A+ A-

Távkapcsoló

- Allie! Hol a távkapcsoló?
- A kávézóasztalon! - kiáltotta vissza a húgom a konyhából.
Hallottam hogy a hűtő körül matat. Valószínűleg újabb szendvicset csinál magának. Folyton mondom neki hogy vigyázzon a szénhidráttal, de kocogásmániás volt és napi két mérföld futás mellett mellékhatások nélkül annyit ehetett amennyit akart.
A kávézóasztal egy masszív, európai stílusú fém-üveg bútordarab volt, amit apa az egyik üzleti útjáról hozatott haza. Megnéztem, de nem volt ott a kapcsoló. Megnéztem a kanapé két oldalán levő asztalkákat is, de ezeken sem találtam. Ez lehangoló volt, mert ha nincs távkapcsoló, nincs film. A Blu-Ray lejátszónak a bekapcsológombot leszámítva nem voltak gombjai. Ki- és be lehetett kapcsolni, de csak ennyi.
- Nincs ott. Gyere segíts keresni!
Allie betrappolt a konyhából. Ahogy sejtettem: egy tányéron szendvics volt a kezében.
- Emlékeztess majd hogy vegyünk majonézt! - mondta.
- Segítenél?
- Nyugi! Nem sétálhatott el.
Letette a tányérját az asztalra és csatlakozott a vadászathoz. A következő negyedórát kereséssel töltöttük. Allie benézett a bútorok alá én pedig a díszpárnákat emeltem meg. Kerestük a konyhapulton, az ebédlőasztalon, a TV állvány mögött, mindenhol ahol el tudtuk képzelni, de üres maradt a kezünk. Allie végül egy feladó sóhajjal a fotelbe vetette magát és egyik lábát a karfára lendítve azt mondta:
- Ez szívás!
- Nem mondod! Egyébként nincs olyan gyanúd hogy apa szándékosan dugta el?
- Miért tette volna?
- Mert ő apa. Emlékszel amikor eldugta az egyenruhádat?
- Aha... és amikor elvette az ágyneműt az ágyadról és megpróbált meggyőzni arról hogy azért nem látod őket, mert új szemüvegre van szükséged?
Önkéntelenül feljebb toltam a szemüvegemet az orromon és hozzá hasonlóan elvigyorodtam. Egy évvel volt csak nálam fiatalabb, de a lelke mélyén gyerek maradt. Valahogy a középiskola sem ölte ki belőle.
- Igazad lesz... valószínűleg szórakozik velünk. Le merném fogadni hogy a szobájában rejtette el. Nézzük meg! - folytattat Allie.
Én tétováztam.
- Nem hiszem hogy oda tette. Nem szereti ha a holmijai közt turkálunk miközben nincs itthon.
- Talán fél hogy felvesszük valamelyik vénemberes alsónadrágját?
Elnevettem magam. Apa negyvenes létére jól tartotta magát, de a boxerei kétségkívül borzalmasan néztek volna ki rajtunk.
- Privát szféra. Te sem szeretnéd ha a szobádban kutogatna.
- Nem, de én nem is rejtenék egy távkapcsolót a szekrényembe. De most komolyan! Gyorsan körülnézünk és már ott sem vagyunk. Péntek van, este tízig biztos nem jön haza. Versenyezzünk, hogy ki ér előbb oda! - mondta Allie, majd felpattant és apa szobája felé iramodott.
Én utána lódultam, de csak szánalmas próbálkozás lett a dologból. A család minden atlétikai tehetsége Allie-be szorult. Mire odaértem már be is lökte az ajtót.
- Szezám tárulj! - mondta.
Apa szobája egészen más volt mint a mienk. Először is sokkal nagyobb volt. A kétszemélyes ággyal szemközti falon nagyképernyős TV volt. A hatalmas íróasztala rejtette a laptopját, amin itthon szokott dolgozni. A ruháit gardróbszobában tartotta és külön fürdőszobája volt zuhanykabinnal és masszázskáddal. Ezt irigyeltem tőle a legjobban. Allie és én a másik, jóval egyszerűbb fürdőszobán osztoztunk.
Allie a gardróbszobát kezdte átkutatni, de bennem felmerült egy ötlet amikor a TV-re néztem.
- Miért nem itt nézzük meg a filmet? A TV-jének van beépített dvd lejátszója és az éjjeli asztalkáján ott a távkapcsolója.
- Nem akarsz körbeszaglászni?
Felmásztam a puha pléddel letakart ágyra és azt feleltem:
- Te szaglássz ha akarsz. Én filmet nézek.
Bekapcsoltam a TV-t és a források közül kiválasztottam a dvd lejátszót. Ekkor villant belém, hogy a nappaliban hagytam a lemezt. Lemásztam az ágyról és kifelé indultam. A gardróbszobából összekoccanó fém vállfák hangja hallatszott ahogy Allie isten tudja mi után kutogatott. Félúton lehettem a nappali felé amikor meghallottam a könnyed de olcsó dallamot. Az a fajta zene volt, amiről nem lehetett elképzelni hogy valaki önszántából hallgatja. Különösképpen nem apa. Kíváncsian visszamentem a szobába. A jelek szerint egy lemez maradt a lejátszóban és amikor bekapcsoltam elindult. Ki akartam venni, de a TV-n megjelenő “Testvérek meglepetése” cím megragadta a figyelmemet.
- Allie gyere ide! Azt hiszem tényleg apa idétlenkedik velünk. - kiáltottam és lenyomtam a “pause” gombot.
Allie előjött a gardróbból.
- Mi az? - kérdezte.
- Azt hiszem eldugta a távkapcsolót és sejtette hogy az ő dvd lejátszóját használva megtaláljuk ezt. - mondtam a képernyőre mutatva.
- ”Testvérek meglepetése”. Ez nyilván valami vicc. Hát akkor ne okozzunk neki csalódást! - mondta a húgom és elterült apa ágyán.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (96 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 joe013 2018. 11. 2. péntek 19:18
igazán tetszett.....csak így tovább.....
#8 feherfabia 2018. 10. 30. kedd 06:53
Nagyon tetszett!Folytasd!
#7 Bizse42 2018. 10. 30. kedd 00:50
Rettenetesen "ÉRZÉKIEN" megírt történet. Izgató és váratja a folytatást a sorok között is. Bízom abban, hogy találkozunk e két szereplővel, amitől lenn én is benedvesedhetek....
#6 cscsu50 2018. 10. 29. hétfő 08:08
Jól kezdődik .
#5 veteran 2018. 10. 29. hétfő 04:15
Jó kezdés.
#4 A57L 2018. 10. 29. hétfő 03:58
Kellemes tini történet.7P
#3 zoltan611230 2018. 10. 29. hétfő 02:55
Jól kezdődik .
#2 Olvasó 2018. 10. 29. hétfő 00:30
Jó! smile Azt hittem, a végén beszáll majd apuci is. nyes
#1 Törté-Net 2018. 10. 29. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?