Az első szerelemig

Gyermekkorom legemlékezetesebb szexuális élménye egy korházhoz fűződik.
Már nem emlékszem, hogy éppen melyik fertőző gyermekbetegség miatt kerültem oda, de arra igen, hogy lábadozó nyolcadikos nagylányokat vontak be a fürdetésünkbe (akkor is lehetett nővérhiány). A férfiui szemérem teljesen érzéketlen figyelmen kivül hagyásával fürdetésünk koedukáltan történt. Hát igen csak szégyenlősködtem a nagylányok és a hozzám hasonló korú kislányok előtt. Persze a puncikat jó volt nézegetni. No aztán elkezdődött a fürdetés. Az engem fürdető "nővérke" – szép nagy mellű lány volt – gond nélkül elkapta a fütyimet és beszappanozta, miközben lelkesen viháncolt a társaival. Onnan kezdve türelmetlenül vártam az esti fürdetéseket.
Az egyik alkalommal megcsúsztam a kádban és csak "nővérkém" mellében sikerült megkapaszkodnom. Nagyon megijedtem, hogy most mi lesz, de csak a viháncolás csapott fel az égig. Ki tudja miért, de egyre többször csúsztam meg a kádban.
Nem is volt rossz korházban lenni.

Barátaimmal egyre több mindent tudtunk meg a gyerekek születéséről. Nem tudom már melyikünktől származott a hír, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy nekünk nem kell gyerek, ha ehhez az szükséges, hogy az apuka bedugja a fütyijét az anyuka puncijába, és belepisiljen.
Hát ami azt illeti most sem tartom jó ötletnek.

Az egyik éjjel arra ébredek, hogy görcsbe állt a fütyim. Mint ahogy azt máskor a lábamnál szoktam, elkezdtem kimasszírozni a görcsöt. De csak nem múlt el. Sőt, egyre nőtt – a fütyim is! Az eredmény félelmetesen jó volt. Lehet, hogy orvoshoz kellene mennem?

Közben középiskolás lettem és sokat kellett tanulni. Szerencsére az osztályban voltak lányok is, és az egyik nagyon tetszett. Sokat beszélgettünk a szünetekben, és boldog voltam. Néha elmentünk moziba is.

Az egyik délután, a technikumból hazatérve anyám azzal fogad, hogy menjek át a kosaras szomszédasszonyhoz, segiteni.
Nem örültem anyám jótékony felajánlásának, mert a srácokkal megbeszéltünk, egy focimeccset.
A kapcsolatom szomszédasszonnyal eddig a köszönésben merült ki. Anyámmal voltak jóban. Már ha nem voltak éppen haragban. Most éppen a béke dúlt közöttük, úgy hogy nyomtam is a csengőt.
Sokáig semmi nem történt. Már kezdtem örülni, hogy mehetek focizni.
Szia! Gyere be!
Köszöntem, bementem.
Zárd be az ajtót! – adta ki a parancsot a feje, a szobaajtó takarásából.
Bezártam.