A+ A-

Szerelem 1 - 1. rész

Péter lustán nyújtózott az önkívület lassan oldódó sötétjében. Agyában bolond álmok vertek tanyát. Előbb valami kísérteties, halott fényben fürdő folyóparton állt, és épp pisilni készült... csakhogy a part hirtelen meredek lett, lába ragacsos agyagba és mohó iszapba mélyedt, amely húzni kezdte lefelé, fekete örvényekbe. Lassan, nagyon lassan. Kezeivel egy élettelen fa ága felé kapkodott, hogy belekapaszkodva visszaküzdje magát a folyó menti ösvényre, ám nem sikerült elérnie. Már-már feladta a küzdelmet, amikor egy arc nélküli, furcsa alak jelent meg a parton, és beszélni kezdett hozzá:
- Add vissza az életem. Mielőtt meghalsz, add vissza az életem, amit elraboltál.
Nem raboltam el tőled semmit - mondta volna Péter, ám nem jött ki hang a torkán. - Nem raboltam, nem vettem el az életed, s ha mégis, már késő visszaadnom, hiszen épp meghalok.
És akkor az arc nélküli, görnyedt férfialak elmosolyodott. Nem voltak vonásai, de a fiú érezte, hogy mosolyog. Azután átváltozott.
- Anna! Anna! - sikoltotta Péter, és kinyújtotta a karját. Érezte, hogy a folyó elengedi. Kibotorkált a partra, de a lány, akit látni vélt, nem volt sehol.
- Anna - motyogta a fiú, aztán összetörten leült a holt folyó partjára, mely fölött érzéketlenül siklottak a szürke fellegek, és elaludt -




Éber álom volt. Péter tudta, hisz kívülről szemlélte benne önmagát, és tisztában volt vele, hogy nincsen ébren. Csak nem értette az álmot. Kedves macskáját, Cimbimi-t látta a ház előszobájában, amiben egykor lakott, amint kanárisárga táljából lefetyeli a tejet. Emlékezett, az állat nem volt oda a tejért, de azért beérte vele, ha nem volt más - ám Cimbimi már évekkel ezelőtt elpusztult, elgázolta egy autó, mint annyi más macskát, kiömlöttek a belei a forró nyári aszfaltra, de Péter eltemette őt, mert szerette, és sírt, igen sírt a nyárban, szemét égették a könnyek -
Csakhogy ez nem a macska.
Egy lány, aki macskás, de nem macska, és amit lefetyel, nem tej, hanem
(de lesz, fehér lesz, mint a tej)
hanem valami egészen más.
És amikor hunyorogva kinyitotta a szemét, már tudta, hogy mivel köszönti az ébrenlét, és elmosolyodott.

Barátnője, Anna igazán kellemesen tudott hozzálátni a dolgokhoz. Szőkésbarna, melírozott haját a füle mögé simította, finom, nők arcának ápolásához szokott ujjaival pedig érzéssel cirógatta a pénisze tövét. Nem sietett, és annak, aki nem ismerte, úgy is tűnhetett volna, mint aki kívül áll az egészen - Péter azonban ismerte azt a kimért belső lobogást, amely lassan, de végül káprázatos robbanásban feszíti majd szét őt. Ez azonban még odébb van. Most csak élesztgeti a vágyat - tudja, a fiú érzékei még félig az álmok felé vannak kitárulkozva.
- Jó reggelt - nevetett rá a lány szeme.
- Jó reggelt Bubu - mondta a fiú, és kényelmesen elnyújtózott a hófehér ágyon. Bubunak becézte kedvesét, amióta csak megismerkedtek. Valahogy olyan bensőségesnek érezte.
A lány felkúszott hozzá, meztelen testével a fiúhoz simult, és megcsókolta.
Péter viszonozta, de közben fintorgott.
- Tudod, hogy nem szeretem fogmosás előtt.
- Ugyan már - mondta Anna vidáman, és megszorította a fiú farkának tövét. - Mindjárt azzal jössz, hogy ezt sem szereted a reggeli pisilés előtt.
- Hát, most hogy mondod, félig telítve van a tartály.

Péternek eszébe jutott az álma, amiben épp vizelni készült, mielőtt a folyó rabul ejtette volna. Tudta, hogy amíg a test alszik, pillanatnyi szükségletei gyakran beépülnek az álmodás folyamatába. Gyerekkorában előfordult, hogy pisilni kezdett álmában, aztán arra ébredt, hogy nedves maga alatt az ágy.
Hát igen. Amikor az ember felnő, folyton visszavágyik a gyerekkorba. Ám közben elfelejti az ehhez hasonló kínos reggeleket...
- Akkor menj ki, ha akarsz - somolygott a lány.
Péter megcirógatta a tarkóját.
- Nem akarom elrontani a játékodat. Ráér.
- Na azért.
Anna visszakúszott a fiú ágyékához, és puszilgatni kezdte a hasát. Ajkai halk cuppanásokkal kalandozták be a borzongó bőrt. Közben szelíden két ujjai közé szorította a vastag férfiasságot, közvetlenül a herék fölött, és kimérten, ráérősen húzogatni kezdte. Kicsit rezegtette is ujjaival, s így a teljes méretére duzzadó szerszám dobolni kezdett tulajdonosa hasán.
- Ezt imádom - nyögte Péter, és vigyorogva láthatatlan szívecskét rajzolt Anna homlokára.
- Tudom - mosolygott a lány, és nekilátott a módszeres kényeztetésnek.

