülönbségtől láttam a nő rohan felém. Jé ez Kati. Ugrott nyakamba és ragacsos szájjal puszilgatott, ölelt.
– Kati te vagy az? – Kérdeztem szorításából bontakozva.
– Szia nővérkém! Ki lenne mán az? Tekerném is ki fiad nyakát. – kezdett forogni. Mellei később indultak utána, fura volt ezért meg is állítottam. – Nem tetszem? – kérdezve megint puszilgatva.
– Szerbusz hugi! Kicsit furi – vizsgálgattam, simítottam a süni részét, majd tenyerem kinyitva túrtam fehér hajába az milyen hosszú. – fura, de jól áll, igen ez is te vagy. Mikor jöttél? – tereltem a témát.
– Nem olyan rég, pont egy szopásnyi idővel előtted.
– Khm – köszörültem meg torkom, majd nyeltem párat, számomra ez a téma életidegen. Piszkosát szájába vette, beszélt már róla, hallottam mástól is, de azé ne mán.