SZEP
22
2008

Szösszenetek egy család életéből 2. rész

Eltelt kb. 3 - 4 nap mióta Steve jól megkefélte a puncimat, de azóta sajnos nem akadt újabb alkalom az együttlétünkre, pedig igen vártam már. Reméltem, hogy nem ez volt az első és egyben az utolsó szeretkezésünk. Kerestem az alkalmakat, de vagy Steve nem volt otthon mikor én, vagy mindenki otthon volt a családból. Azért a szemén láttam, hogy huncutul mosolyog, mikor találkozott a tekintetünk. Hogy kellene elintézni, hogy kettesbe legyünk? Nagyon sokat gondolkoztam ezen, már azt is gondoltam, hogy kiveszek egy nap szabadságot és felhívom az egyetemen, hogy jöjjön haza, mert nem érzem jól magam. De erről letettem, mert nem akartam megijeszteni...

Egy kis bécsi kurva emlékezései 9. rész

- "Nem ismertem én semmiféle Ferdlt..." Ez kicsit úgy csalódás volt nekem, hát tovább erősködtem: - "De, de, biztosan ismerte..." Rám sandított: - "Sehogy sem ugrik be..." Most úgy éreztem, fokoznom kell a nyomást. - "Jaj, Reinthaler asszony", mondtam. - "A Ferdl volt az, aki segített magának egyszer lehozni a padlásról a mosást." Láthatóan megrezzent. Akkor ennyit mondott csak: - "A padlásról...? Vagy úgy. Na, így valami már rémlik." Lik, gondoltam én kajánul. S folytatnom kellett: - "Reinthaler asszony, a Ferdl azt mondta... na, mondott valamit...
SZEP
19
2008

Egy szív ezer meséje

Könyvtárban dolgozom. Zárás elött mindig végigsétálok az asztalok között és begyűjtöm az ott maradt köteteket. Így történt ez azon a júniusi péntek estén is, amikor az egyik asztalon fekete börkötéses napló-szerűségre bukkantam. Valaki biztosan itt felejtette. Gyorsan belelapoztam, de sehol egy név, egy cím, egy telefonszám. Nem tehettem mást, becsúsztattam a naplót fekete válltáskámba. Majd hétfön kiírok egy üzenetet a pult fölé, hátha a gazdája még visszatér. Azért nem hagyhattam benn, mert a takarítószemélyzet idönként hajlamos sajátjának tulajdonítani a gazdátlan tárgyakat. Hazaérve a táskámat felakasztottam a fogasra és egészen vasárnap délutánig hozzá sem nyúltam...

Két barátnö megdugatja magát

Ez az eset nemrég történt velem egy kellemes nyári estén! Barátnömmel beszélgettünk minden féléröl,szexröl, suliról...stb. Szóba kerültek szexuális vágyaink ki mire izgul fel igazán, mit próbálna ki szívesen! Egyszer csak megszólalt a telefonja, a barátnöje Kata hívta. Azt akarta megtudni nem - e érne rá találkozni vele!? Barátnöm megkérdezte, hogy nem baj - e ha én is ott lennék! Tetszet neki az ötlet így hát áthívtuk és egy óra múlva csöngetett is...
SZEP
18
2008

A szerelmet tanultuk 3. fejezet - Intermezzo

A nyári meleg, szeptemberben végig kitartott, sőt még október közepén is kabát nélkül jártunk iskolába. Egy napon, Zsuzsa már kora délután hazajött a munkából. Valami lecsúsztatni valója volt, és az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy szobáját kifesse. Éppen verset tanultam a verandán, mikor megláttam, hogy integet felém. - Van pár perced a számomra? - kérdezte. - Természetesen. - feleltem. Bár a nyár vége óta nem beszéltünk hosszabban, azért a kialakult barátságos hangnemet köszöntésekben, és apró kis mondatokban, melyek szomszédok között oly gyakoriak, megőriztük...

