Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Ezek könyvek, amik a korokon is átívelnek. Némelyik akkori elképzelés ma már bugyutának tűnhet, mint például Isaac Asimov. Stanislaw Lem és a többiek, de mindegyiknek a gondolataiban volt egyfajta mondanivaló, ami örök érvényű. Nos legtöbbször az. Az eredeti Csillagok háborújában is volt, bár nem mindenkinek jött le egyformán. Sokan csak a csillogást és erőt látták benne, de valójában az is egyfajta társadalomkritika. Csakúgy, mint az utána következő legtöbb alkotásban. Mese? Igen, mégis a modern férfiaknak egyfajta példát állíthat talán, hogy milyenek lehetnének ők fénykarddal a kézben és a legtöbb nő lovagiasabbnak láthatná őket. Csakhogy ma már nem ez kell nekünk. Már nem elég az erő ész és érzelem nélkül. Főleg nem pénz nélkül. 😀 De belegondolni mégis jó, milyen világ lenne az, amikor elég ennyi is. Abból a fantáziából kimaradnak a piszkos anyagiak, vagy inkább csak érintőlegesen szerepel némelyikben. Ingyen átutazni a világegyetemen? Nahát! Ma csak álmainkban lehet. Ez is, meg minden olyan kötet, amit a csillagok háborúja ihletett. Azt írod plakátokon látta dé kevés volt a szöveg. Én nem emlékszem plakátra, bár találtam olyat a neten, de a könyvekben elég sok a szöveg. Fantázia is akad benne, sőt. Az egész fantázia, mese. De aki idejár az szereti a meséket. Mert ezek 99 %-a mese. Szeretnénk hinni, hogy igaz és némelyik hihető, de akkor sem igaz. Mert amelyik az, az már nem tetszetős annyira. Sokan nem a szépre emlékeznek valamiért, hanem csak a rosszra. Persze ez is relatív, mert ami nekem jó, az neked nem biztos, és amit te élvezel, az lehet nekem visszataszító lenne, mégis mindketten szeretjük a meséket. Az már ízlés kérdése, hogy ki milyet és kinél milyen széles skálán mozog az elfogadhatóság. Én sok mindent szeretek ami élet. A fantázia, az álmok is élettel teliek, ha nem is mindig szépek. Én inkább emlékszem a szépekre, mert az élet azt tanította velem, hogy a rossz úgyis eljön midennap és sokkal könnyebb elviselnem, ha közben a szépre emlékezem. Például a reggeli csokimra, amibe egy pici kávéport keverek és sok-sok habbal öntök nyakon. Attól lesz az élet finom! 💖
FCKU! Reggel felébredve, félálomban olvasom e sorokat, közben készülök a hétvégi programokra. Mondhatnám őrületre, de én nem annak veszem, mert élvezem a mozgalmas napokat. Ekkor megyünk nagybevásárlásra, ekkor jönnek a barátok és a családom némely tagja látogatóba és ekkor mindig együtt van a család. Többnyire. Én a kávézást alapból nem szeretem. Azt a fajtát nem, amit mások isznak, mert nekem attól nagyon őrült, sokszor pajzán, bűnös gondolataim támadnak. Ok, pajzán anélkül is lehet, de érted?! Nálam a kávézás örömét a saját készítésű kávém jelenti. Ez egyfajta csokiból áll és az egészben ez, meg a hab az alap. Keverek bele egy csepp kávéport, ami ugyan igazi kávéízt kölcsönöz az egésznek, mégsem emeli a fellegeken túl az érzékeim. Csak odáig, mert a csoki nagyon finom és a rengeteg hab utána mindig pici nyomot hagy az ajkamon, amit aztán valaki mindig lenyalogat, csókolgat onnan. Önkéntes takarítóim egyben életem szerelmei és csillogó érzéseket adnak kora reggel, ettől szép és világos lesz a nappal, kitágul a horizont és úgy érzem enyém a világ. Abban a pillanatban tényleg az. Mondhat bárki bármit, azt a pár pillanatot nem tudja sem elvenni, sem felülírni, sem megcsúnyítani senki. Apró öröm, mégis nagy gyönyör és ez éltet. Ez miatt érzem a napot szépnek. Remélem ezzel én is szép nyomot hagyok mások néhanap sajgó lelkében. Ezt persze sokszor csak remélem. Olyankor az egész világot mégis a keblemre ölelem. Csakhogy ma, miközben olvastalak, kifutott a finom nedűm a mikróban és bosszús lettem emiatt. De a hab azért megmaradt és a csokit is bekaptam, így az élményből azért valamit visszahoztam. 😊 Na, mégsem haragszom emiatt most rád, csak levontam a következtetést, hogy téged éhgyomorra, csoki előtt nem szabad olvasnom. Túl illatos nekem ilyenkor még bármilyen virág. Kivéve a Ciklámenem. 😊
Képzeld, volt olyan idő amikor 8 cukorral ittam a kávémat. Gondolhatod milyen élethelyzetben voltam, ha ennyi édesítés kellett. Nagyon szépen írtál a kávézás okozta örömről. Ha tudnád mennyi mindent teszek a kávémba most is, hogy finom legyen... már nem is reménykedem, hogy ezt valaki megtanulja és àgyba hozza nekem, mert az az igazi mikor fekszel az ágyban és hallod ahogyan készíti a konyhában, közben átöleled a párnáját és érzed rajta még az illatát. Mosolyogsz, mert szeretedés mindjárt megjelenik az ajtóban a forró kávéval, amit odaad és megkérdezi reménykedve, hogy ' Jó lett?' és én azt mondom ' Igen' mert szeretem, de közben meg annyira pocsék, hogy jobb ha egyszerre felhajtom, hogy túl legyek rajta és hozzábújok mert olyan jó vele.
