Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Pontosan a fegyelmezés a kulcsszó egy bizonyos szinten. De ez fel is veti a következő kérdést: Ha a fájdalom instant rossz, akkor miért ezt veszik alapul a neveléshez, miért tekintik egyáltalán megoldásnak?
Én úgy veszem észre, hogy ma már nagyon nem tekintik annak. És érdekes, hogy sokan mindennek az eredményét észre is veszik. De csak a végeredményt látják és mutatják be! Gondolok itt olyanokra, amivel bizonyára mindenki találkozott már, amikor s szöveg azzal kezdődik, hogy akik 1980 (1990) előtt születtünk, mi hősök vagyunk, mert... De emlithetnék egy jópofa német nőt is (nevet hiába is kérne bárki), akinek sok Insta (vagy eredetileg TikTok?) videója van, ahol a különféle élethelyzeteket mutatja be a 80'-as, 2000-es és 2020-as születésű gyerekek és szüleik között.
Amiről itt írsz annak az értelme talán a fegyelmezés lehetett. Ettől még nem szerették meg a fájdalmat. Maximum tisztelték azt, akitől elszenvedték. Így van ez ma is némelyik kocsmában, igaz? Férfias megoldásnak gondolják egyesek.
Még kiegészítéseként (hátha átmegy): a Biblia 2000 éve is és még pár ezer évvel korábban is a megismerés szerves és szükséges részeként írja le a fájdalmat. Sőt! Az ilyen jellegű fájdalookozást SZERETETTEL TELI cselekményként határozza meg! Hogy a Biblia elleneseknek is legyen valami: egy ókori Egyiptomi írnok is leírta, hogy mennyi minden hibáért kaptak pálcával. Valamint azt is, hogy mindez hova vezetett. Ittem: az iskolai nevelésnek is teljesen hétköznapi része volt a fájdalookozás, egészen az elmúlt évtizedekig bezárólag. DE MINDEZ MIÉRT? Csak simán a hatalom gyakorlásának egy módja volt mindez? Vagy valóban lett volna valami értelme?
Elnézést kérek, hogy nem fogok egyénileg válaszolni a továbbiakban, mert csak a gond van vele. Írok, írok, már lassan ráng a hüvelykujjam, annyit írok a telefonon... aztán a lényege meg eltűnik.
A következő kérdés viszont kapcsolódik a fájdalomhoz, mint jelenséghez: Miért tartották kb 50 évvel ezelőttig a világ megismerésének szerves részének a fájdalmat?
Egyszerű. Ugyanazért, mint amiért nem tudom elmagyarázni nekik az édes ízt. Nekik maguknak kell eldönteni, szeretni fogják-e a csokit, avagy sem. Egy megoldás pusztán javaslat kategória 😇: írd meg nekem emailben. Én majd közzéteszem itt a nevedben. 😅😅😅
Láttam egy filmet aminek a címe azt hiszem A hatalom hálójában volt. Most képzeld magad a csaj helyébe. 😀 Ha eltűnne minden nyilvántartásból minden adatod és a helyedbe lépne mondjuk Hoesaeg Sonyeo... Eltűnne a facebookról minden képed, a tik-tok-ról minden vided, meg a Sukitoréról is minden írásod... Mi maradna akkor belőled a való világban? Egy test lélekkel és – talán -- tele fájdalommal. Akkor talán megérthetnéd az s/m lényegét, bár csak akkor, ha sikerülne élvezned a dolgot. Na, a kiindulási pont a test visszajelzése hát, ami kémiai úton(?) jelzi az agynak, hogy valami nincs rendben a szervezettel. A többi csak a filmen létezik, a valóságban talán nem is. 😀 Igaz? Ja, ez a kérdés kizárólag Doriannak szól, mint ahogy a többi is, mások számára butaság. Ahogyan az a film is az volt. Lehetetlen. Vagy mégse? 😉
Sajnos ez a válasz az eredetileg leírt válaszomnak csak az első mondatának az első fele volt. A többi hogy hova tűnt... azt én is szeretném tudni. De nagyon jó, hogy közben felvetetted azt, hogy a gyerekeidre ráhagyod, hogy jó és rossz tapasztalást szerezzenek maguknak! Ugyanis ez lett volna a következő kérdés a fájdalommal kapcsolatban: miért
Az első felében nagyon pontosan leírtad a lényegét, hogy mi is a fájdalom. A második felében... egy kicsit megint messziről kezdted. Először csak magának a fájdalomnak, mint jelenségnek kellene az alapjait átvennünk. És csak utána rátérni, hogy a fájdalom miért jó egyeseknek így vagy úgy. Bocsi, de ez kb olyan, mintha az alapvető fizikát az energiaspineknél akarnánk elkezdeni.
