A családi kikapcsolódás

Már könyökig beletúrt a táskájába, mire megtalálta a lakás kulcsokat. Kinyitotta a kertajtót, végig sétált az enyhén havas pázsiton és kinyitotta a lakása ajtaját. Meglepetésére a nappaliban találta a lányát a tévé előtt. Ha tudta volna, hogy van, aki meghallja a csengetését, nem bajlódott volna ennyit a kulcsokkal.

– Szia, kicsikém! – köszönt kedvesen és mosolygósan. – Nem is tudtam, hogy itthon vagy. Nem a barátnőiddel vagy Milánkavel kéne lógnod?

– Nemsokára jön Milánka és elmegyünk sétálni meg ruhákat nézni... Bár az utóbbiról ő még nem tud! – ordította a lány az anyja után, aki közben kiment a konyhába. – Addig meg lejöttem tévézni, hogy halljam, ha csenget!

– Ahha, értem. – mondta majd kijött a konyhából és leült Kriszta mellé egy pohár narancslével a kezében. – Milyen ruhákat akarsz nézni? Nekem se ártana picit szétnézni a boltokban, olyan rég voltam vásárolni, van már vagy három hete is.

– Semmi konkrétra nem gondoltam, csak szét akarok nézni. Tudod hátha itt van már az új tavaszi kollekció. – válaszolta Kriszta, miközben a zenecsatornák között váltogatott. – Hogyhogy ilyen korán hazajöttél?

– A főnők elengedett hamarabb, azt mondta, hogy mára nincs több munka számomra, úgyhogy jöhetek haza. – mondta, majd egy kis szünet után hozzátette. – Szerintem viszont egyszerűen azért küldött haza, hogy ne tudjam meg, hogy kit kefél meg az íróasztalán.

– Most csodálkozol? Miután rámásztál az egyik ügyfelére.

– A kedves ügyfél kacsintgatott először felém és különben is a biznisznek ez nem okozott gondot. – picit elmerengett. – Olyan formás hátsója volt, hogy te se tudtál volna neki ellen állni... és azok az érzéki ajkak érintése, ahogy csókolt és nyalt.

– Jajj, anya, ne kezd most! Mindjárt itt a Milánka! – enyhe pírrel válaszolt Kriszta.

– Ne vádolj olyannal, amit te is elkövettél volna a helyemben! – suttogta a lánya fülébe a bölcs gondolatot, majd végigpuszilta a nyakát, mire a pír az arcán vörösebb lett és a teste is beleremegett Krisztának.

– Anya! Ezt nem most kéne... tudod... Milánka! – gyengén ellenkezett az anyai kényeztetésnek, ami csak tovább növelte Margitka vágyát és lánya ajkaira tapasztotta az ajkait. Kriszta visszapuszilta a szerető érintést és felhagyott az ellenkezéssel.