A+ A-

Szerelem első szexig

Számos történetet olvastam itt az elmúlt időben. Volt köztük nagyon jó, jó, s kevésbé jó, volt, ami nagyon hitelesnek tűnt, volt ami kevésbé.
E számos történeten felbuzdulva szeretném veletek megosztani az én történetemet, amely minden szava igaz.
Ahogy illik, a legelején kezdeném. Középiskolába egy bentlakásos, konzervatív világnézetű leánynevelő intézetbe jártam, ami sok minden elárul arról, hogy elég későn tudtam meg, mi a szerelem. Az azért mindenképp hozzátartozik, hogy kamasz éveim életem egyik legboldogabb időszaka volt.
Így tehát, amikor egyetemre kerültem, egyik-napról a másikra egy olyan világban találtam magam, ami számomra teljesen idegen volt. Hirtelen kellett felnőnöm, s hamar behozni a néhány éves lemaradásomat, hogy ne érezzem társadalom-idegennek magam.
Elszívtam hát életem első cigijét, megszerettem a sör ízét, s megtanultam, hogy egy átbulizott éjszaka után elcsattant csók nem jelent semmit...
Egy bulizós éjszakán ismerkedtem meg a sráccal, akiről azt hittem, az igazi szőke herceg. Beszélgettünk, táncoltunk, meghívott egy italra, telefonszámcsere, hazakísért. Aztán semmi. 2 hétig semmit nem tudtam róla. Csak a nevét, s annyit, hogy nem jár egyetemre, hanem dolgozik, de egész közel lakik az egyetemhez.
2 héttel később kaptam egy sms-t: Eljönnél velem vacsorázni? Hát mondhattam erre nemet? A gombóc a torkomban, mit vegyek fel? Hogy fésüljem a hajam? Milyen sminket rakjak fel? ...
Végül is sikerült időre összekapnom magam. Ő meg lent várta kollégium bejáratánál. 3 szál fehér rózsával. Január közepén. Ez azért jelent valamit, gondoltam. A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt el. Hazafelé szakadt a hó. Átölelt magához húzott, hogy melegítsen. Majd elcuppant az első csók. Vágytam rá nagyon. A volt barátommal már hónapok óta szakítottunk, hiányzott a forró ölelés, a szenvedélyes csók... Boldog voltam.
A következő randin vörös rózsát kaptam. Teltek a napok, a hetek, egyszerűen jól éreztem magam, szerettem a társaságát. Aztán egyik péntek este megint elhívott vacsorázni. Azt mondta, meglepetéssel készül. Jó ideje mentünk, amikor megjegyeztem, hogy amerre megyünk, nem ismerek egy vendéglőt se, pedig a város nem olyan nagy. Ő erre azt válaszolta, hogy nem vendéglőbe hívott, hanem vacsorázni. Ő főzött. Így hát felmentünk hozzá. A konyhában mesteri teríték, ahogy a filmekben szokás.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.38 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 vakon53 2016. 03. 24. csütörtök 17:00
Nemrossz.
#4 zsuzsika 2014. 10. 9. csütörtök 09:36
#3 A57L 2014. 10. 9. csütörtök 07:11
Szerintem is jó.
#2 papi 2013. 04. 10. szerda 05:57
egész jó
#1 Törté-Net 2009. 09. 16. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?