A+ A-

A másik oldal 2. rész

Tengerként hullámzó zöldellő fák, szikrázó napsütés, füstös tömb házak és egy délibáb az út végén... Mintha egy képet néznék, egy olyan képet mely testemnek kínlódást szán, de lelkem epekedik az egyesülésért. Akarom, hogy a képben legyek, mely a tanterem ablakába van keretezve, akarom, hogy a perzselő aszfalt égesse csupasz talpam és gyöngyöző arcomból piciny patakok induljanak a mellkasom irányába. Egy kihalt város, egy bűnös város, semmi rózsaszín felhő, csak én és a szűnni nem akaró vágy, mely ott tart. Ez az a hely ahol lenni akarok, itt az vagyok, aki vagyok!
12:50, az órának vége.. Gazdasági informatika, ennél unalmasabb órát nehezen lehetne kitalálni. Valószínűleg a 1,5 órából, csak 1 órát töltenék képzeletbeli világomban, ha elolvastam volna a könyvet, de arra sem méltattam, hogy megvegyem. Leveszem a szemüvegem és beleteszem a táskámba a többi kacattal együtt. Irány a menza. A mai nap egyedül fogok ebédelni, ismét. Jobb szeretek egyedül lenni az utóbbi időben, több időm van tisztázni a dolgokat magamban. Sietve haladok a lépcsőn a koli átjáró irányába, nehogy összefussak egy ismerőssel. Igazán nincs kedvem most bájcsevegni valakivel. Fejemet lehajtom, szemeimet a földre szegezem, így haladok amíg be nem érek az ebédlőbe. Épp a napi ajánlatot olvasom a kifüggesztett táblán, mikor a nevemet hallom.
- Bálint? Eltűntél az utóbbi napokban! Minden rendben? - kíváncsiskodott egy hang a hátam mögül. Megfordultam, és arcomat vér öntötte el.
- Szia Noel! Az utóbbi időben nem éreztem magam valami jól, de minden ok. - Ami azt illeti, közel sem volt a helyén minden. De ez most nem számított, a szomorú, beforduló hangulatom egyhamar elillant, és jókedvű fecsegésbe kezdtünk. Ugyanazt a menüt kértük, majd leültünk egymással szemben az egyik asztalhoz. Noel elmesélt egy-két vicces történetet az egyik tanárjáról, majd megkérdezte, hogy mit csinálok este, a kérdés annyira váratlanul ért, hogy egyből rávágtam a „semmit”, holott 2 prezentációt kellett volna megcsinálnom.
-És mond, van kedved sétálni egyet a városligetben? - kérdezte mosolygó szemmel, miközben egyenesen az enyémbe mélyült. - Húú, még soha nem voltam ott, de szeretnék. Este 7 körül beugrom hozzád a szobába, és indulhatunk, ha az neked is jó.- valahogy sosem találtam a szavakat mikor Noellel vagy Bencével kellett beszélgetnem. Noelnek megfelelt a 7 óra, így a nap további részét a szobámban töltöttem azzal, hogy elkészüljek még az esti program előtt a feladataimmal. A szobám üres volt egész héten, Bencével nem találkoztam a fura délután óta, állítólag otthon van valami gubanc, és egész héten nem volt Budapesten. Az utóbbi 2 napban már nem nagyon gondoltam rá, nem tudom, hogy mit is láttam akkor pontosan, azt sem, hogy mi történt, de mióta nincs itt egy szakadék ordít mellkasomban. Egy megmagyarázhatatlan vágy húz felé. Hogy milyen lesz találkozni vele? Nem tudom, de holnapután, vasárnap kiderül. Eszembe jutott, hogy Zsanettet is elhívhatnánk este, bár nem tudom mennyire jó ötlet, ugyanis tegnap nálam járt, és egy igen mély beszélgetés közben elmondta pasizási szándékait, amiben Noel igen lehetséges prédaként szerepel. De nem akarok kerítőt játszani, oldják meg ők, ez az én estém lesz, jól fogom magam érezni bárki is legyen még ott rajtam kívül.
A nap gyorsan telt, sikerült elintéznem mindent amit kellett, meg is voltam lepődve saját magamon, annyi időm még volt, hogy egy gyors zuhanyt vegyek, és felöltözzek. Noel az ötödik emeleten lakott, lusta voltam lépcsőn menni, így a liftek elő vánszorogtam, és vártam. Szerencsétlenségemre Zsanett tartott egyenesen felém, és már messziről integetett és vigyorgott, hogy hová is készülök nélküle. Mikor közöltem vele, hogy Noellel elmegyünk sétálni és, hogy van e kedve velünk tartani, szemei kikerekedtek, és orrát fura módon ráncolni kezdte. - Nagyon jó lenne veletek tartanom, de sajnos már van programom estére. Valójában csak egy füzetet jöttem kölcsön kérni, de végül is rá ér. - volt a válasza, és már el is tűnt a folyosó kanyarban. Az 522-es szoba elé érve megálltam, és bekopogtam. Noel kijött, a hátán egy táskával, amiben (mint később kiderült ) pár doboz sör bújt meg. Az úton odafelé sokat viccelődtünk, és amint kiderült „ez egy olyan séta lesz, hogy leülünk egy padra, iszunk és beszélgetünk”, őt idézve. Az ötlet tetszett, sőt nagyon is tetszett. Mire oda értünk már szürkébe váltott az égbolt, de ez nem igazán zavart, a hőmérséklet kellemes volt, így rajtam csak egy rövid nadrág, és egy ing volt, Noelen pedig egy fekete trikó, és egy könnyű anyagból készült nadrág. Nem kellett sokáig bolyongnunk, hogy találjunk szabad helyet, meglepően kevesen voltak, de Noel ragaszkodott hozzá, hogy kövessem, mert ő tud egy nagyon jó placcot. A hely ahová vezetett eléggé el volt dugva a fák között, egy pár méter átmérőjű, szabálytalan körhöz hasonló tisztáson voltunk, pad az nem volt, csak néhány szikla darab amire leültünk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.11 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 nathanblack95 2014. 03. 26. szerda 00:40
Elmegy.
#4 zsuzsika 2014. 03. 11. kedd 13:12
Nem az én műfajom,de elmegy.
#3 Rinaldo 2014. 03. 11. kedd 06:51
Elmegy.
#2 papi 2014. 03. 11. kedd 04:44
Nem rossz
#1 Törté-Net 2014. 03. 11. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?