A+ A-

Köszönöm Tanárnő 1. rész

*megjegyzés: A történet a Sajnálom Tanárnő, és a Sajnálom Mesi c írások után a "trilógia" harmadik része. Tökéletes megértéséhez az említett két történet olvasása ajánlott. Dani barátunk kalandjai ezzel a történettel befejeződnek.
**megjegyzés: Bocs, ha kissé hosszúra sikeredett a bevezetés. Remélem, megéri olvasni.
/Néhány évvel később/
A zene már szinte elviselhetetlenül hangos volt. A sötétben alig láttam valamit. Csak a dj pulton álló kis lámpa nyújtott némi segítséget a tájékozódásban. Körülöttem mindenki tombolt a monoton, művészi értékeket nagyívben kerülő, s napjaink fiatalságának kulturális igényét maximálisan kielégítő diszkó zenére. Mindenkin ugyanazok a márkák, mindenki ugyanolyan extázisban. Hirtelen hányinger fogott el a teremben megragadt cigarettafüst, az alkohol és a bezártság miatt. Ki akartam jutni erről a gusztustalan helyről. Ezerszer megfogadtam, hogy messziről kerülök minden ehhez hasonló intézményt... és ezerszer megszegtem már ezt az ígéretemet "köszönhetően" a haverok unszolásának. Csak az foglalkoztatott, hogy elérjek a mosdóig, mielőtt nemtetszésemnek kézzel fogható módon is nyomatékot adok. Nem sikerült.
A következő emlékem egy nagydarab marcona ember, néhány személyemet sértő megnyilatkozás, egy hatalmas pofon, és a járda hideg köve. A zsebemben lévő szemüvegem, melyet aznap váltottam ki ripityára tört. Szerencsére volt nálam néhány tiszta papír zsebkendő, így a nemrég szerzett sebeimet kellő képen el tudtam látni, bár az orrom úgy emlékszem jó sokáig vérzett. Ránéztem az órámra. Fél 11. Remek. A fülemben még bőszen tombol a benti muzsika, a ruhám bűzlik, és a hajdan volt fáradtság a hideg hatására mintha soha nem is létezett volna. Felhívtam az egyik bent lévő haveromat, hogy a kabátomat próbálja meg valahogyan kihozni a ruhatárból, mire ő megnyugtatott, hogy nemsokára jönnek ki ők is, akkor majd kihozzák. Minden reményem elszállt, de legalább már nem voltam rosszul. Úgy döntöttem a diszkó előtt lévő padok egyikén várok néhány percig, hátha nem csak meggondolatlan kijelentés volt a "nemsokára jönnek" és pár percen belül már a kabátom nyújtotta melegben élvezhetem a hazafelé út kellemesen csöndes unalmát.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.39 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 genius33 2012. 10. 19. péntek 06:28
Kellemes smile
#2 szimonov 2012. 05. 18. péntek 15:11
Ez a történet feleleveníti egy régi emlékemet, ahol az új talákozás hasonló végkifejletbe torkollott. Köszönöm, szép volt.
#1 Törté-Net 2005. 01. 26. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?