Kávézni jó. Marlenkával. Az olyan finom, hogy biztosan jókedvében teremtette az Isten és mosolygott is közben. Ezt nem én találtam ki így, de azóta is imádom használni, annyira kifejező. Na nem a reggeli kávéra gondolok, mert az alapszükséglet, hanem a napközben fogyasztandóra. Ez voltaképpen mindegy, melyik napszak, csak legyen rá hely, mert az irodában nem szabad. El kell menni valahova, ahol kiszolgálnak és nyugiban leülni. Megjön a felszolgáló és mosolyog. Ha nem, nem kap borravalót. Előbb a kávét rendelem meg, amit aztán lassan kevergetve ráhangolódom a pillanatra. Cukrot nem mindig teszek bele, mert ha olyanom van, akkor tudom, hogy utána édesebb lesz élet is. Valójában az sem lenne mindegy, hol főzik, de sajnos ezzel néha meg kell alkudni. Tehát ahogy kavargatom, érzem és beszívom az illatát és eltölt a bizonyosság, hogy ezért a percért meg kell, hogy érje az élet. Persze van más is, amiért, de az másik idő és pillanat az univerzumban. A belekortyolás is egy olyan mozzanat, amit nem szabad elrontani. Egyszer volt kicsit problémásabb fiúm, aki ekkor hívott fel akadékoskodni. Soha többet nem beszéltünk. Szeretem a kávé ízét, szeretem, ahogy szétterül az ízlelőbimbóimon és megérzem benne az aromákat. Néha a szemem is becsukom hozzá. Apró kortyokban szabad inni, sohasem sietve. A frász kiráz, amikor látom a rokonságban, hogy gyorsan cigi-kávé és szép az élet. Az sem baj, ha van kivel csevegni közben. Bevallom, egyszer volt egy olyan pajzán gondolatom, hogy csak erre felveszek valakit. Amikor az utolsó korty is elfogy, az ügyes felszolgáló már hozza is a marlenkát. Onnan pedig nem létezhet probléma a világban. Mindegy, hogy diós, vagy csokis, az maga a mennyország. Utána pedig minden fekete, képzelet és rémálom szülte alakot el tud az ember felejteni.
Én mindig is azt gondoltam, hogy csak véletlenül csöppentem erre a bolygóra, egyszer itt felejtettek. Még mindig reménykedem, hogy értem jönnek. Remélem, nem az fog kiderülni, hogy az a fekete maszkos pasi az apám, mert akkor illő lenne visszamenőleg is megnézni a filmeket és előtte sok kávét inni, hogy ne aludjak el.
Mindet én sem olvastam. Az utolsónak magyarul megjelent is azt hiszem megvan, de nem olvastam el. Ki bírna el ennyi jedivel? 😅 (2) Könyv keresése: star wars · Moly
Aha. Hiszen az esti mese arra való. Altatásra. Párom is bealudt néha rajta. De mikor Leia hercegnő csókolózott, arra mindig felébredt. 😀 Na, emiatt olvastam én inkább el az egész sorozatot.