Péter figyelte, ahogyan a lány kidugja apró, rózsaszín nyelvét, és hegyével végigcirógatja péniszét, a heréktől a már könnyező makkig. Szórakozottan túrt a lány hajába, majd a mellkasát súroló mellekkel kezdett játszani. Boldogan érzékelte, ahogyan a bimbók megduzzadnak, reagálnak az érintésére. Anna felnézett rá, és a fiú szíve összeszorult a szerelemtől. Eszébe jutott, hogy mindössze néhány órát alhattak - az éjszaka nagy részét szeretkezéssel töltötték.
Büszke lehetek magamra, egész jól bírom - gondolta kábultan, és ismét vigyorra húzódott a szája.
Aztán a lány eltüntette a szájában a makkját, Péter gondolatai pedig elkalandoztak.
Egy réges-régi barátja szavaira gondolt, amikre halványan emlékezett egy fűtől kábult éjszakáról:
"Figyelj haver - mondta az egykori barát, akit azóta szőröstül-bőröstül felfalt a heroin beesett szemű démona. - a duma arról, hogy a véghezvihető nemi aktusok száma per nap véges, baromság. Annyiszor felállíthatod a farkad, ahányszor csak akarod, és dughatsz bármennyit, hidd el. Csak egyre ügyelj: ne tégy fel mindent egy lapra. Úgy értem, a rövidtávfutó megnyerheti az ötszáz métert, de aznap már nem fog talpra állni annyi időre sem, amíg elballag a sarokra egy tölcsér fagyiért. Kocogni kell, öreg. Élvezd a dolgot, de tanulj meg mértéket tartani."

Péter ezt sohasem felejtette el. Nem mintha hitelesnek találta volna egy beszívott ember fejtegetéseit a mértéktartásról (egy olyan emberét, aki alig több mint egy év alatt jutott el a marihuánától a kemény morfiumfüggőségig), hanem egyszerűen azért, mert nála bevált a trükk. Így esett, hogy amikor fél éve összejött Annával - és Új Életet kezdett, ahogyan nagybetűvel mondogatta magában - gyakran előfordult, hogy a lány előbb ment el, mint ő. S bár viccet csináltak belőle, a fiú érezte, hogy a másikat zavarja ez - így hát a lánynak is felvezette a "lassan jársz, tovább érsz" teóriát. Emlékezett Anna megkönnyebbült és kedves mosolyára, amivel az ő zavart szavaira reagált.
- Féltem lassú lenni - mondta a lány, és a homlokához nyomta a homlokát. - Eddig egy pasim sem szeretette túlzottan elnyújtani a dolgokat.
Emlékezett a sárga lobbanásra is, amivel a féltékenység e szavak hallatán elárasztotta a szívét.
- Miért, olyan sok pasid volt? - kérdezte ostoba megbántottsággal.
- Ugyan - felelte Anna, és a vállára hajtotta a fejét. - És most, hogy mellettem vagy, rájöttem, egyik sem számított igazán.

Péter akkor úgy érezte, sohasem volt még szerelmesebb. És ezt érezte most is, ahogyan a lány arcában gyönyörködött, aki épp nyelvével körözött makkjának nyílása körül, és bal kezének kisujjával a zacskóját csiklandozta. Vajon milyen képek táncolhatnak lezárt szemhéjai mögött? A testi gyönyört szinte háttérbe szorította a lélek mámora. Végignézett a lány meztelen testén, a sima háton, a kiemelkedő fenék bársonyos domborulatán, az enyhén szétnyílt combokon. Füle érzékeny lett a hangokra, a cuppanó, csatakos neszekre, az önfeledt sóhajokra, melyek el-elhagyták Anna ajkát, mikor kivette a péniszt a szájából. Kezdett beindulni.
Péter teljesen szétterpesztette a lábait, hogy Anna jobban odaférjen. A lány vette a lapot, és ajka közé kapta a feszes, libabőrös herezacskót. Aztán játékosan hófehér mókusfogai közé vette, és finoman rágcsálni kezdte.