A három dákó

Tavaly decemberben történt. Két haverommal biliárdozni mentünk egy klubba. Egy külön kis teremet béreltünk, hogy végre kibeszélgethessük magunkat. Zoli, aki még általános iskolás haver volt, egy hete jött vissza Amerikából. Gergő nemrég vált el, pedig csak 2 évvel volt idősebb nálunk – 23. Valójában nem akartunk csajokról beszélni. Sőt. Úgy beszéltük meg, hogy a találka lényege, hogy végre elfelejthessük csalódásainkat. Vagy fél órája játszhattunk, és éppen nyerésre álltam, mikor kinyílt az ajtó. Én éppen a lövéshez készülődtem, nem néztem meg, ki jött be. Csak azt láttam, hogy Zoli és Gergő kissé meglepődtek. Gondoltam, biztosan egy régi haver talált ránk...
SZEP
17
2008

Viharos kaland

Ítéletidő tombolt odakint, miközben a kávéautomatából próbáltam egy kis frissítőt kiimádkozni az irodaház 8. emeleti lépcsőfordulóján. Már félhangosan szitkokat kezdtem szórni az átkozott gépre pénzem elnyelése miatt, amikor egy ismerős férfi hang megszólalt a hátam mögött: - Jó estét! Valami baj van? Tudok segíteni? - nem is kellett megfordulnom, lelki szemeim előtt láttam az illető mosolyát az arcán, de meg akartam bizonyosodni róla, mielőtt megmondom neki, hogy kin mulasson ilyen jót. Ahogy megfordultam hirtelen ráeszméltem, hogy ő a cégünkkel szomszédos vállaltnál dolgozik az irodaházban...

Meglepetés

délelőtt 10 óra Ma reggel kaptam egy smst. Feladó: Ő. "Találkozzunk ma este hatkor a pályaudvarnál, van egy meglepetésem." Ma volt három éve, hogy először randevúztunk. Csodálatos este volt... *Mémoire* Mikor beléptem az étterembe, a vacsoratársam egy vörös rózsával várt a lefoglalt asztalunknál. Sármosan mosolygott. Első pillantásra nem a leghelyesebb férfi, de nekem pont az esetem. A borosta, és ahogy az öltöny feszül az izmaira... Leültem, már jött is a pincér, felvenni a rendelést. Egy jó minőségű francia pezsgőt rendelt. Majd megkaptuk az előételt, a főételt, és a desszertet is. Lassan záróra volt, így mi elindultunk sétálni a városban. Hideg volt, megborzongtam...
SZEP
16
2008

Egy kis bécsi kurva emlékezései 8. rész

Franz egyre a Reinthalerné után koslatott, kúrni szeretett volna vele. Figyeltem a nőt én is, csupán hogy a bátyámnak minden újabb hírt elmondhassak róla. Hogyan hetyerészik a ház kapujában mindenféle alakkal, tréfálkozik velük így - úgy, és nagyon el tudtam képzelni, hogy ezek is megjárták már őnagysága altáját. Még hogy őnagysága! Jó, ha úgy vesszük, kurvának nagy kurva lehetett. Egy biztos, a Horak úr nyilván megkefélte már. A sörösember. Nap mint nap jött a Horak úr kocsival, hordókkal, a söröslovak megálltak a házak elott, kocsmák elott, aztán kezdődött a lerakodás, felrakodás, és közibe nyilván befért valami más, úgy értem, a Reinthalerné "közibe" is. Házunk pincéjében volt ugyanis egy sörraktár...

A tesztelés

A fenébe, elfelejtettem az újságot. Mindegy, akkor visszamegyek venni, a többi megvásárolt holminak meg jó helye van addig a csomagtartóban is. Nem vettem semmit, amit minél előbb hűtőbe kellene rakni, akár egész nap ott maradhat. Újságvásárlás közben viszont megcsapta orromat a pékségből áradó illat. Muszáj benézni, venni valami finomságot. És jó friss, legjobb rögtön megenni. Persze valamit inni sem árt, szóval jöhet egy flaska ásványvíz is. Evés közben olvasom az újságot, aztán rágyújtok. Nincs semmi sürgős dolgom, ráérek. - Bocsánat...
SZEP
15
2008

Az eltartási szerződés

Tizenkét éves voltam, amikor a szüleim elváltak, én anyámmal maradtam. Mégis mi hagytuk ott az otthonunkat, és költöztünk albérletbe. Két évig albérletből albérletbe hánykolódtunk, az általános iskola utolsó két osztályát négy iskolában végeztem. Anyám ápolónőként dolgozott, bizony sokszor éjjel is. Aztán két év után váltott, és gondozó nő lett. Idős embereknek segített az otthonukban, vérnyomást mért, gyógyszert adagolt, és segített az ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Így ismerkedett meg egy idős hölggyel, Anna nénivel, akivel néhány hét után eltartási szerződést kötött. Reméltem, hogy most már megállapodunk, és vége a cigányéletnek...