Igen, mert olvasás helyett esténként ezt mind meg lehet tenni. Sőt ettől többet is! Én inkább arra gondoltam, hogy kikopott a tinta a billentyűzetükből. Jajj, már megint sokat írtam, de van még 😅
Azt írod plakátokon látta dé kevés volt a szöveg. Én nem emlékszem plakátra, bár találtam olyat a neten, de a könyvekben elég sok a szöveg. Fantázia is akad benne, sőt. Az egész fantázia, mese. De aki idejár az szereti a meséket. Mert ezek 99 %-a mese. Szeretnénk hinni, hogy igaz és némelyik hihető, de akkor sem igaz. Mert amelyik az, az már nem tetszetős annyira. Sokan nem a szépre emlékeznek valamiért, hanem csak a rosszra. Persze ez is relatív, mert ami nekem jó, az neked nem biztos, és amit te élvezel, az lehet nekem visszataszító lenne, mégis mindketten szeretjük a meséket. Az már ízlés kérdése, hogy ki milyet és kinél milyen széles skálán mozog az elfogadhatóság. Én sok mindent szeretek ami élet. A fantázia, az álmok is élettel teliek, ha nem is mindig szépek. Én inkább emlékszem a szépekre, mert az élet azt tanította velem, hogy a rossz úgyis eljön midennap és sokkal könnyebb elviselnem, ha közben a szépre emlékezem. Például a reggeli csokimra, amibe egy pici kávéport keverek és sok-sok habbal öntök nyakon. Attól lesz az élet finom! 💖
Én a kávézást alapból nem szeretem. Azt a fajtát nem, amit mások isznak, mert nekem attól nagyon őrült, sokszor pajzán, bűnös gondolataim támadnak. Ok, pajzán anélkül is lehet, de érted?! Nálam a kávézás örömét a saját készítésű kávém jelenti. Ez egyfajta csokiból áll és az egészben ez, meg a hab az alap. Keverek bele egy csepp kávéport, ami ugyan igazi kávéízt kölcsönöz az egésznek, mégsem emeli a fellegeken túl az érzékeim. Csak odáig, mert a csoki nagyon finom és a rengeteg hab utána mindig pici nyomot hagy az ajkamon, amit aztán valaki mindig lenyalogat, csókolgat onnan. Önkéntes takarítóim egyben életem szerelmei és csillogó érzéseket adnak kora reggel, ettől szép és világos lesz a nappal, kitágul a horizont és úgy érzem enyém a világ. Abban a pillanatban tényleg az. Mondhat bárki bármit, azt a pár pillanatot nem tudja sem elvenni, sem felülírni, sem megcsúnyítani senki. Apró öröm, mégis nagy gyönyör és ez éltet. Ez miatt érzem a napot szépnek. Remélem ezzel én is szép nyomot hagyok mások néhanap sajgó lelkében. Ezt persze sokszor csak remélem. Olyankor az egész világot mégis a keblemre ölelem.
Csakhogy ma, miközben olvastalak, kifutott a finom nedűm a mikróban és bosszús lettem emiatt. De a hab azért megmaradt és a csokit is bekaptam, így az élményből azért valamit visszahoztam. 😊 Na, mégsem haragszom emiatt most rád, csak levontam a következtetést, hogy téged éhgyomorra, csoki előtt nem szabad olvasnom. Túl illatos nekem ilyenkor még bármilyen virág. Kivéve a Ciklámenem. 😊
fogyasztandóra. Ez voltaképpen mindegy, melyik napszak, csak legyen rá hely, mert az irodában nem szabad. El kell menni valahova, ahol kiszolgálnak és nyugiban leülni. Megjön a felszolgáló és mosolyog. Ha nem, nem kap borravalót. Előbb a kávét rendelem meg, amit aztán lassan kevergetve ráhangolódom a pillanatra. Cukrot nem mindig teszek bele, mert ha olyanom van, akkor tudom, hogy utána édesebb lesz élet is. Valójában az sem lenne mindegy, hol főzik, de sajnos ezzel néha meg kell alkudni. Tehát ahogy kavargatom, érzem és beszívom az illatát és eltölt a bizonyosság, hogy ezért a percért meg kell, hogy érje az élet. Persze van más is, amiért, de az másik idő és pillanat az univerzumban. A belekortyolás is egy olyan mozzanat, amit nem szabad elrontani. Egyszer volt kicsit problémásabb fiúm, aki ekkor hívott fel akadékoskodni. Soha többet nem beszéltünk.
Szeretem a kávé ízét, szeretem, ahogy szétterül az ízlelőbimbóimon és megérzem benne az aromákat. Néha a szemem is becsukom hozzá.
Apró kortyokban szabad inni, sohasem sietve. A frász kiráz, amikor látom a rokonságban, hogy gyorsan cigi-kávé és szép az élet.
Az sem baj, ha van kivel csevegni közben. Bevallom, egyszer volt egy olyan pajzán gondolatom, hogy csak erre felveszek valakit.
Amikor az utolsó korty is elfogy, az ügyes felszolgáló már hozza is a marlenkát. Onnan pedig nem létezhet probléma a világban. Mindegy, hogy diós, vagy csokis, az maga a mennyország. Utána pedig minden fekete, képzelet és rémálom szülte alakot el tud az ember felejteni.
Fel is pakoltam a face-re egyben, hátha lesz elég kávéd hozzá. 😊
(2) Könyv keresése: star wars · Moly
Párom is bealudt néha rajta. De mikor Leia hercegnő csókolózott, arra mindig felébredt. 😀 Na, emiatt olvastam én inkább el az egész sorozatot.
Ez elég rövid volt. 🙄
Én inkább arra gondoltam, hogy kikopott a tinta a billentyűzetükből.
Jajj, már megint sokat írtam, de van még 😅