A+ A-

Angelika 1. rész

A barakk épületben kazettás magnóból szólt a zene, a táskarádió hangja néha recsegősre váltott. Nem csoda, hisz a magnószalagot már ronggyá hallgatták. Odakint hirtelen sötétedett, a későőszi estén. Megvacsoráztunk és túl voltunk néhány sörön és pálinkán is. A nők azért kissé szolidabban fogyasztottak, de azért nem fogták magukat vissza túlságosan. Céges osztálybuli volt ez a javából, a városi sportpályán lévő étkezdében, ahol a dohányfüst keveredett a pörkölt hagymaillatával és az erős pálinka illattal, Így már nem is volt annyira kellemes. Nem is nevezném illatnak. Talán a kocsmaszag az, ami ehhez legközelebb áll.
- Táncolunk? - kérdeztem Angelikát. Aki elvált nő volt és egyedül nevelte a fiát. Vékony és majdnem olyan magas mint én. Barna feszes nadrágban és egy fehér blúzban jött az estre. Nem túl nagy mellei felett az ing gombjai nyakig kigombolva. A feszes és felül zárt melltartó viszont alig engedett valami belátást a melleire. Aranka idősebb volt nálam hat évvel. Harminchét múlott és sugárzott róla a vágy. A vágy amiben mostanság nem nagyon lehetett része. Vacsora közben néha elkaptam a tekintetét, amint titokban figyelgetett. Jól esett ez a figyelem és izgatott is, hogy milyen is lenne vele az ágyban. De aztán elhessegettem a gondolatot. Jó nő ez, biztosan van valami titkos partnere. Na meg én sem nagyon illek hozzá korban. Azért egy tánc az nem fog megártani se neki, se nekem. Legalább megfogdosom egy kicsit a derekát meg a csípőjét a
"Every Breath You Take”-re
- Igen! - válaszolt a felkérésre Angelika. Majd egy kicsit feljebb húzta a derekán a nadrágot és megigazította az ingét. Megfogta a felé nyújtott kezemet. Vékony csontos ujjai voltak és a sok gépeléstől erős volt a fogása is. Száraz és meleg tenyere belesimult az én tenyerembe. Kisétáltunk a táncolás részére fenntartott szabad helyre. Angelika két karjával átölelte a nyakamat, teste hozzám simult. Éreztem amint szeméremdombját nekinyomja a combomnak. Először azt gondoltam, hogy ez biztos véletlen volt. Aztán rájöttem, hogy nem, mert egyre gyakrabban és erősebben csinálja. Fejét a vállamra hajtotta úgy, hogy az arcunk is néha összeért. Elpirultam a gondolataimtól, ami szerencsére nem látszott, mert csak egy halványan világító kis izzó égett a terem egy távoli sarkában. Már nem fogtam vissza magam és megcsókoltam a nyakát, majd a fülcimpáját. Hagyta, sőt még szorosabban ölelt. Gondolatok cikáztak a fejemben. Lehet, hogy még sincs senkije? Aztán valamelyik kolléga lekérte. Nem nagyon bántam, mert valami vad és gyors szám következett a szalagon. Visszaültem az asztalhoz. Beszélgettem a kollégákkal meg ittunk, aztán már csak ittunk. Néha táncoltam ezzel- azzal.
Többnyire, titkon csak csatakancáknak nevezett idősödő kolléganőkkel. Akik amúgy szerettek mulatni. De ők szerencsére nem akarták átkarolni a nyakamat, csak táncolni akartak. Aztán megint visszaültem az asztalhoz. Beszélgettem, aztán már csak ittam. Nem is értettem, hogy miért ittam, amikor nem nagyon bírtam az italt. Illetve én bírtam, talán csak az ital nem bírta az én testemet. Gyorsan kiszaladtam. Nem, nem szaladtam, inkább csak cikcakkban kibotorkáltam a hideg és sötét éjszakába. Nem messze az épülettől egy jó nagy fának támasztva a két karomat, hagytam, hogy az ital és a pörkölt elhagyja a testemet. Ez nagy megpróbáltatás volt számomra, és persze a rekeszizmaim számára is. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy a büdös életbe nekem több szesz le nem megy a torkomon, akárhogy is unszolják. Általában nem tukmálták rám az alkoholt, mégis valahogy ezeket a fogadalmaimat nem sikerült betartanom. Tíz óra felé járt már az idő, a nők lassan pakolásztak és a buszjáratok időpontjait nézegették, a táskába gyömöszölt menetrendben, amikor Angelika odajött hozzám. Éppen nem ült mellettem senki.
- Szia, azt hiszem, hogy én is elindulok hazafelé. Elkísérnél? - nekem már elment a buszom?
- Oké! - válaszoltam. Gondoltam, hogy jót tesz nekem is egy kis séta a hűvös éjszakában. Legalább tisztul a fejem. Lehet, hogy kijózanodok mire hazaérünk. Angelika is ugyanazon a lakótelepen lakott ahol mi, csak néhány házzal arrébb. Vettem a kabátomat, elköszöntünk a kollégáktól és elindultunk hazafelé. A sportpályán nem volt világítás, és a hold is elbújt a felhők mögé. Angelika belém karolt és próbálta követni a kicsit bizonytalan mozgásomat. Amit én a sötétnek tudtam be, de ez nem teljesen fedte a valóságot. Aztán Angelika megbotlott valamiben, de szerencsére erősen kapaszkodott belém, így nem esett el. Viszont a lendület, amivel visszarántottam, pont elém penderítette. Két kezével átkarolta a nyakamat, és szájon csókolt. Meglepődtem. Szorosan magamhoz húztam, aztán elkezdtünk vadul csókolózni. Éreztem, hogy bármit megtehetek vele. Gondolatok cikáztak a fejemben. Hat évvel idősebb. Gyereke van. Nekem is vannak gyerekeim és feleségem, akik otthon várnak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.08 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 hairy_pussy 2019. 01. 25. péntek 14:23
szenzációs történet...
Rég nevettem itt ennyit az oldalon!
remélem nyakon hánytál valakit a teraszról nyes nyes
#10 sunyilo 2019. 01. 24. csütörtök 19:53
Elég jó kezdet. Remélem, a folytatás még jobb lesz...
#9 Akai Mózes 2019. 01. 24. csütörtök 16:29
Nem is olyan rossz. Folytasd!
#8 genius33 2019. 01. 24. csütörtök 11:45
Nem jött be
#7 cscsu50 2019. 01. 24. csütörtök 09:59
Kezdetnek elmegy.
#6 Andreas6 2019. 01. 24. csütörtök 09:48
Undorító egy pasas. Alapból undorodom a részegektől. Nem tetszett.
#5 listike 2019. 01. 24. csütörtök 08:41
Nem is tudom. Elég gyenge.
#4 feherfabia 2019. 01. 24. csütörtök 06:59
Bevezetèsnek jó!
#3 veteran 2019. 01. 24. csütörtök 06:04
Kezdetnek elmegy.
#2 A57L 2019. 01. 24. csütörtök 03:53
Eddig még kevés.
#1 Törté-Net 2019. 01. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?