Én már nem is csodálkozom, hogy ezt nem én írtam. 💖 Na, ezért is hagyom a csemeté(i)mnek hogy tapasztaljanak. Jót és rosszat is. Másként nem fognak majd különbséget tenni. Persze ezt a koruknak megfelelő mértékben, még mielőtt bárki értesítené a gyermekvédelmet. 😀
Kifejtenéd azt is, hogy miben? Egy eszmecsere nem attól lesz érthető mindenki számára, ha pusztán azt mondom Dorianra, hogy szürke. Mert ez a név sem azt jelentette eredetileg, amiként most egyesek apellálnak rá. Arról sem tehetek, hogy néha összekeverem Dórival. Hangzásban hasonló és ez másnak úgysem mond semmit, max nekik. 😀 Salsa papa kifejtette, hogy mi a fájdalom fogalma, tehát ebbe nem mennék bele. A fájdalom tehát egy emberi érzés, a test jelzése a léleknek.
Most már aztán csak beledumálok, ha eddig végig követtem az eseményeket. Mellőzném a tudományos és lexikon-meghatározásokat és tekintsétek egy pályán kívüli amatőr locsogásának. A fájdalom: jelzés a testednek, hogy a megszokottól eltérő intenzitású behatás érte, ami történhet gyorsan, és lassan kifejlődve is. Közelítheted a kezed lassan is a gyertyalánghoz, és úgy is, hogy "elcsippented" a lángot az ujjaiddal. Első esetben egy kellemes szakaszon átjutva és fokozatosan felerősödve ér az inger és egy ponton túllép a megszokott mértéken. A fájdalomküszöbödtől függ, hogy mennyire közelítheted meg a gyertyalángot, ez egyénenként változik. A másodiknál az inger egy pillanat alatt épül fel. Okozhat reflex-szerű öntudatlan reakciót és amikor lecseng megtolhatja az adrenalin szintedet és közben áthaladhat egy-egy kellemes fázison is. Többször ismételve a tested már valamelyest "ismerősként" fogadhatja az ingert, gyengülhet a reflex hatás és a kellemes szakasz szélesebbre húzódhat. Itt lehet egy olyan pont ahol a kíváncsiság, vagy a hosszabban tartó kellemes hatás miatt igény támad a behatás gyakoribb megismétlésére. És itt a "rossz" fájdalom egy kívánatos jelenséggé válhat, beleegyezhetsz abba is, hogy ne te okozd magadnak (mert akkor még váratlanabb), és megengeded valakinek, akiben megbízol. Azt, hogy ez milyen úton válik az örömszerzés forrásává, arról nem tudok értelmeset mondani. Lehet, hogy az eddigi okfejtésem sem volt az... De tettem egy próbát, szedjétek ízekre, nyitott vagyok rá, mert tanulhatok valamit és megértőbbé válhatok ezzel a szexuális jelenséggel szemben. Mert létezik egy látható méretű körben, és annak oka kell hogy legyen.
Talán az egész témát - Há hirtelen ennyire lett rá igény - az alapoknál kellene kezdeni megtárgyalni! Kezdésnek itt egy alap kérdés: Mi a fájdalom? Jó vagy rossz dolog a fájdalom? (esetleg mindkettő vagy egyik sem?)
Mindent meg kell tapasztalni, hogy megértsük. Ki kell próbálni. Bevallom, időnként lenne olyan akit elnáspágolnék szívesen, vagy behúznék neki egy kettőt. Ez azt jelenti domina hajlamom van? Volt az életemben olyan pasi, akinek még a lábujjait is imádtam volna megcsókolni és tőle bármit elviseltem volna. Ez meg azt jelenti mazochista is vagyok?😀
Ha a fájdalom instant rossz, akkor miért ezt veszik alapul a neveléshez, miért tekintik egyáltalán megoldásnak?