A fiú hátravetette a fejét, és önkéntelenül is hosszú, mély sóhaj szakadt ki belőle. Érezte, ahogyan a másik nyelve a golyóit görgeti fogaival a zacskójában.
Már majdnem átadta magát a féktelen szenvedélynek, amikor kellemetlen emlék tolult az agyába: néhány éve nagyon részegen ment haza, és bár annyi ereje még volt, hogy levetkőzzön, az ágyig már nem jutott el. Meztelenül, ülve aludt el a kanapén. Néhány óra múlva magához tért, és megfagyott benne a vér: a szomszéd kutyája, egy nagyhangú pitbul szaglászott éppen az ágyékánál, szétvetett lábai között. Nyilván nyitva hagyta a kaput, és úgy szökött át: akárhogy is, az állatot néhány éve már majdnem elaltatták, mert megharapta a postást.

Soha olyan hamar ki nem józanodott, mint akkor.
Végül is megúszta a dolgot, de két hétig álmatlanság gyötörte, és ijedtségében majdnem két hétig megállta, hogy ne nyúljon a pohár után.
Most azonban nem kellett félnie. Anna még sohasem szerzett neki kellemetlen perceket, pedig szerette használni a fogát. A fiú úgy vélte, ez egy különleges adottság. Érzéki játékát látva felhorgadt benne a beteljesülés iránti vágy.
A lány néhány perc elteltével abbahagyta a golyók rágását, mivel megérezte, Péter közel került a kitöréshez. Még egyszer végigcsókolgatta a kőkemény, billegő rudat, aztán szájába vette, és lehunyt szemmel, nagy beleéléssel szívni kezdte. Péter már nem tudta visszafojtani kéjes hangjait, és nyögdécselni kezdett. Tudja, ez Annát is bevadítja. Lenyúlt a lány öléhez, és érezte, hogy ujjait nyomban nedvesség önti el.

- Oohmmm - Anna teste megmerevedett, és kissé szétnyitotta ajkait, hogy megeresszen egy önfeledt gyönyörkiáltást. Péter gerince erre görcsberándult, és érezte, hogy megindul élvezése. A mámor ködén keresztül azonban észrevette Anna is, és amikor a fiú teste megfeszült, kivette a makkot a szájából, és ujjaival ismét a tövére szorított, és lassan, nagyon lassan kezdte húzogatni a bőrt.
- Anna...- Péter háta megemelkedett, kéjtől eltorzult arccal fúrta tekintetét a lány szemébe. - Istenem... istenem.

A lány kitűnő érzékkel nyújtotta a dolgot, mígnem megérezte, hogy nincs tovább. Akkor újra megindult a keze, vadul verni kezdte, és pörgő nyelvcsapásokkal kezdte ostromolni a csillogó makkot. Péter torkából szaggatott sóhaj szakadt fel, és görcsösen belemarkolt barátnője csapzott hajába. Combjait, amennyire tudta, széttárta, és egymásnak feszítette a talpát. Lábujjai görcsösen rángatóztak. A kéj első másodpercei után Anna megragadta a fiú lábait, és egymáshoz szorította a térdkalácsokat, amitől a gyönyör még intenzívebbé vált. Aztán elengedte, és kezeivel is visszatért a szájához, amely egy percre sem hagyta el Péter forró ágyékát.
Péter vonagló testtel szinte szenvedett az orgazmustól, fejét hátrafeszítette úgy, hogy belereccsentek a nyakizmai.
- Ahh... Anna... Anna...
Kedvese nevét hajtogatva lövellte nedvét a lány szájába, ajkaira, nyakára. Összeszorított szemhéja mögött újból és újból újrajátszódott az ősrobbanás vörös és sárga színekben tündöklő ütközete.

Amikor magához tért a kábulatból, Anna kedves ajkait érezte az arcán, a száján. Türelmetlenül vonta magához a lányt, hosszú, kellemes csókban forrtak össze. Érezte saját spermája ízét a másik nyelvén, de nem zavarta.
- Szeretlek kicsim.
- Én is szeretlek.
Szemek ragyogtak rá, tele bizalommal, vággyal és áhítattal. A fiú szívverése csak lassan csillapodott. Még gyönyörködött a lányban, de egy idő után feszengeni kezdett.
Anna észrevette ezt, és felnevetett.
- Menj. Intézd el a dolgod.

Péter felkelt, és meztelenül kisétált a fürdőszobába. Kicsit pironkodott, bár ugyanakkor elbűvölte, hogy ennyire ismerik egymást, és nincsenek titkaik egymás előtt.
Hosszasan vizelt, bár kicsit nehezen indult - pénisze vörös, töpörödött és meggyötört. Ám tapasztalatból tudta, nem telik bele sok idő, és erőre kap újra.
Visszasétált a szobába, ahol Anna könyökére támaszkodva, oldalt feküdt az ágyon, és mosolygott. A fiú tekintete beitta csípőjének ingerlő ívét.
Az ablakhoz lépett, és elhúzta a sötétítőket. Meleg, szívderítő nyárvégi napfény ömlött be az ablakon. Odakinn kéken csillogott a tó, és méregzöld színben pompázott az erdő. Új nap kezdődött.

Szavazz Te is!

Átlag: 6.96 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2014. 02. 05. szerda 08:25
egész jó
#1 Törté-Net 2005. 11. 22. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?