A+ A-

Mosaic Stories - We

A következő héten zavaros, rövid üzenet érkezett Ma Cherie-től: egy időre hazajött Franciaországból. A pontos okot nem tudtam kivenni, de igen pozitívan érintett, hogy meghívott egy hétvégére magukhoz. Hegyek között, az ország távoli sarkában lakott a szüleivel.
A busz suhant a Halálkanyarnak nevezett meredély vékony peremén: nagyon közel voltam már, de nem bírtam várni. Itt van tőlem pár száz méterre... őrület. Nem láttam jóformán öt hónapja és most valamiért hazajött.. de miért jött haza?! Kusza, zaklatott információtöredékek jutottak eszembe a francia családról, ahol két gyerekre vigyázott, meg a férfi félrelépéséről, válásról... zavaros volt az egész.
Legszívesebben előretörtettem volna a buszsofőrhöz, hogy siessen már jobban, ugyanis csak másfél napom van a tervezett kettő helyett, mert jövő héten négy zh-t kell írnom, mert bedurvult az egyetemi élet; de ettől még akarom Ma Cherie-t, nem bírnám ki, ha nem ölelhetném, mielőtt újra eltűnik...
Szerencsére megérkeztünk, mielőtt a nagy kosarakkal megrakott nénikék és totyakos bácsikák falát áttörve elértem volna a vezetőig. Könnyedén leugrottam, mivel csak egy apró hátizsák volt nálam az elkövetkező harminchat órára. Mélyen letüdőztem északi középhegységünk csodálatosan tiszta, őszvégi levegőjét. A lomb nagy része már lehullott: bokáig álltam a színes, laza levéltakaróban. Egy-egy a vállamra hullott, ha az enyhe, kósza szél megmozdult.
Nem is tudtam, mennyire hiányzott egy kis szépség. A hegyvidék csöndje, ázott erdőszaga, tiszta levegője már az első perctől gyógykezelte a lelkemet. Igen, újra kéne túrázni, kicsit kirándulni otthon is.. kiszakadni egy-egy napra a Pilisbe, ki a főváros zsúfolt betondzsungeléből, el a füstös, állott szmogtól...
Lassan fordultam meg és elindultam a bekötőösvény felé. Már csak pár lépés választott el a völgyben meghúzódó békés kis háztól.
A forduló túl pedig ott állt Ma Cherie. Amint meglátott, széles mosoly jelent meg kedves arcán. Karjait keresztbefonta és megborzongott, orra messziről piroslott a hideg szélben; de törhetetlenül mosolygott, szeme csillogott...
Végre odaértem hozzá. Szótlanul öleltük át egymást. Alig volt rajta valami: egy szál pulcsiban jött ki elém. Karjaim közt újra megborzongott, mikor arcomat a nyakához szorítottam. Összeránduló torokkal nyögtem ki egy kedves, halk "hello"-t, aztán elindultunk befelé.
Már nem tudom, hogy voltam képes illően köszönni a szüleinek, leülni a hosszú asztal megszokott, ismert helyére a zöld cserépkályhával szemben, enni és megköszönni a finom ebédet, figyelmes kiszolgálást az édesanyjának. Csak arra emlékszem, ahogy elmesélte a kinn töltött hónapokat apró részletességgel. Ahol lakott, a párizsi kirándulást, a furcsa, de már ismerős francia ételeket; hogy tényleg csak egyszer fürdenek egy héten, de azért mosakszanak és hogy milyen sok macska van a házban. (Ma Cherie utálja a macskákat. Ez volt a legnagyobb kihívás számára: az emberekkel nagyon jól megvolt mindig, mindenhol :)
Csak elmosódott képek maradtak meg arról is, ahogy felmentünk a szobámba, vagy hogy mikor vettem le a kabátomat és a táskámat.. a zár kattanásától viszont már tiszta minden. Ma Cherie kulcsra zárta az ajtót, és törhetetlen mosolygásával rám nézve dőlt neki.
Odaléptem hozzá, és karjaimba zártam. Nagyon-nagyon szorosan. Rettenetesen hiányzott. Éreztem melleinek formáját, mint egyszer rég és végképp elvesztettem a fejemet. Forró, cserepes ajkaim pici száját keresték...
- Valamit el kell mondanom, Nanc.. - sóhajtotta elhalóan, majd átadta magát a csóknak. Egymásba gabalyodva álltunk ott, míg végül szinte eltépte magát tőlem.
- Várj... Emlékszel Gáborra?
Valami rémlett... neki is van egy Gábora. Nekem sajnos csak volt.. mindegy.
- Majd - mosolyodtam el végre. Oldalán végigsimítva csókoltam hattyúfehér nyakát, kulcscsontját... tudtam, hogy ettől mindenféle Gábor háttérbe szorul egy időre.
Felnyögött, és szürke pulcsim aljához nyúlt. Meglepődve hagytam abba, amit elkezdtem: Ma Cherie tőle nem várt kezdeményezőkedvvel húzta át a pulcsit a fejem fölött. Eldobta valahova, majd szinte hozzám tapadva ölelt ismét magához. Fejét a vékony pólón kidomborodó melleim közé nyomta, lábait széttéve nekem dörzsölte lágyékát... a meglepetés és eszméletlen vágy furcsa keverékével sóhajtottam föl.
Ezek után levette a pólómat és ledöntött az ágyra. Teljesen letaglózott ez a változás. Eddig nekem kellett kezdeményeznem, most meg... mi történt vele?!
Időközben fölém helyezkedett és ismét megcsókolt.
- Mi történt veled, Ma Cherie? - kérdeztem csendesen. Közvetlenül meghatározhatatlan színű íriszébe néztem, majd mikor lesütötte a szemét, lelógó szőke tincseivel kezdtem játszani. A legkülönfélébb sejtések rohantak át az agyamon, de egy biztos volt: más lánnyal szeretkezett, míg kinn volt Franciaországban.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.33 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Bizse42
2019. 05. 7. kedd 23:19
Nekem inkább szépen megírt "mély érzelmeket" takaró kapcsolat egyik (de talán nem az utolsó)jelenete volt.. Válaszolok rá!
#8 zsuzsika
2019. 05. 7. kedd 16:30
Nem volt ez olyan rossz Válaszolok rá!
#7 A57L
2019. 04. 13. szombat 05:43
Nem sokat ér. Válaszolok rá!
#6 sunyilo
2019. 03. 27. szerda 20:44
Egész jó lett... Válaszolok rá!
#5 Barkas
2019. 03. 27. szerda 12:17
Nekem tetszik. smile ) Válaszolok rá!
#4 cscsu50
2019. 03. 27. szerda 07:00
egy közepes Válaszolok rá!
#3 feherfabia
2019. 03. 27. szerda 06:05
Nekem olyan közepes! Válaszolok rá!
#2 veteran
2019. 03. 27. szerda 03:18
Nem rossz. Válaszolok rá!
#1 Törté-Net
2019. 03. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről? Válaszolok rá!