A+ A-

Börtönkoszt

Lebuktam. Nem volt nálam nagy adag – tőlünk nyugatabbra megúsztam volna egy kis, ejnye - bejnyével – de az ügyész indulni akart a következő választáson és úgy gondolta, hogy akkor most majd megmutatja a szülőknek milyen keményen lép fel azok ellen akik mariskával mérgezik az ifjúságot. Az, hogy tanárnőként dolgoztam, persze mázsás súllyal nyomta annak a bizonyos mérlegnek a nyelvét.
Egy Vâlcea melletti „intézetbe” dugtak hat hónapra. Éjjel érkeztünk, így nem sokat láttam az épületből, de amint beléptem a rozsdásan nyikorgó kapun megcsapott az igénytelenség, a nemtörődömség, a rothadás balkáni szaga. Egy sor anyázás és mi a faszomomozás után az álmos fegyőr kezembe nyomott egy dohos pakkot azzal, hogy öltözzek át.
- Itt? – kérdeztem törődött hangon.
- Dehogy – felelte – ha akarod, bemehetsz az irodámba.
- Aha, szeretnéd te azt, Radu – röhögött a megtermett társa, aki nő létére úgy nézett ki, mint egy szumó világbajnok, hogy ajkai felett serkenő kis bajuszkájáról már ne is beszéljek.
- A bugyit is – vigyorgott és jót húzott a kezében tartott sörösüvegből.
- Isteni csöcsei vannak ennek a kis ringyónak! Melyik cellába tesszük?
- Ramónához, szegény már biztos ki van éhezve egy csupasz puncira. A fehérneműdet megtarthatod! Na, gyere – ragadta meg karomat börtönőröm.
Miközben végigcaplatunk a málló vakolatú keskeny folyosón kísérőm dörgő hangos sorolta a szabályait: - Na, kis kurva, azt jegyezd meg ez itt nem valamilyen hülye amcsi börtönös sorozat, hanem a valóság. Két lehetőséged van: vagy harcolsz, vagy behódolsz. Jó picsának tűnsz, könnyen találsz valakit, aki majd megvéd. Én utálom a fesztivált! Tavaly bekerült ide egy olyan hozzád hasonló okostóni, aztán nem bírta a gyűrődést és öngyilkos lett. Hetekig járt a nyakunkra az ellenőrzés. Tehát ha a bajod van, szólsz nekem, és a doki majd neked valami bogyókat, hogy jól érezd magad. És még egy dolog – rántott magához – tudom, hogy undorodsz tőlem, sőt az itteni csajok többségét is utálni fogod, de soha ne hangoztasd, mennyivel jobbnak tartod magad náluk. Jegyezd meg! Nem számit hány diploma log otthon a budid falán. Itt épp olyan drogos kurvának számítasz, mint ők. Na, itt vagyunk – csörrent a kulcscsomója – lépj be a mennyország kapuján. – taszajtott meg, hogy majdnem orra buktam.
A zárkában félhomály és valamilyen fura bűz fogadott. – A felső a tiéd – morogta valaki és én óvatosan felmásztam a fájdalmasan nyöszörgő foszlott matracra. Nem sokat aludtam aznap éjjel. Hajnal felé mégis elnyomhatott a buzgóság mert arra ébredtem, hogy leráncigálnak az ágyamról.
- Hogy hívnak? – kérdezte egyikük. Magas megtermett nő volt, aki ráadásul mélyen vallásos is lehetett, mert díszes keresztet tetováltatott a két melle közé, fölötte felirattal: Ramóna.
- Erikának.
- Mér dutyiztak be?
- Hagyd már – karolt át a társa – és mond, drágaságom szereted a lányokat?
Miközben úgy mustrált, mint egy tenyészlovat én is szemügyre vettem. Nem volt már mai csirke, de széles válla és vastag karjai szokatlan erőt sugalltak. Dinnyényi mellei ernyedten lógtak, lába közötti bozontja fénylett a nedvességtől.
- Láttam tetszik a picsám – vigyorgott rám.
- Hagyd már Laura! – csattant fel a társa. – Ott van neked Kitti.
Neve hallatára az érintett is előbújt. Izgató tini teste pézsmaszagot árasztott. Fekete fürtjei az arcába hullottak, ahogy kimászott Laura ágyából. Rám kacsintott. – Itt hárman is elférünk.
Menekülni akartam. Valahová el, messzire mindentől… vagy legalább vissza az ágyamba.
- Azt akarom, hogy itt maradj! – kiáltottak és lerántottak az ágyra. Közrefogtak. Laura egyik kezével megmarkolta a hajam a másikkal elkezdte kigombolni a flanelingem.
Egyszerű fekete melltartó volt rajtam, semmi extra, de a bőröm sokkal fehérebbnek tűnt mellette.
- A picsába! Még ebbe a csöves ruhába is jól nézel ki!
- Hagyjatok, kérlek – nyögtem hiába.
Erre a hüvelykujjával végigsimított a melltartó kosarának felső vonalán. Beleborzongtam az érintésébe. A bőre érdesebb és sötétebb volt az enyémnél. Benyúlt a hátam mögé, és egy gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartómat. A karom belegabalyodott a pántba és az ingembe, ezért nem tehettem mást, csak értetlenül néztem fel rá, amikor lekapta rólam a kosarakat, hogy teljesen meztelenül lásson. A melleim meglehetősen nagyok ahhoz képest, hogy magas és sovány vagyok. Halvány rózsaszín mellbimbóim, hegyesen ágaskodtak, … a hidegtől – nyugtatgattam magam. Nem voltam a legtapasztaltabb szexuális értelemben, de ahhoz eleget éltem már, hogy tudjam, feszít a vágy, bódult vagyok, és felajzott.
Túl sok volt nekem, hogy megbirkózzak vele, és amikor Ramóna elém térdelt és megragadta a nadrágom már csak erőtlenül suttogtam, hogy - ezt abba kell hagynod. Amint megpillantotta a fekete pamut bugyimat, a szeme felragyogott, akár az obszidián. Szabad kezével elkapta a kezemet, amikor lehúztam a melltartómat, és igyekeztem betakarni magamat az ingemmel.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (46 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Pavlov 2018. 06. 6. szerda 21:59
A szerzőnek kétségtelenül jó a fantáziája. De a történetnek nincs íve, sem sodrása, nem ragad meg.
#8 cscsu50 2018. 06. 6. szerda 20:57
egész jó
#7 sipospista 2018. 06. 6. szerda 16:56
Szuper .folytasd
#6 vakon54 2018. 06. 6. szerda 12:00
Kemény börtön élet.
#5 veteran 2018. 06. 6. szerda 11:26
Talán igaz is lehet.
#4 Andreas6 2018. 06. 6. szerda 06:32
Nem tudom, miért olvastam végig. Talán mazochista vagyok? Hogy valaki ennyire ne tudjon magyarul írni...
#3 zoltan611230 2018. 06. 6. szerda 05:27
Nagyon jó,,
#2 A57L 2018. 06. 6. szerda 03:53
Kemény börtön élet.
#1 Törté-Net 2018. 06. 6. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?