A+ A-

A Kelletés 2. rész

"...Talán meg kell várnom, amíg ő kíván engem, és nem én eröltetem az egészet. Vannak ilyen férfiak? Mert úgy érzem ha én szeretném a szexet, nem tudom annyira felizgatni. Vagyis fel tudom, de akkor ő nem izgat fel engem... Valahogy így érzem. Lehetséges ez?.."
Szia!
Mielőtt csendes irigykedésemet fejezném ki a barátodra, és ezzel beállok abba sorba, amiről írtál, előbb - Bocs a citátumért! - válaszolnék fenti kérdésedre.
Röviden: Igen, lehetséges!
Hosszabban tegyem?
Nos, akkor egy kis nyelvészkedéssel kell kezdenem... ;)) Ejnye! Tudom, mire gondolsz, de most tényleg "nyelvészkedni" fogok! Szóval, a magyar nyelv, a magyar szókincs, amit nap, mint nap használunk, sokkal kifejezőbb, mintsem azt észrevennénk! A Te kérdésedre is van egy szó, egy kifejezés, amit biztos ismersz:
"Kelleti magát..." Ugye, hogy hallottad már? Ezt kell tenned! Kellesd magad. Okosan és rafináltan!
Nem mindegyik férfi szereti azt, ha egy nő emancipált a szexben.
Ne húzd össze a szemöldököd! A Te Sugurud nem férfisoviniszta! Csak azt mondom, hogy ami jól megy/áll egy nőnek, nem biztos, hogy egy férfinál is beválik. És persze, viszont.
Ha egy nő kezdeményez úgy, ahogy egy férfi szokott, ez többször elriaszt, mint bátorít. Tudat alatt működnek ezek a dolgok, ne hibáztasd sem magad, sem a barátodat ezért! Egy aktívan fellépő nő kicsikarhatja a szeretkezést, de könnyen meglehet, hogy nem ébreszti fel úgy a vágyat! Persze itt is, mint másutt, a skála roppan széles!
Önmagam példáját előhozva, azt hiszem írtam már Neked a tarjáni barátnőmről, aki nővérként dolgozik. Nos, Ő a szokottnál aktívabb. Kikötözteti magát, és ezt megteszi velem is. Maga alá gyűr, és bizony jobban szereti magát fenn a nyeregben, mint alul, szétvetett lábakkal. ;)) Ő még belefér a "tűréshatáromba", talán azért, mert a másik barátnőm
meg épp az ellenkezője. Imádja a szexet Ő is, de soha nem kezdeményezné.
Talán egy másik példával kellett volna kezdenem?
Volt egy másik kapcsolatom, úgy két évvel ezelőtt...
Pikáns kis sztori!
Nem fárasztalak vele?
Szóval, a teletexten olvastam a hirdetését.
Azért fogott meg a dolog, mert épp nem volt barátnőm - Ilyen is van ;))! - és mert ott állt a hirdetésben egy közeli város neve. "Nem kell messze menni"...
A hangpostafiókon át felvettem vele a kapcsolatot, és ledumáltuk a randi idejét is. Kissé meglepett, hogy nekem, az idegennek azonnal megadta a lakáscímét... Az időpont is szokatlan volt: este nyolc óra. Na, gondoltam, ez valami nagyon drhé csaj lehet, egy kiéhezett bányarém... De ha már így van, megnézem magamnak! Mint írtam, akkor épp facér, azaz félfacér voltam... Igen csak kívántam már valami kis házonkívülit... Húsz perc autózás, némi keresgélés egy lakótelepen, de nyolc után pár perccel - virágcsokorral, ahogy kell - ott álltam a küszöbén. Még a csengőgombot sem engedtem el, máris nyílt az ajtó. Nagyon várhatott. És nem! Nem csalódtam. Ott állt, piros mini kosztümben, kicsípve, és valóban "csinosnak mondott" volt: Szőke vékony, alacsony törékeny nő.
Nem jellemző rám, de nagyon zavarba jöttem. Behívott, leültetett. Egy mini garzonban lakott, a kisfia a szobában aludt, alig fértünk ketten a csöpp konyhában. Míg főtt a kávé, megtudtam, hogy a férje a vasútnál dolgozik, és holnapig biztos nem jön haza. Olyan furcsa volt az egész! Ez az érzés, míg tartott a viszonyunk, soha nem hagyott el... De maradjunk ennél az első esténél! Felajánlottam - mert én egy Lovag vagyok - hogy menjünk el valahová, itt a sarkon láttam egy kis presszót...
- Mi az, ami ott van és itt nincs? - húzta le a tűzről a kávéfőzőt.
Elég bambán nézhettem rá, mert azonnal illusztrálta a lehetőséget.
Odalépett hozzám, felállított a hokedliról, amin addig szorongtam. Egy gyors mozdulattal lerántotta rólam az öltönynadrágot. Az alkalomra képes voltam még nyakkendőt is kötni... És alaposan szemügyre vette azt, amit a presszóban biztos nem csaptak volna a számlához.
Persze, akkor már - végig ott sergelődött előttem csupaszon hagyott combjaival - akkor már teljes harci díszben pompáztam.
Megüthettem a méretet, mert határozottan utasított a további vetkőzésre. A gardróbból plédet vett elő, és leterítette ott a konyhában.
Nem is tudom: meredeztem ugyan, mint a parancsolat, de ez a sebesség kissé riasztott.
A kávé még ki sem hűlt, jó ha negyedórája ismert!
Nem vetkőzhettem elég gyorsan, mert nekem esett. Inggombom bánta. Hülyén festhettem álló pöccsel, mezítelenül egy szál zokniban és nyakkendőben! De ő nem volt zavarban! Lenyomott a pokrócra, a félig az asztal alá, és... Hát úgy megbaszott, hogy az már - már erőszak volt! Törékenységéhez képest meglepő volt az ereje: Hanyatt lökött, két karjával lefogva kezem, és azonnal a résbe juttatott. Le sem vetkőzött, a piros mini alatt nem viselt fehérneműt. Az egész "szeretkezés" nem tartott tovább 3 - 4 percnél.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.31 pont (42 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2015. 02. 7. szombat 08:24
Egy fokkal jobb,mint az első rész.
#7 A57L 2014. 11. 29. szombat 09:22
Egynek elmegy.
#6 listike 2014. 08. 22. péntek 15:05
Nem jó.
#5 papi 2014. 01. 5. vasárnap 11:14
Alakul
#4 genius33 2013. 05. 30. csütörtök 05:12
Jó, jobb mint az első rész smile
#3 Maci 2002. 06. 5. szerda 18:03
Elképesztő egy stílus - vad és őszinte. Vagy bejön valakinél és tizes, vagy tré. Nálam 10.
#2 Kritikus 2002. 06. 3. hétfő 08:55
Tetszik, jó a stílusa, érdekes sztori, még ha nem is a szokványos történet, de épp ez teszi különlegessé!
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?