A+ A-

Luca ajándéka

Irodám magányában javítottam az aznapi vizsgákat. A pénteki dolgozatok ötlete a hallgatók körében soha nem aratott osztatlan sikert. Én kifejezettem élveztem, hogy a munkamorál megmaradt romjairól menekülő kollégákkal töltött egész napos semmittevés után nyugodtan tudtam dolgozni. A téli diplomaosztó ünnepség és a karácsony előtti készülődés forgataga szinte teljesen elnéptelenítette az épületet kora estére.
Lassan telt az idő, újabb és újabb elégtelen landolt az asztal szélén várakozó kupacon. Értelmetlen vizsganapnak tűnt, ami nem volt példátlan így Ünnepek előtt. Minden évben a hallgatók széles rétege próbálkozik az oktatók év végi fáradtságát vagy épp jószívűségét több, de inkább kevesebb sikerrel meglovagolni. Az üres dolgozat ritka zsákmány, szinte jutalom a sok badarság között, amit el kell olvasni. Kihűlt kávém utolsó kortyai mellett egy ákombákom, nyilakkal és csillagozásokkal dúsan tűzdelt remekmű értelmezésén küzdöttem, amikor kopogtak.
- Tessék, még ez is - motyogtam a bögrének. Alapvetően nyitott vagyok a hallgatókra, szívesen meghallgatom ügyes-bajos dolgaikat, de épp akkor nem sok kedvem volt hozzá. - Szabad - válaszoltam erélyes csalódottsággal a második kopogásra.
A fénytelen folyosóról bátortalanul lépett be egy alacsony lány, mintha illetlenségnek érezné a késői zavarást.
- Jó estét tanár úr.
Hangja fáradtnak tűnt, de barna szemeiben a jól ismert mosollyal fürkészte hangulatom.
- Luca - nyugtáztam fellélegezve, hogy megmenekültem egy kettesért könyörgő elsős hallgató siralmaitól. - Mi újság? - kérdeztem miközben futó pillantást vetettem combjaira. Korábban sosem láttam ilyen mini ruhában. A hosszú, nyitott kabát ellensúlya csábította vissza tekintetem, de nyíltan mégsem fixírozhattam egy hallgatót.
- Zavarom? - vette le a kabátját miközben a fotel felé indult, ezzel kérdését költői magasságokba emelve.
Nem nézett rám. A testhez simuló fekete ruha alakja eddig ismeretlen részleteit fedte fel előttem. Sötétszőke haja nyakát eltakarva simult vállaira, ahogy holmiját lepakolta.
- Azt hittem a szüleiddel ünnepled a diplomaosztót - próbáltam kitapogatni látogatása okát.
- Úgy volt - kotorászott a táskájában háttal nekem. - Megünnepeltük. Hazamentek - felelte tovább engedve a leplezetlen felfedezést szememnek.
Alacsony termete törékeny képet festett róla. Hétköznapi viselet alapján átlagos lány volt, de az elegáns öltözetben feszülő domborulatok váratlan csaptak le fantáziámra. Arra gondoltam, hogy ilyen ruhát rendes lányok nem vesznek fel, még a diplomaosztójukra sem. Luca viszont rendes lány volt.
- Megvan - kiáltott fel.
Tekintetem a dolgozatra kaptam, és a lap szélét firkálgattam. Rosszallóan ráztam a fejem, szemem ide-oda cikázott a papíron. Némaságba burkolózva jeleztem, hogy nem érdekel mit talált meg.
- Kiszaladok a mosdóba, elszakadt a harisnyám - állt meg az asztalom mellett vádliját mutatva.
Odanéztem, majd vissza. Bólogatással és hümmögéssel lepleztem a téma iránti tudatlanságom.
- Luca - szóltam utána.
- Igen? - fordult vissza kezében már a kilinccsel.
- Kérsz egy teát?
- Köszönöm tanár úr - mosolyodott el. - Mindjárt jövök.
Cseresznyés teafilter volt a szekrényben. Nem szerette, de csak ez volt. A csészét az asztalra tettem és a plafont bámulva hátradőltem a székemben.
Lucát közel egy éve ismertem. Harmincas oktatóként gyakran töltöttem az estéket hallgatókkal. Segítettem tanulni, söröztünk, beszélgettünk. Hol többen, hol kevesebben. Államvizsga időszakban átnéztük a tételeket, rendszeres esti program volt ilyenkor a szakdolgozat előadás főpróbája. Élveztem a társaságukat, a feleségem meg elfogadta, hogy dolgozom. Gyanakvásra nem volt oka. Elvi kérdés volt nálam, hogy a hallgató tiltott gyümölcs. Megízlelni számos alkalom adódott volna az elmúlt 10 évben, de a zamatában mindig ott lett volna a savanyú kétely, hogy a kóstoló az oktatónak szól, nem nekem.
Az igazsághoz tartozik, hogy laza flörtökkel azért mindig szívesen színeztem ki az egyhangú munkát, amiben Lucával is jeleskedtünk a tanulással együtt töltött időben. Pillanatok alatt tudott váltani a titokzatos huncut és a bosszantóan cinikus között, ami kiemelte a többiek közül. Erős figyelmet igényelt. Intellektuálisan kifejezetten izgatónak találtam, de kislányos alakja nem illett bele a korábbi kapcsolataim képviselte nőidálomba. Nem beszélve arról, hogy mindez csak erősítette a fejemben róla kialakult hallgató képet.
- Gyere - válaszoltam a kopogásra miután gyorsan a dolgozatra meredtem. - Sikerült? - kérdeztem homlokom megtámasztva. Tenyerem takarásában szemléltem a szobán átsuhanó lányt, ügyelve érdeklődésem palástolására.
- Igen - pakolászott táskájában. - Kidobtam.
- Nem fogsz így megfázni, amíg hazaérsz? - figyeltem szemem sarkából.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.69 pont (70 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#13 ezüstróka 2019. 01. 1. kedd 23:56
Köszönöm az hozzászólásokat és a pontokat. Lesz néhány szabad estém írni, ha van érdeklődés, akkor Luca visszatér hamarosan. Előtte azonban egy másik történettel próbálok szerencsét. Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok.
#12 tomi19 2018. 12. 31. hétfő 12:38
Lesz folytatása ?
#11 feherfabia 2018. 12. 31. hétfő 08:26
El olvasnám a folytatást is!8P
#10 joe013 2018. 12. 30. vasárnap 15:52
érdekes történet.....
#9 veteran 2018. 12. 30. vasárnap 03:43
Jól sikerült vizsga.
#8 jonhsmith 2018. 12. 29. szombat 21:09
Jó írás 10/9,5 smile
#7 cscsu50 2018. 12. 29. szombat 15:33
jó fogalmazás
#6 Akai Mózes 2018. 12. 29. szombat 09:41
Légy szíves többet írni! Ez jÓ!!!
#5 listike 2018. 12. 29. szombat 08:45
Nagyon jól megírt, élvezetes történet.
#4 A57L 2018. 12. 29. szombat 03:50
Luca féle vizsga.
#3 sunyilo 2018. 12. 28. péntek 18:25
Remek írás. Nekem is voltak visszajáró hallgatóim, de nem a diplomaosztó napján...
#2 Andreas6 2018. 12. 28. péntek 15:40
ÉLvezetes írás, jó fogalmazás, még a helyesírás is jó. Szeretnék egy ilyen Lucát!
#1 Törté-Net 2018. 12. 28. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?