Az első alkalom
Megjelenés: 2020. augusztus 27.
Hossz: 19 298 karakter
Elolvasva: 820 alkalommal
Gyerünk már, Doris, csengessünk be hozzá, hátha otthon van. Már nagyon szeretném, hogy találkozz vele.
– Na jó. És mi olyan különleges benne? Marcusnak hívják, igaz?
– Minden különleges rajta. Várd csak ki, míg megmutatom neked a játékszobáját.
– A micsodáját?
– Semmi, nem fontos. Csak gyere már, légy szíves.
Azzal karon fogott és úgy vonszolt fel egy régi raktárépület lépcsőin, melyet lakóépületté alakítottak át. A pasas lakása a legfelső emeleten volt, és mire felértünk oda, teljesen kifogyott belőlem a szusz. Rita becsengetett. Semmi. Újból megnyomta a csengőt, és mikor továbbra sem nyitott ajtót senki, elővett egy kulcsot.
– Miért nem ezzel kezdted, hogy ajtót nyitsz?
– Mert nem szereti, ha egyszerűen csak úgy benyitok hozzá, mikor kedvem tartja. De ha kétszer csengetek, és nem nyit ajtót, akkor rendben van a dolog... bejöhetek és megvárhatom.
Furcsa szabályok, gondoltam magamban. Mert vagy akarja a fiúja, hogy odamenjen vagy nem. Akkor meg mit számít, ha csak úgy besétál, mikor a fickó otthon van, hacsak nincs neki valami titkolnivalója? Ritának mindig ilyen fura pasasok akadtak az útjába. Szinte mágnesként vonzották őt. Ezúttal azonban Rita kijelentette, hogy szerelmes a srácba, és az nagyon rendes ővele.
– Na, mit szólsz? – kérdezte Rita, miután körbemutatta nekem a lakást.
– Klassz hely. Mi van a mögött az ajtó mögött? – kérdeztem.
Mert Rita az egész lakást megmutatta, kivéve, hogy hova vezet az az egy ajtó, mely feketére volt festve és le volt lakatolva.
– Az a helyzet, hogy oda nem léphetek be, ha ő nincs itthon.
– Ugyan miért nem? Mi van odabent? – kérdeztem, és most már furdalt a kíváncsiság.
– Az a játékszoba – A micsoda? Na, gyerünk már, mutasd meg nekem!
– Na jó, de meg kell ígérned, hogy ezt soha nem mondod meg neki.
– Te jó ég, tisztára úgy beszélsz, mintha legalábbis egy rejtegetne odabent. Gyerünk már, mutasd meg! – mondtam követelődzően, ő pedig előhúzott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
Ha azt mondom, meglepődtem, azzal nagyon keveset mondtam. Olyan volt, mint egy várbörtön, falait fekete téglákból rakták, és a leggroteszkebb szerkezetek voltak ott, amiket valaha is láttam.
– Na jó. És mi olyan különleges benne? Marcusnak hívják, igaz?
– Minden különleges rajta. Várd csak ki, míg megmutatom neked a játékszobáját.
– A micsodáját?
– Semmi, nem fontos. Csak gyere már, légy szíves.
Azzal karon fogott és úgy vonszolt fel egy régi raktárépület lépcsőin, melyet lakóépületté alakítottak át. A pasas lakása a legfelső emeleten volt, és mire felértünk oda, teljesen kifogyott belőlem a szusz. Rita becsengetett. Semmi. Újból megnyomta a csengőt, és mikor továbbra sem nyitott ajtót senki, elővett egy kulcsot.
– Miért nem ezzel kezdted, hogy ajtót nyitsz?
– Mert nem szereti, ha egyszerűen csak úgy benyitok hozzá, mikor kedvem tartja. De ha kétszer csengetek, és nem nyit ajtót, akkor rendben van a dolog... bejöhetek és megvárhatom.
Furcsa szabályok, gondoltam magamban. Mert vagy akarja a fiúja, hogy odamenjen vagy nem. Akkor meg mit számít, ha csak úgy besétál, mikor a fickó otthon van, hacsak nincs neki valami titkolnivalója? Ritának mindig ilyen fura pasasok akadtak az útjába. Szinte mágnesként vonzották őt. Ezúttal azonban Rita kijelentette, hogy szerelmes a srácba, és az nagyon rendes ővele.
– Na, mit szólsz? – kérdezte Rita, miután körbemutatta nekem a lakást.
– Klassz hely. Mi van a mögött az ajtó mögött? – kérdeztem.
Mert Rita az egész lakást megmutatta, kivéve, hogy hova vezet az az egy ajtó, mely feketére volt festve és le volt lakatolva.
– Az a helyzet, hogy oda nem léphetek be, ha ő nincs itthon.
– Ugyan miért nem? Mi van odabent? – kérdeztem, és most már furdalt a kíváncsiság.
– Az a játékszoba – A micsoda? Na, gyerünk már, mutasd meg nekem!
– Na jó, de meg kell ígérned, hogy ezt soha nem mondod meg neki.
– Te jó ég, tisztára úgy beszélsz, mintha legalábbis egy rejtegetne odabent. Gyerünk már, mutasd meg! – mondtam követelődzően, ő pedig előhúzott egy kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
Ha azt mondom, meglepődtem, azzal nagyon keveset mondtam. Olyan volt, mint egy várbörtön, falait fekete téglákból rakták, és a leggroteszkebb szerkezetek voltak ott, amiket valaha is láttam.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 9 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
a
angel234
2020. október 1. 03:49
#7
Nem szeretem az ilyen erőszakot.
1
c
cscsu50
2020. augusztus 29. 00:54
#6
nem igazén tetszett
1
s
sunyilo
2020. augusztus 27. 20:01
#5
Itt mindenki erőszakon végzett?
1
f
feherfabia
2020. augusztus 27. 06:58
#4
Nem tetsuett!
1
A
Andreas6
2020. augusztus 27. 06:31
#3
Nagy az Úristen állatkertje...
1
v
veteran
2020. augusztus 27. 01:06
#2
Továbbra sem szeretem az erőszak semmilyen formáját.
1
T
Törté-Net
2020. augusztus 27. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1