Vonatos kaland két BBW-vel
Megjelenés: 2021. március 26.
Hossz: 8 398 karakter
Elolvasva: 1 281 alkalommal
BBW: Az angol Big Beautiful Woman (gyönyörű, telt nő) rövidítése, ami egy szépítő kifejezés az átlagosnál jóval teltebb nőkre.
Fordítás
Eredeti történet
Fordítás
Eredeti történet
Beültem a vagon hatszemélyes fülkéinek egyikébe, magamra csuktam az ajtót, azt remélve, senki nem fog megzavarni az utazásom során, és nyugott körülmények között utazhatom. Elindult a vonat. 5 perc sem telt el hirtelen kinyilt az ajtó és megrakott poggyásszal ellátott nő ömlött be a fülkébe.
Egyikük 30-as egy nagyon telt, sötét bőrű, fekete hajú, bokáig érő testhez tapadó pamutszoknyában, amely láttatni engedte teste minden ívét, domborulatát. Ehhez sima két számmal is kisebb polót viselt, amely sejtetni engedte, hogy nem visel melltartót, így kivehettem hatalmas melleit.
Társa 50-es vagy inkább idősebb túlsúlyos nő hasonlóan öltözve. Úgy néztek ki, mint a francia cigányok, és bár beszélek franciául, egy mukkot nem értettem abból, amit egymásközt beszéltek. Segítettem felrakni csomagjaikat a tartóra, amit mindketten megköszöntek.
A következő fél órában a könyvem olvasásába merültem, nem figyeltem őket, mígnem a jegyvizsgáló meg nem érkezett jegykezelésre. Aki minden gond nélkül lekezelte a jegyemet, de a hölgyeknek nem volt jegyük, ennek ellenére megpróbálták rábeszélni, hadd maradjanak. 2-3 percig is vitatkozhattak, a jegykezelő hajthatatlan maradt, végül azt mondta, hogy le kell szálniuk a következő megállóhelyen.
Utálom az ilyesmit, rajtakapták őket. Ezért felajánlottam kifizetem a jegyeket. Mindhárman úgy bámultak rám, mint egy hülyére, majd az idősebb gyorsan megköszönte, én fizettem, a jegykezelő odaadta nekik a jegyeiket és lépett a következő fülkéhez.
Csend telepedett ránk, míg nem az idősebb nő valamit élénken nem kezdett magyarázni a fiatalabbnak, ami vitának is tűnhetett, de nem az volt. A fiatalabb egyetértőleg bólintott, majd rám mosolygott. Felállt, és átűlt mellém, háttal az ajtónak, félig felém fordulva.
Ismét rámmosolygott, majd két kézzel felhúzta feszes pólóját, kiszabadítva hatalmas kemény melleit, amelyek kerekdeden, és hatalmassan hulltak alá súlyuknál fogva, szivarvégre emlékeztető bimbóival és teáscsésze nagyságú pitvarukkal megpihenve a pamutszoknyáján. Majd megfogta kezemet és az egyik duzzadt keblére helyezte.
Hagytam, mert a látványtól transzban voltam. A rugalmas mellbimbói éreztem, ahogy érintésemtől megkeményednek. Kezemet erősen magához húzta, , hogy érezzem amint megkeményedik. El akartam húzódni, de megállított.
– Szeretnénk köszönetet mondani. – mosolyogott vörösödő arcomba.
Egyikük 30-as egy nagyon telt, sötét bőrű, fekete hajú, bokáig érő testhez tapadó pamutszoknyában, amely láttatni engedte teste minden ívét, domborulatát. Ehhez sima két számmal is kisebb polót viselt, amely sejtetni engedte, hogy nem visel melltartót, így kivehettem hatalmas melleit.
Társa 50-es vagy inkább idősebb túlsúlyos nő hasonlóan öltözve. Úgy néztek ki, mint a francia cigányok, és bár beszélek franciául, egy mukkot nem értettem abból, amit egymásközt beszéltek. Segítettem felrakni csomagjaikat a tartóra, amit mindketten megköszöntek.
A következő fél órában a könyvem olvasásába merültem, nem figyeltem őket, mígnem a jegyvizsgáló meg nem érkezett jegykezelésre. Aki minden gond nélkül lekezelte a jegyemet, de a hölgyeknek nem volt jegyük, ennek ellenére megpróbálták rábeszélni, hadd maradjanak. 2-3 percig is vitatkozhattak, a jegykezelő hajthatatlan maradt, végül azt mondta, hogy le kell szálniuk a következő megállóhelyen.
