A+ A-

Szolgáló almás kosárral

A királyné palotájába hívatott az egyik miniszter, ezért voltam a városban. Máskülönben otthon múlatom az időt. Unalmas dolog a politika. Igazán küldhetett volna egy futárt, felesleges lett volna csak emiatt odautaznom. De engedelmes alattvaló vagyok most és egyébként sem volt semmi izgalmas, amit az udvari zsivajtól távoli magányomban csinálhattam volna.
A városnak egy évvel ezelőtt lett új ura, egy keletről jött izmos hős, Batbayar, aki három sárkányt ölt le a hercegnőért – legalábbis a legenda így szól. Valamennyi igazság csak van benne, hiszen az esküvő és a koronázási ceremónia után szinte azonnal bevették magukat a hálószobába és a szolgák elmondása szerint azóta szinte ki sem jöttek. Egy év hancúrozáshoz pedig kitartás és erő szükségeltetik. A sárkányölő hős állítólag nemcsak mátkáját, de annak szolgálóit is előszeretettel kényezteti. Annabell, a királyné öltöztető szolgálója két hónappal a frigy után már gyermeket várt, míg Valeria, a királyné azóta sem.
A város és a hozzá tartozó kerületek ügyes-bajos dolgai teljes egészében a miniszterek kénye kedve szerint alakulnak. Nincs nagy mozgásterük, hiszen a szinte folyamatos portyázások és betörések miatt örülni lehet, ha egy csekélyke védelmet fenn tudnak tartani és a szegényeket megmentik az éhínségtől. A vetés nagy része vagy megfagy, vagy elviszik. Jórészt az őszi vásárokon szerzi be a tárnokmester az éves ellátmányt, amit a Kaszárnya alatt lévő pincerendszerbe dugnak el. Ide eddig még sosem jutottak be a portyázó hadak.
Engem nem nagyon izgatott akkor a politika. Igazából szinte semmi sem izgatott akkortájt, egészen addig, amíg meg nem láttam a szolgálót almás kosárral.
Egy árkádos folyósón jött velem szembe. Percek óta senkivel sem találkoztam az épületben, az is lehet, hogy ebben a szárnyban csak mi ketten voltunk. Közepes termetű, fiatal lány volt. Csillogó zöld szemével a tekintetét éppen a mellkasomon legeltette, lebomló vörös hajában a délelőtti napsugár játszott. Fonott copfban omlott a mellére, ahol egy szív alakú medált hordott. Ruhája egyszerű szürkés volt, semmi díszítés, semmi pompa, de nagyszerűen hozzásimult az alakjához: formás melleket és feneket sejtetett.
Tekintetünk találkozott. Kéjes vágyak gyúltak mindkettőnkben. El akart haladni mellettem, de én útját álltam, azonban nem értem hozzá. A lány enyhén remegett, arcán a szeplők összemosódtak. Illata, mint friss virágoké, most is érzem. Közelebb léptem, lágyan megsimítottam a nyakát és belecsókoltam telt ajkaiba. Remegett, de nem a félelemtől, hanem a vágytól. A karjában tartott almáskosár leesett a földre, az almák szétgurultak a folyósón. Hangosak lehettünk, de én már semmit sem hallottam, csak a lány szívverését és halk cuppanásokat. A heves csókolózás közepette hozzám nyomta derekát. Kezemmel belemarkoltam a fenekébe. Felkacagott. Karon ragadott és egy közeli barna, faragott ajtón keresztül egy elhagyatott hálókamrába jutottunk. A szoba félhomályában kivehető volt egy könyvespolc, egy olvasóasztal és egy baldachinos ágy. Minket az utóbbi érdekelt.
Levetette magát hassal a párnákkal telerakott ágyra, én felhajtottam a szoknyáját és feltűnt kerek, világos popsija és simára borotvált, nedves puncija. Tenyeremmel rámarkoltam és maszírozni kezdtem. Mosolygott. Szeméremdombját és az ajkakat dörzsöltem a tenyeremmel, ujjaimmal játékosan keresgéltem a nagyobb gyönyöröket. Kéjesen sóhajtozott. A puncija szinte csöpögött a vágytól. Hirtelen két ujjammal felszarvaztam. Az szolgáló magáról megfeledkezve felsikoltott a fájdalomtól. Nemsokkal több hely volt benne, mint a két ujjam. Illett rám, mint kardra a hüvely. Miközben ujjaimat ki-be húzkodtam belőle, előrébb húzódtam és lágy csókokat leheltem az igyekezet hevében kipirult arcára. Tekintete mégtöbb gyönyörre vágyott. Ahogy a leány egyre hevesebben pihegett, úgy lett a kezem is egyre gyorsabb. Forró volt az öle, mint a kemencék mélye és el akarta nyelni nemcsak az ujjaimat, de az öklömet is. Már a lányka egész teste mozgott a bíborral hímzett párnákon, vonaglott a kezem alatt. Szemét behunyta, ütemesen nyögdécselt. Csodálatos teremtésnek láttam ekkor…
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.44 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 zsuzsika 2019. 02. 26. kedd 17:41
Mese...
#8 joe013 2019. 02. 21. csütörtök 21:32
unalmas.....
#7 veteran 2019. 02. 21. csütörtök 09:13
Nem tetszett.
#6 Andreas6 2019. 02. 21. csütörtök 08:17
Gyenge közepes.
#5 listike 2019. 02. 21. csütörtök 07:28
Kár volt megírni.
#4 cscsu50 2019. 02. 21. csütörtök 07:18
Unalmas
#3 feherfabia 2019. 02. 21. csütörtök 06:20
Unalmas ,nem tetszett!
#2 A57L 2019. 02. 21. csütörtök 03:20
Egy unalmas mese.
#1 Törté-Net 2019. 02. 21. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?