A+ A-

Én és a főnököm - Ötödik lélegzetvétel

Kristóf a Szofi lakásához közeli utcákban körözött. Nem tudta, mit tegyen. Felmenjen vagy hazamenjen. Fel kell mennie, belepusztul a vágyba, ki kell elégítenie Szofit! Úristen! Miért kellett elmondania, hogy ki van éhezve? Olyan merevedése lett ettől a mondatától! De már nagyon késő van, mit mond a feleségének, hol volt! Nem tudna épkézláb magyarázatot adni, mit csinált és kivel volt. Talán a legjobb az lesz, ha hazamegy. Igen, hazamegy, a vágya is csillapodik már. Végre! De mi lesz így vele? Ha egyszer eljutottak már idáig, máskor is megtehetik. Képtelen ellenállni neki! És mi lenne, ha megtennék? Ha egyszer engednének a vágyaiknak. Lehet, nem is lenne jó és akkor kiábrándulnak egymásból és nem éreznék ezt a kínzó vonzalmat. Ennek nem adott sok esélyt, de elgondolkozott rajta. Valószínűleg azért, mert ez egyfajta kiskaput ígért neki, arra, hogy megtehesse. Megteszem, azért, hogy később ne akarjam megtenni! Lassan hazaért. Akkor jutott eszébe, hogy Bea valamikor mostanában tesztel. Beállt a parkolóba és leállította a kocsit. Mikor beért a lakásba, Bea azonnal nekiesett.
- Hol voltál ilyen sokáig?
- Dolgoztam. Tudod, hogy egy hétig távol voltam. Sok bepótolnivalóm van.
- Aha, persze!
- Mi ez a gúnyos hangnem?
- Semmi, semmi. – felelte bosszankodva Bea, majd durcásan hozzátette: - Meg sem kérdezed, mi lett a teszt eredménye?
Nem kellett. Gondolta, hogy negatív, mivel pocsék volt a nő hangulata. De azért megerőltette magát.
- Ma teszteltél?
- Igen és negatív lett. Már megint.
- Ó, sajnálom! – mondta Kristóf, miközben megpróbálta átölelni a feleségét.
- Nem igaz! – lökte el magától Bea. – Nem sajnálod. Te nem is akarsz gyereket tőlem.
- Ezt meg honnan veszed?
- Van valaki más. Biztos vagyok benne!
- Jaj, már megint a régi nóta! Bea, senkim sincs, csak te! De már kezd nagyon elegem lenni a gyanúsítgatásodból. Most elmegyek zuhanyozni és mire visszaérek, ajánlom, hogy nyugodtabb legyél. Vedd tudomásul, már nagyon nehezemre esik elviselni a hisztijeidet.
Azzal Kristóf a fürdőszobába ment. Dühös volt Beára. Mégis naivan azt hitte, mire kimegy a fürdőből, Bea kedvesebb lesz hozzá. Csalódnia kellett.
- Bea! Kérlek! Tudod, hogy én is szeretnék gyereket, és ha gondolod, menjünk el együtt orvoshoz, kérjük, hogy mindkettőnket vizsgáljon ki.
- Nem! Én már voltam orvosnál. – hazudta. – Te nem vagy képes teherbe ejteni engem. Minden a te hibád!
- Most azonnal fejezd be az ordítozást. Elegem van ebből! – kiáltotta Kristóf és a szekrényéhez lépett. Öltözködni kezdett.
- Mit csinálsz? – kérdezte ijedten Bea.
- Elmegyek.
- Hova?
- Muszáj levegőznöm. Melletted megfulladok! – kiáltotta Kristóf.
- Persze! Inkább egy cafkához mész, ugye? – ordította sírva Bea.
Kristóf megvetően nézett a feleségére, és mielőtt kilépett volna a lakásból, halkan megjegyezte:
- Azt hiszem, át kéne gondolnunk, hogy különköltözzünk egy időre. Ez így már nem működik.
Azzal elhagyta a lakást. Beszállt a kocsiba és elindult. Egy darabig össze-visszakeringett a városban, mígnem egyszer csak azt vette észre, hogy Szofi lakása előtt parkol. Ült az autóban és fogalma sem volt, mit tegyen. Gondolkodott. Miért jött ide? A vére Szofihoz hajtja. Felmehetne vajon? De nem! Felesége van. Ó, de olyan dühös rá! Abszolút elege lett ebből a gyerekprojektből. Egy csepp kedve sincs hozzá. De hát hogy mondhat ilyet! Bea élete szerelme! Bár… talán csak volt. A nő beteges ragaszkodása a teherbeeséshez tönkretesz mindent. Ah, most mit tegyen? Momentán semmi máshoz nincs kedve, csakis Szofihoz. Magához ölelni őt, látni, érezni a testét, csókolni őt, becézni, nyalni és behatolni a forró puncijába. Megremegett a vágyakozástól. Felnyögött és rájött, hogy ezt a húrt már a végtelenségig feszítette.
Bár álom nem jött a szememre, olvasni se tudtam már. Nem is voltam képben, mit olvasok, jobbnak láttam letenni a könyvet, mert így felesleges az olvasás. Felkapcsoltam az ágyamnál lévő sólámpát, az olvasólámpát pedig le. Felkeltem és kiballagtam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Képtelen voltam bármire is odafigyelni. Csakis Kristóf járt a fejembe. Megborzongtam, ha csak eszembe jutott, milyen érzés volt, mikor a mellbimbóm a szájában volt. Egy pillanatra meg is támaszkodtam a konyhapultban. A következő percben halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Ki lehet az ilyenkor? A fali órára pillantottam. Éjfél volt. Az ajtóhoz sétáltam és kilestem a kukucs lyukon. Ezt nem hiszem el! Kristóf állt az ajtóban, felettébb gondterhelt arccal. Vajon miért jött? Szívdobogva támasztottam a hátamat a falnak. Beengedjem? Sejtettem, ha beengedem, megtörténik az, amire már majd’ fél éve vágyunk. És a felesége? Most mit foglalkozok vele? Kristóf eljött, ez nem éppen elég? És ráadásul olyan nagyon régen volt már, hogy valaki kielégített… Mély levegőt vettem, az ajtó elé álltam és kinyitottam. Kristóf meredten, zihálva bámult rám. Nem kellettek szavak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Pavlov 2016. 11. 11. péntek 07:38
Túl sok a csevegés!
#8 deajk2008 2016. 11. 10. csütörtök 09:14
izgató a munkatárssal való szex...
#7 A57L 2016. 11. 10. csütörtök 02:10
Jó lett,de nem az igazi.
#6 sunyilo 2016. 11. 9. szerda 21:39
Mint a többi...
#5 vakon54 2016. 11. 9. szerda 19:54
Várjuk feleségemmel a folytatást. 10 Pont.
#4 rockycellar 2016. 11. 9. szerda 18:34
Elmegy egynek
#3 zsuzsika 2016. 11. 9. szerda 16:24
Nem olyan rossz.
#2 veteran 2016. 11. 9. szerda 15:00
Volt már jobb is.
#1 Törté-Net 2016. 11. 9. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?