Hírek

FEBR.
12.
2021

Angyali történet 14. rész - 2. fejezet – Ausztrália - Rockhampton

5.
A történet befejezése után Roy felkapta a telefonját és csak 2-3 gombnyomást láttunk. Csak annyit mondott, hogy „most indulunk”, majd valamilyen válasz után: „Igen, a szokásos oldalpáholyba. Négyen leszünk.” Ez csak a mozi lehetett. Indultunk is.
A 10 percnyi sétaúton még megkérdeztem, hogy Hanna még velük dolgozik-e, de nemleges választ kaptam. Áthelyezték a cég Brisbane-i központjába, egy darabig még tartották a kapcsolatot, de neki sokkal több munkája lett, meg a távolság is nehezítette az együttműködést.
A mozi ajtajában egy csinos hostess várt minket. Roy és Judy régi ismerősként köszöntötte, minket pedig bemutattak. Felkísért minket a páholyba, ahol néhány üveg hideg sör várt ránk. A páholyban két, szorosan egymás mellé tolt kétszemélyes párnázott ülőalkalmatosság állt, amelyek háttámlája – a repülőgépülésekhez hasonlóan – hátra dönthető.


Naplómba...

...Egy eldugott kis kávézóban beszéltünk meg délutánra találkozót, amolyan utólagos évforduló ünneplésként.
Igazán kitettem magamért;
Ebéd után illatos fürdőt vettem, jázminolajjal kentem be magam a lábam ujjától a csupasz kis pinácskámon át a fenekem érzékeny vágatáig.
A folyton bizsergő kívánatos melleim különös gonddal kényeztettem, szeretem, ha puha, selymes bőrrel simulnak a kiválasztott kebelfékbe.
Frissen mosott, dús barna hajam illatos-fénylőn verdeste derekamat.
Fülemben kedvenc fülbevalóm csüngött, néha elővillanva tincseim közül.
Szemem gyönyörűre festettem, igéző, "tutajos" pillantásom még inkább kiemelve.
Telt, "harapnivaló" testemen galambszürke könnyű csipke felső, fekete pamut szoknya és csillámló-szürke csipkés combfix feszült.


FEBR.
11.
2021

Kedves Látogatóink!

A közelgő Valentin-nap letelte után mi is szeretnénk meglepni titeket. Hogy pontosan mivel?
Már csak négyet kell aludni és kiderül! ;)

Addig is (és utána is) várjuk a lelkes (új és régi) írók-fordítók munkáit, akik szeretnének bemutatni, hogy mire képesek. :)

További jó írást, olvasást: A 20 éves Törté-Net Szerkesztősége :)


Az én Pannám!

Egy szokásos hétfő reggelnek indult. Természetesen későn indultam el a suliba, ahogy az már megszokott volt. Lassan de biztosan megérkeztem. Meg kaptam a szokásos letolást - a késes nem illendő és így semmi nem lesz belőled és ha már te vagy aki állsz felelhetnél is a szabadságharcból. ” Basszus a szabadságharc tudtam, hogy valamit elfelejtettem, makogok, hebegek, habogok küzdök az életemért.
- Szóval ki volt a vezérük? - Egy lágy szoprán hangot hallok a levegőben mozogni, - II. Rákóczi Ferenc mondom elkapva az üzenetet.
- Úgy van, szerencséje hogy legalább ezt tudta elégedjen meg a 2-essel.
Miközben a helyemhez közelítek ránézek az isteni szopránra, Panna volt az. Éppen a gyönyörű arany fürtjei mögül mosolygott rám, teljesen megszédültem a látványtól, a nyári melegben szokásos fehér szoknyáját viselte, alóla jól látható volt testének női tökéletesége, lábai selymes fehérsége amik felém kandikáltak,


Alex elmeséli 3. rész

Azon a héten, amikor megtudtam, hogy nagyi elutazik, a pénteki napon a barátnőimmel és barátainkkal elmentünk biciklizni a közeli dombokra. A srácok megtervezték az egész napunkat. Úgy éreztem, hogy azon a napon nagyon szép a táj és olyan különlegesen nyugtató. Egész délelőtt tekertünk, néha megálltunk kicsit pihenni, inni és mentünk tovább. Az egyik pihenőnk alkalmával egy kisebb ménes mellett álltunk meg. A fák árnyékából figyeltük a lovakat, ahogy az elkerített területem legeltek, szaladgáltak. Elég szelídnek tűntek, mert kis idő elteltével kezdtek közelebb jönni hozzánk. Ahogy nézegettük őket észrevettem, hogy az egyik csődörnek előjött a micsodája, és egyre csak nő. A többiek is meglátták, s a srácok azzal ugrattak minket, hogy biztos bemutatót tart nekünk. Linda, az egyik csaj erre rávágta, hogy az még semmi, mert sokkal nagyobb szokott lenni a lovaknak. Mint kiderült nekik is volt lovuk.


