A+ A-

Nagy Ő 3. rész

A nap nagy részében nyakig voltam a munkában, alig láttam Fatimát. A szokásos hétfői bolondokházában még ebédelni sem jutott időm, nemhogy benézni az irodájába. Minden sürgős volt, mindenki türelmetlen, Móni meg a kórházban, szóval a három emberre kiosztott munkát most ketten kellett intézzük Ágival, és mivel én voltam a legképzettebb hármunk közül, rám jutott a munka neheze. Délután háromra már kitartóan, tompán lüktetett a fejem, és ölni tudtam volna egy szendvicsért, de még mindig volt két weboldalam, amiket a legújabb WordPressre kellett optimalizálni, és biztos voltam benne, hogy nem fogom tudni befejezni ötig. Túl bonyolult és hosszú volt a forráskód, mert az az idióta, aki írta (vagyis én), mindenképpen külön layoutot akart tabletre és okostelefonra is, ahelyett, hogy megelégedett volna egy egyszerű, css-ből irányított responsive designnal. Utálom, hogy utólag mindig bebizonyosodik, hogy a lustábbak járnak jobban, a buzgómócsingok meg dolgozhatnak duplán. Fenébe. Ráadásul a legnagyobb konkurensünk, a Quellecodex megint ötven százalákos kedvezményt kínál új klienseknek egy éven keresztül designra és hostingra egyaránt, mintha megérezték volna a vérszagot, most hogy emberhiányban vagyunk. Reggel óta már két megrendelőt vesztettünk miattuk, és várhatóan lesznek még, akiket sikerül majd átcsábítaniuk. Csak tudnám, hogy engedhetik ezek meg maguknak, hogy ennyit veszítsenek, mikor a milyenkhez hasonló forgalomm mellett kb kétszer annyi emberük van, mint nekünk...
Kinéztem az ablakon, és már mozdultam is, hogy kimenjek venni legalább egy csokit az automatából, hogy el ne ájuljak az éhségtől, mivel a reggeli fél adag sonkás rántotta óta még egy falatot sem ettem, amikor hirtelen megakadt a szemem valamin és a mozdulat felénél megmerevedtem, mint egy szobor. Az ablakomból tökéletes rálátás nyílt a parkolóra, és mint a mai nap folyamán már többször is, most is arra a bizonyos fehér Volvóra tévedt a tekintetem, amelyik a bejárattól kicsit távolabb, az első sorban állt az árnyékban. Valahogy jól esett emlékeztetni magam arra, hogy tegnap óta járok valakivel, hogy olyasvalami történt velem, amire álmomban sem számítottam volna: szerelmes lettem. Most azonban valami egész másféle érzés kerített hatalmába, amiben csak annyi közös volt a szerelemmel, hogy ezt sem éreztm már évek óta, egyébként mindenre vágytam csak erre nem. Fekete csápok módjára terjedt szét bennem, valahonnan a gyomromtól elindulva, fokozódva, először a mellkasomra nehezedve, aztán a torkomat szorongatva, végül a fejfájásomat megsokszorozva a halántékomat kezdte feszegetni, mintha ki akarna törni.
A fehér Volvó ajtaja nyitva volt, mellette két ember beszélgetett, akik szemmel láthtóan nem voltak idegenek egymásnak. Fatima nekem háttal állt, lila táskájával a kezében, hófehér blúzban és világoskék farmerban, az autónak támaszkodva, és valamit lelkesen magyarázott, majd amikor beszélgetőpartnere válaszolt, hátravetett fejjel nevetett, és játékosan mellbebokszolta a férfit, aki fél fejjel még nála is magasabb volt, fekete napszemüvege feltolva simára borotvált feje tetejére, ami szintén majdnem fekete volt. Rózsaszín vászoninge mellközépig kigombolva, térdig érő farmerjából olyan izmos vádli látszott ki, hogy akaratlanul is egy versenyló jutott róla eszembe. A karja is legalább olyan vastag volt mint a combom, és amikor odahajolt és megölelte Fatimát keserűen ismertem el magamban, hogy sokkal, de sokkal jobban illik hozzá, mint én. Tökéletesen néztek ki együtt, mellette a nő, akit egy hete még Godzillának neveztem a háta mögött szokatlan magassága és méretei miatt, egyszerű átlagos, törékeny nőnek tűnt, átlagosnál kicsit nagyobb mellekkel és popsival. Amikor elváltak, Fatima ugyanúgy integetett és puszit dobott neki, mint reggel nekem.
Hullámokban tört rám a féltékenység, és úgy éreztem, mostmár tényleg elájulok. Felálltam, és az automatához támolyogtam, bedobtam egy egyeuróst és kivettem egy Marsot, majd kis gondolkodás után előkotortam a zsebemből még két eurót és vettem egy Red Bullt is. Ahogy a gépem felé tartottam, megláttam a szemem sarkából Fatimát, amint épp fölfelé jön a lépcsőn, de úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, és egyenesen az asztalomhoz mentem. Most semmiképpen nem akartam vele beszélni. Két harapásból megettem a csokit és a red Bull felét is utánaküldtem. „Inzulinrobbanásra felkészülni”, jutott eszembe egy idióta reklám, amiben az űrhajó kapitánya a szénhidrátok ellen harcol az emberi testben, de most nem mosolyodtam el, mint máskor. Ez most vészhelyzet volt. Most azért kellett felturbózzam a vércukorszintemet, hogy ne rohanjak le Fatima irodájába, söpörjek le mindent az asztaláról, és ordítsam le a fejét, magyarázatot követelve az előbb látott jelenetre. Nem, azt nem szabad. Biztosan van értelmes magyarázat, méghozzá olyan, amire akár magamtól is rájöhetek, ha lenyugszom és gondolkodom kicsit. Talán egy régi barát, vagy családtag... vagy az exe...(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.76 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 sunyilo 2017. 06. 16. péntek 20:05
Lyó történet...
#8 Dogio 2017. 06. 8. csütörtök 09:01
Köszi mindenkinek. Szándékosan van "bő leve", először is, mert azt akartam, hogy története is legyen, ne csak egy újabb előzmények nélküli szexről szóljon, aminek köze nincs a valósághoz, másodszor mert ez egy hosszabb történet egy része, ami nem csak szexről szól.Olyan agyatlan pornótörténetet ezrével találni itt ahol az "aztán megsimiztem, aztán leszopott, én meg tettem a dolgom..." az összes mondanivaló. Én is írtam néhányat, csak már unom.
#7 cscsu50 2017. 06. 7. szerda 16:45
kicsit bő leve van
#6 sztbali 2017. 06. 6. kedd 20:18
Picit sok a körítés, de jó.
#5 listike 2017. 06. 6. kedd 08:47
Nagyon-nagyon jó, még várom a további részeket.
#4 veteran 2017. 06. 6. kedd 04:27
Továbbra is 10 pont.
#3 A57L 2017. 06. 6. kedd 03:06
Nem rossz történet és szép is.
#2 Bobek 2017. 06. 6. kedd 00:46
Kicsit sok volt a keret történet, de igényes még mindig!
Jár a 10es. smile
#1 Törté-Net 2017. 06. 6. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?