Így van ez ma is némelyik kocsmában, igaz? Férfias megoldásnak gondolják egyesek.
Hogy a Biblia elleneseknek is legyen valami: egy ókori Egyiptomi írnok is leírta, hogy mennyi minden hibáért kaptak pálcával. Valamint azt is, hogy mindez hova vezetett.
Ittem: az iskolai nevelésnek is teljesen hétköznapi része volt a fájdalookozás, egészen az elmúlt évtizedekig bezárólag.
DE MINDEZ MIÉRT? Csak simán a hatalom gyakorlásának egy módja volt mindez? Vagy valóban lett volna valami értelme?
A következő kérdés viszont kapcsolódik a fájdalomhoz, mint jelenséghez:
Miért tartották kb 50 évvel ezelőttig a világ megismerésének szerves részének a fájdalmat?
Egy megoldás pusztán javaslat kategória 😇: írd meg nekem emailben. Én majd közzéteszem itt a nevedben. 😅😅😅
Ha eltűnne minden nyilvántartásból minden adatod és a helyedbe lépne mondjuk Hoesaeg Sonyeo... Eltűnne a facebookról minden képed, a tik-tok-ról minden vided, meg a Sukitoréról is minden írásod... Mi maradna akkor belőled a való világban? Egy test lélekkel és – talán -- tele fájdalommal. Akkor talán megérthetnéd az s/m lényegét, bár csak akkor, ha sikerülne élvezned a dolgot.
Na, a kiindulási pont a test visszajelzése hát, ami kémiai úton(?) jelzi az agynak, hogy valami nincs rendben a szervezettel. A többi csak a filmen létezik, a valóságban talán nem is. 😀
Igaz?
Ja, ez a kérdés kizárólag Doriannak szól, mint ahogy a többi is, mások számára butaság. Ahogyan az a film is az volt. Lehetetlen. Vagy mégse? 😉
De nagyon jó, hogy közben felvetetted azt, hogy a gyerekeidre ráhagyod, hogy jó és rossz tapasztalást szerezzenek maguknak! Ugyanis ez lett volna a következő kérdés a fájdalommal kapcsolatban: miért
Szerintem Dorian épp ilyet szeretne.
meg én is, talán mások is kíváncsiak erre.
Salsa papa kifejtette, hogy mi a fájdalom fogalma, tehát ebbe nem mennék bele. A fájdalom tehát egy emberi érzés, a test jelzése a léleknek.
A fájdalom: jelzés a testednek, hogy a megszokottól eltérő intenzitású behatás érte, ami történhet gyorsan, és lassan kifejlődve is.
Közelítheted a kezed lassan is a gyertyalánghoz, és úgy is, hogy "elcsippented" a lángot az ujjaiddal. Első esetben egy kellemes szakaszon átjutva és fokozatosan felerősödve ér az inger és egy ponton túllép a megszokott mértéken. A fájdalomküszöbödtől függ, hogy mennyire közelítheted meg a gyertyalángot, ez egyénenként változik.
A másodiknál az inger egy pillanat alatt épül fel. Okozhat reflex-szerű öntudatlan reakciót és amikor lecseng megtolhatja az adrenalin szintedet és közben áthaladhat egy-egy kellemes fázison is. Többször ismételve a tested már valamelyest "ismerősként" fogadhatja az ingert, gyengülhet a reflex hatás és a kellemes szakasz szélesebbre húzódhat.
Itt lehet egy olyan pont ahol a kíváncsiság, vagy a hosszabban tartó kellemes hatás miatt igény támad a behatás gyakoribb megismétlésére. És itt a "rossz" fájdalom egy kívánatos jelenséggé válhat, beleegyezhetsz abba is, hogy ne te okozd magadnak (mert akkor még váratlanabb), és megengeded valakinek, akiben megbízol.
Azt, hogy ez milyen úton válik az örömszerzés forrásává, arról nem tudok értelmeset mondani. Lehet, hogy az eddigi okfejtésem sem volt az... De tettem egy próbát, szedjétek ízekre, nyitott vagyok rá, mert tanulhatok valamit és megértőbbé válhatok ezzel a szexuális jelenséggel szemben. Mert létezik egy látható méretű körben, és annak oka kell hogy legyen.
Mi a fájdalom?
Jó vagy rossz dolog a fájdalom? (esetleg mindkettő vagy egyik sem?)