FEBR.
10.
2021

Konferencia

A konferencia a szokásos módon három elvesztegetett napnak ígérkezett, ahol majd középkorú projektmenedzserek untatják a hallgatóságot. Az ilyen összejövetelek résztvevői között időnként fel szokott tűnni egy-két csinosabb, de a nők többnyire nem voltak különösebben vonzóak. Ezért is figyeltem fel rá, amikor az érkezés napján megláttam. Kék szoknya volt rajta, hasonló színű blézerrel és fehér selyemblúzzal. Még a blézer konzervatív szabása sem rejthette el a ragyogó test körvonalait. Meglepetésemre a mellettem levő székre huppant le, miután megkérdezte hogy szabad-e.
- Fárasztó út? - kérdeztem látva a kimerültségét.
- Az még hagyján volt… Csak mostanában nincs sok nyugalmam. - válaszolta erőtlen mosollyal, amitől úgy éreztem hogy mindent meg kell tennem a kényelme érdekében.


Idegenek 1. rész

– Mit szeretnél a születésnapodra? – kérdeztem.
Az étterem csöndes sarkában ültünk, épp a főfogás közepén tartottunk. Gyakran eljártunk a Bikába, ez volt a kedvenc helyünk. Az étel itt mindig csodás, a borválaszték is kifogástalan. De ennél többről volt szó. A Bika egy régi udvarház, csupasz gerendákkal, vastag falakkal és darabos padlóval. Az ablakok keskenyek és ólomkeretesek, és az egész helyből több évszázadnyi történelem árad. A személyzet diszkréten szolgált ki, és az étterem belsejének elosztása miatt mindig megkaptuk a privát szférát, amire vágytunk. Mintha egy kis csodavilág lett volna. Imádtuk itt megvitatni életünk legintimebb részeit, úgyhogy őszinte örömmel gyakran sort is kerítettünk rá.
Szeretőm aznap este tésztát választott. A villára csavart, majd a szájába emelt egy falatot – valahogy sikerült neki ezt is vonzóan megoldani –, majd a szalvétával végigsimította ajkait. Szeme csillogott a gyertyafényben.


FEBR.
9.
2021

Olasz rizling

Ebédelni tértem be a kisvendéglőbe. Az egyik asztaltól integetni kezdett ismerősöm, aki már feleségével az ebéd közepe felé járt. Asztalukhoz ültem, és én is rendeltem. Ekkor vettem észre, hogy ismerősöm eléggé ittas volt már. Feleségét most is, mint mindig, visszafogottnak találtam. Igencsak csinos nő volt, de az ismeretségi körömben azt tartották róla, hogy kár próbálkozni nála a széptevéssel, mert igencsak visszautasító, hideg nőszemély. Most kissé zavartnak tűnt, férje állapotát látva. A pincér az asztalunkhoz lépve közölte, hogy a rendelt taxi megérkezett. Ismerősöm kissé tántorogva matatni kezdett pénztárcája után, de felesége rá szólt.
- Menj csak, majd én elrendezem.
- Jó- motyogta és magunkra hagyott.
- Elnézést- mosolygott rám kissé kényszeredetten felesége.


Vendégségben 2. rész

Az oldalamra fordulva csillogott előttem Zsuzsi alaposan kinyalt és megdugott puncija, mögötte István petyhüdt pénisze. Zsuzsi négykézlábra állt és letolatott az ágyról, közben mintegy „véletlenül” végighúzta az arcomon a bal mellét. Persze megnyalintottam a mellbimbóját, és a másik cickót megmarkoltam egy pillanatra. A fránya gravitációtól megnövekedett cickóhoz kicsi volt a tenyerem. Kellemesen súlyos, asszonyosan telt, feszes, selymes bőrű darab volt. Jól esett, ahogy súlya nyomta a kezem lefelé, a bimbó meg bökte a tenyerem közepét.
A kis közjáték után betódultunk a fürdőbe. Zsuzsi beállt a kádba a zuhany alá, mi ketten Istvánnal elkezdtük alaposan megmosdatni, különös tekintettel a popsira, cickókra és persze a pinusát is kívül-belül alaposan leszappanoztuk. Nem telt el pár percnél több, mindkettőnk férfiassága szépen mutatta, merre van a plafon. Zsuzsi kuncogva markolta meg farkainkat és húzott be bennünket maga mellé a kádba.