A+ A-

Hullámzó Balaton tetején...

Lágyan símogatott az ajka. Kószált a szemöldökömön, az ajkaimon és bizseregtette minden porcikámat. Ujjaival a hajamba túrt.
- Nincs meleged?
- De... — nem tudta tovább folytatni a mondatot. Befogtam a száját, a szó legszorosabb érrtelmében... a sajátommal. Aztán lágyabbá vált a csók. Ajkaink alig érintve, lágyan símogatták egymást. Körbekószáltak egymás szemöldökén, szemein, elidőztek a másik fülcimpáin... egészen addig, amíg nyelveink meg nem találták füleink belsejét. Forró lehellet kíséretében kalandoztuk be őket. A kalandozás eredménye az egyre mélyebb sóhajok, amiket az ajkak újabb találkozása követett.
Megint csak simizték egymást, aztán felnyíltak, a fogak összekoccantak... Nyelvem is megtalálta párját. Érezhető örömmel köszöntötték egymást. Elindultak "szomszédolni". Az ajkak hívogatóan nyíltak szét, utat engedve a kutatóknak. Körbesímogatták a szomszéd fogsorát, megtapasztalták — immár sokadszor — egymást.
Az arcok szorosan tapadtak egymáshoz, a kezek egymás testén kalandoztak. Felfedezőúton voltak — pedig már nem először járták be az ismerős, mégis mindig új tájakat. Egymás gerince mentén fel-alá sétáltak, éppen csak érintve a csigolyák mentén a bőrt. Mindketten lúdbőrözni kezdtünk. Máskor ez a fázást jelentette — most valami csodálatos, jó érzés volt!
A Vakáció a nád takarásában állt. Lágyan ringatózott a hullámok mozgását követve. "Tökflaute" volt, a szokásos délutáni szélcsend. Tűzött a délutáni nap, nem csak egymás közelségétől izzadtunk.
- Mártózzunk meg — javasoltam. - Benne vagy egy nudiban?
Viki nem habozott. Kezdte kikapcsolni a bikinifelső pántját.
- Majd én... — azzal már símogattam is le a falatnyi textilt. Cickói — fogságukból kiszabadulva — hegyesen álltak, amúgy "tenyérbemászóan", kényeztetésre hívogatóan. Éltem a meghívással és nyelvem hegyével egyiket a másik után birizgálni kezdtem. Először az udvarokat jártam körbe, amire két barnás-vörös "ágyúcső" meredt elém. Szinte követelték, hogy "őket is!" Ennek a meghívásnak sem lehetett ellenállni. (Meg ilyen helyzetben amúgy sem vagyok "ellenálló-tipus"!) Az ajkaim közé vettem őket és szopogatni kezdtem. Aztán a tenyerem következett, hiszen "tenyérbemászóak" voltak!
- Mi lesz? Megyünk mártózni vagy...?
- Mártózunk — nyugtattam meg. — Csak türelem... — csitítottam két csók között halk szóval tü-relmetlen kedvesem. A csitításhoz tartozott, hogy ajkaimmal elkezdtem kalandozni a testén, egyre lejjebb és lejjebb, amíg öléhez nem értem. Még fedte a fürdőruha anyaga, de oly vékony volt, hogy átérzett bőre símasága.
- Az este borotválkoztam...
- Érzem — mosolyodtam el és elkezdtem ölét símogatni a nyelvemmel. Viki halkan felnyögött és szemérmét egyre erősebben nyomta arcomhoz. Kezeim elérték a fürdőruhát és lesímogatták róla. Mozgásával segített ölét szabaddá tenni. Ahogy kelyhe szabaddá vált, nyelvemmel körbesímogattam az alsó ajkakat és megkerestem azt a kis borsószemet... Kedvesem, ha lehet, még közelebb bújt hozzám. Így még jobb hozzáférést adott borsójához, amit közben megtaláltam. (Nem kellett sokat ke-resnem!)
Finoman, érzéssel a fogaim közé vettem, mire Viki kéjesen nyögni kezdett.
- Csináld még... még... mééééééééééég — hörögte. Kelyhe úszott a nedvességben. Élvezettel szívtam be illatát és egyre nagyobb vágyam támadt kedvesemet teljesen birtokba venni. Visszatartottam magam, olyanban akartam részesíteni — no meg magamat is —, amiben, tudom, neki még nem volt része!
- Türelem, türelem... nyugtattam. - Tudsz fejest ugrani?
Megszabadultam én is a gatyómtól, felálltam a dekkre és már a vízben is voltam. Viki habozás nélkül követett. Vakációnk a horgonyán himbálózott, mi pedig élveztük a lustán hullámzó Balatont. Egy-két szárcsa, sirály volt az egyedüli közönségünk. A kék párában Keszthely négy tornya látszott, kö-rülöttünk csak a csend volt. Horgászcsónakok sem voltak, tökéletesen egyedül voltunk. Viki le akart állni, de csak egy jó nagy "blutty" hallattszott. Aztán egy hínárkoronázta sellő bukkant elő a habokból — enyhén durcás arccal.
- Mééééééééééé nem mondtad, hogy ilyen mééééééééély?
- Úgysem hitted volna, meg időt sem hagytál, Te kukáné!
Mellé úsztam és magamhoz húztam. Annyira azért nem volt durcás, hogy ellenkezzen! Hozzám símult és ölével elkezdte a combom tövét símogatni. Tapostam a vizet és tartottam őt. Édes teher volt, én pedig éreztem, hogy újra elönt a vágy. Kedvesem egyik kezével elengedte a nyakam és lent kezdett kapaszkodni.
- Menjünk vissza a hajóhoz — súgta a fülembe.
- Jó, de visszafelé eljátszom a vizimentőt... — somolyogtam.
- Az milyen?
- Majd megérzed...
Azzal hátúszásra fordultam és kedvesemet háttal a mellemre húztam.
- Engedd el magad, csak a lábaddal tempózz, hogy ne merüljön le!
Érezhetően tettszett neki a helyzet, kis fészkalódás után megtalálta a legkényelmesebb pozitúrát. Amúgy sem nehéz teste a vízben még könnyebbé vált. Egy kézzel, hóna alatt átnyúlva tartottam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 zsuzsika 2018. 03. 20. kedd 15:32
Nekem is tetszett
#9 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 23:38
tompor, kehely, gyönyörök kertje.... Mi ez a finomkodás?
#8 cityoftroy 2017. 10. 2. hétfő 11:18
ez egész jó lett smile
#7 veteran 2017. 09. 29. péntek 08:48
Remek. 10 pont.
#6 sunyilo 2017. 09. 28. csütörtök 21:57
Jó lett.
#5 cscsu50 2017. 09. 28. csütörtök 19:58
nekem is tetszett
#4 Andreas6 2017. 09. 28. csütörtök 05:17
Nekem is tetszett. (Legközelebb kapcsold ki az automatikus elválasztást!)
#3 A57L 2017. 09. 28. csütörtök 04:34
Igazad van,szép írás.
#2 vakon54 2017. 09. 28. csütörtök 03:05
Ez 10 pontos írás.
#1 Törté-Net 2017. 09. 28. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?