Utálom az ilyesmit, rajtakapták őket. Ezért felajánlottam kifizetem a jegyeket. Mindhárman úgy bámultak rám, mint egy hülyére, majd az idősebb gyorsan megköszönte, én fizettem, a jegykezelő odaadta nekik a jegyeiket és lépett a következő fülkéhez.
Csend telepedett ránk, míg nem az idősebb nő valamit élénken nem kezdett magyarázni a fiatalabbnak, ami vitának is tűnhetett, de nem az volt. A fiatalabb egyetértőleg bólintott, majd rám mosolygott. Felállt, és átűlt mellém, háttal az ajtónak, félig felém fordulva.
Ismét rámmosolygott, majd két kézzel felhúzta feszes pólóját, kiszabadítva hatalmas kemény melleit, amelyek kerekdeden, és hatalmassan hulltak alá súlyuknál fogva, szivarvégre emlékeztető bimbóival és teáscsésze nagyságú pitvarukkal megpihenve a pamutszoknyáján. Majd megfogta kezemet és az egyik duzzadt keblére helyezte.
Hagytam, mert a látványtól transzban voltam. A rugalmas mellbimbói éreztem, ahogy érintésemtől megkeményednek. Kezemet erősen magához húzta, , hogy érezzem amint megkeményedik. El akartam húzódni, de megállított.
– Szeretnénk köszönetet mondani. – mosolyogott vörösödő arcomba.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 4 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
"MIKOR LESZ MÁR ENNEK A SZÖRNYŰSÉGNEK VÉGE." - ezen nagyon nevettem, mert azt hiszem itt csak egy fordításom van, de kb. ugyanígy éreztem vele kapcsolatban.
Az "Ó, azok a mellek" c. művel kínlódtam meg. Annak az utolsó részét próbáld meg fordítani, ha javasolhatom. Nekem sokat segített, hogy az összeset elolvastam újra és újra, majd a google is segített és úgy adaptáltam be. Állítólag fogyasztható lett. 🙂
Abból a forrásból azért lehet dolgozni, vannak ott olyan történetek, amik érdemesek a munkára, de csak a top kategóriákból.
A forrásokról: keresés alatt. Valószínű azért is voltak ilyen "igénytelenek", mert a forrás se sokkal jobb. Azt hiszem, onnan többet nem is fordítok, inkább Josefine Mutzenbacher-rel foglalkozom, ugyanis már herótom van az olyan kezdetű szövegektől, hogy "akkor 14 voltam, és ő 14 és fél." (...most 114 és mintha eltűnni látszana, a mindig közénk settenkedő korkülönbség.) 🙂
Aki a google fordításra panaszkodik, részben -- mondom részben -- igaza van. Mennyivel egyszerűbb lapozgatni a nagyszótárt, és kiírni a használt szócikkeket, mert az agyam nagyon rövid. Ugyanakkor szinonimák keresésében is ott van, ha nem is használom a "nagyon" jelzőt. Viszont rengeteg olyan angol kifejezés van, amit ha szavanként (google) fordít le az ember nem jön vissza az a jelentés, amit az írója gondolt. Mire gondolok? Például (amivel legutóbb találkoztam), a főhősünk érdeklődik, merre kell mennie egy járókelőtől. Az elmondja neki, hogy menjen két utcát a nap irányában, majd forduljon jobbra - köszönet Bobnak. Hogy jön ide Bob? Ez körülbelül annyit tesz, hogy "ilyen egyszerű".
Bár bevallottan használtam a google-t, azért gondoljatok bele: Az egészet egy AI vezérli. Ha ilyen gyatrán fordít magyarra, az csak azért van, mert az AI érdeklődését nem keltette eléggé fel a magyar nyelv. A francia nyelv például felkeltette. 1 hét alatt tanult meg Franciául. Magától. Csak azokból az anyagokból, amit az interneten fellelt. De megtanulta például a go-t is.
Aki azt rója fel, hogy használtam a google-t, azt a kritikát azért tudom elfogadni, mert arra figyelmeztetett, nem érdekelt a szöveg, csak túl akartam lenni rajta, és nem egyeztettem alany és állítmány, időt, az egész történet eredetijét és annak fordítását. És azzal se foglalkoztam, hogy a Kedves Olvasó jól érezze magát, amikor olvassa, egyedül csak az érdekelt, hogy MIKOR LESZ MÁR ENNEK A SZÖRNYŰSÉGNEK VÉGE.
Hát ezért fontos a jó téma- és forrásválasztás.
Immár 10 éve élek az Angliai Cambridge mellett. … és nem tanultam még meg eléggé Angolul. Talán amiatt, mert NEM AKAROM ELENGEDNI AZ ANYANYELVEMET. Igaz nem is töröm. Ezen akarok változtatni valamilyen irányban, azzal, hogy fordítok.