Renáta

Egy kellemes nyár végi péntek este volt, mikor egy fárasztó hét után otthon pihentem, nem terveztem semmit, úgy döntöttem könyv olvasással szakítom ki magam a hétköznapok, egyhangúságából. Elővettem egy regényt és olvasni kezdtem, már elragadott a könyv cselekménye, mikor csörgött a telefonom! Haverom Karesz volt! Kapd össze magad! Tuti bulit tudok neked - mondta! Egy kicsi kérettem magam, mert egy porcikám sem vágyott szórakozni, a fáradtságtól, de hagytam magam meggyőzni! Karaoke bárba hívott, ugyanis a barátnője elutazott a hétvégére, és szabad volt, ezért gyorsan összerántotta a baráti társaságot egy lazító estére. Számodra ott lesz Andi barátnője Renáta - kezdte Karesz a meggyőzést, hogy végképp ott legyek...
SZEP
12
2008
Új képregény került fel a CartoonSex-re, és új film a Törté-Net TV-re, jó nézelődést ott is! :)

A nyaralás

Ez a történet 3 éve esett meg velem az egyik nyaralásom alkalmával... Igazán furcsa, mivel sosem szerettem sehova sem elmászkálni itthonról főleg nyáron, maximum a városban a srácokkal meginni valamit, de inkább itthon punnyadtam. De ez a nyár máshogy sült el, legalábbis két hete az augusztusnak. Tudtomon kívül a nagyszüleim beírattak valami balatoni nyaralásba ahova egy csomó fiatal ismeretlen gyerek is hivatalos volt. Sokáig rinyáltam hogy ahh miért, semmi kedvem az egészhez. Senkit nem ismerek, utálom a Balatont stb... pedig egy kicsit igazából vágytam oda. De végül is rávettek, na mondom magamban mindegy, legalább ha nem lesz semmi érdekes akkor jól berúgok az esti partikon...

Amazonok büntetése 1 - 7. rész

(A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 8. része) Készült: 2004. 07. 01. - 2004. 08. 28. 1. A DOKTORBÁCSI - Jól van... Kezdjük! Kamera indul! - mondta Róbert határozottan és ujja rásimult a felvevőgép egyik aprócska gombjára. Elindultam előre, kecsesen ringó csípővel tipegve be a szobába tűsarkú szandálomban. Egyenesen a nagy franciaágyhoz sétáltam, melynek túloldalán állt a férfi karbatett kézzel, közvetlenül a kamerája mellett. Érdeklődve figyelte mesterkélt mozdulataimat, szerintem elégedetten a látvánnyal. Igyekeztem ugyanis minél csábosabban mosolyogni rá, és főként a gépe fekete lencséjébe, forrón remélve, hogy jól fogok szerepelni az első jelenetben...
*  *  *
*  *  *
SZEP
11
2008

Valóban összetartozunk...

(Remélem, senki nem fogja abbahagyni a történet negyedénél az olvasást csak azért, mert ismerős sorokat olvas. A történet alapja egy korábbi "alkotásom"; Örökre összetartozunk a címe... Remélem, azért tecceni fog (lehet, hogy jobban, mint az eredeti)) Mindig érdekes volt a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az... Néha évekkel korábbi álmaim "válnak valóra"... Van jó pár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont.....

A szolgáló

A hajnali nap első fénye elűzte az szoba árnyait, amikor a nehéz sötétítő félrehúzódott. Nagy, többszemélyes ágyat világított meg a halovány fény, benne öt fiatal, ébredező leánnyal, akik hunyorogva néztek a fénybe. Fejükre húzták a nagy takarót, hogy még egy kis szundikálásnyi időt nyerjenek. Mind különösen szépek voltak, bőrük hibátlan, hajuk ápolt és gondos fonatokba rendezett. Egyikük sem láthatott húsz tavasznál többet. A legszélső oldalán feküdt, meg sem mozdult a fényre. A szoba ezzel ellentétben, az ódonságot sugározta. Az ágy, a fésülködő asztalka, de még a mosdótál pereme is évszázados érzetet keltett. Enyhe dohszag és por illata érződött...