Szerelem első szexig

Számos történetet olvastam itt az elmúlt időben. Volt köztük nagyon jó, jó, s kevésbé jó, volt, ami nagyon hitelesnek tűnt, volt ami kevésbé.
E számos történeten felbuzdulva szeretném veletek megosztani az én történetemet, amely minden szava igaz.

Ahogy illik, a legelején kezdeném. Középiskolába egy bentlakásos, konzervatív világnézetű leánynevelő intézetbe jártam, ami sok minden elárul arról, hogy elég későn tudtam meg, mi a szerelem. Az azért mindenképp hozzátartozik, hogy kamasz éveim életem egyik legboldogabb időszaka volt.

Így tehát, amikor egyetemre kerültem, egyik-napról a másikra egy olyan világban találtam magam, ami számomra teljesen idegen volt. Hirtelen kellett felnőnöm, s hamar behozni a néhány éves lemaradásomat, hogy ne érezzem társadalom-idegennek magam.

Elszívtam hát életem első cigijét, megszerettem a ízét, s megtanultam, hogy egy átbulizott éjszaka után elcsattant csók nem jelent semmit...
Egy bulizós éjszakán ismerkedtem meg a sráccal, akiről azt hittem, az igazi szőke herceg. Beszélgettünk, táncoltunk, meghívott egy italra, telefonszámcsere, hazakísért. Aztán semmi. 2 hétig semmit nem tudtam róla. Csak a nevét, s annyit, hogy nem jár egyetemre, hanem dolgozik, de egész közel lakik az egyetemhez.
2 héttel később kaptam egy sms-t: Eljönnél velem vacsorázni? Hát mondhattam erre nemet? A gombóc a torkomban, mit vegyek fel? Hogy fésüljem a hajam? Milyen sminket rakjak fel?...
Végül is sikerült időre összekapnom magam. Ő meg lent várta kollégium bejáratánál. 3 szál fehér rózsával. Január közepén. Ez azért jelent valamit, gondoltam. A vacsora nagyon kellemes hangulatban telt el. Hazafelé szakadt a hó. Átölelt magához húzott, hogy melegítsen. Majd elcuppant az első csók. Vágytam rá nagyon. A volt barátommal már hónapok óta szakítottunk, hiányzott a forró ölelés, a szenvedélyes csók... Boldog voltam.

A következő randin vörös rózsát kaptam. Teltek a napok, a hetek, egyszerűen jól éreztem magam, szerettem a társaságát. Aztán egyik péntek este megint elhívott vacsorázni. Azt mondta, meglepetéssel készül. Jó ideje mentünk, amikor megjegyeztem, hogy amerre megyünk, nem ismerek egy vendéglőt se, pedig a város nem olyan nagy.