A Császár kertje 23. fejezet

A trónörökös sokat sírdogált, mert jöttek a fogai. Vu Ven – Sziung sokat virrasztott a dadával együtt. A fis fiú inyét mézes teával kenegették, és ősi altató énekeket énekeltek neki. De, mind hiába. Már negyedik éjjel alig aludtak tőle. A császár másnap fáradtan ment át a fővárosba, és délután bóbiskolt egyet az árnyas ligetekben. A császárné pedig egyre haloványabb lett. Kezében naphosszat a kertben sétált, és már egy hete nem hált kedvese karjaiban.

A császár aggódva nézte a családját, aztán egy éjjelen végre csend borult a házra. Mindenki úgy aludt, mint már régen nem. Hajnalban a császár arra ébredt, hogy kedvese álmában ráfordult a karjára, és az elzsibbadt. Alig bírta kihúzni a csendesen alvó asszony feje alól. Félt, hogy felébreszti. Ám, minden igyekezete hiába való volt. A császárné nyögött egyet, aztán kinyitotta a szemeit, majd rámosolygott a férjére.


– Mi a baj, Kedvesem? – kérdezte és a császár felé fordult.

– Elzsibbadtam – dörzsölgette a karját a férfi.

– Várj – mondta az asszony, és felkelt, hogy a lakkozott szekrénykéből elővegye a masszázsolajat, aztán férje mellé térdelt, és dörzsölgetni kezdte olajos kézzel a zsibbadt végtagot. A tűz fénye rávilágított a császár arcára, akinek a mozdulatok egyre jobban estek. Látva ezt az asszony, keze rá-rátévedt férje mellkasára, majd hasára, és végül marokra fogta ágaskodó péniszét, és izgatni kezdte.

– Akarod, gyönyöröm tárgya? – rebegte a császár, az asszony pedig válaszként feltérdelt. Egyik lábát felemelve, hátulról oda magát kedvesének. A császár pedig gyöngéden ingerelni kezdte kedvese csiklóját, mielőtt a finom olajjal bekente a kezét, aztán mikor elindultak a nedvek, kéjes nyögéssel nyomult kedvesébe. Keze a mézszínű kebleket kereste, aztán mikor rátalált az ágaskodó mellbimbóra, két ujja között morzsolgatva okozott még nagyobb élvezetet mindkettőjüknek. Lihegve rohantak a kéj kapuján át, a gyönyörök kertjébe, majd ismét egymás karjába bújva csendesedtek el.

– Innék egy hűsítő teát – mondta a császár, a császárné pedig felkelt, és öntött egy csészével kedvesének, aztán ismét mellé bújt, és belefogott a következő mesébe.

Huszonharmadik mese:

A szerzetesről és a falusi lányról