A+ A-

Az első

Eminens diák lévén minden órán bent voltam, sosem mertem ellógni és nem is akartam. Egyszer azonban betettek péntek délutánra egy elmaradt előadást, így nem volt mit tenni, elindultam az egyetemre. Május közepe volt, már elég erősen sütött a nap, így egy fehér atlétában és egy virágos szoknyában sétáltam át a füves téren. Kissé elkalandoztak a gondolataim, s arra lettem figyelmes, hogy bekapcsolt az öntözőrendszer. Átázott a felsőm, még a combomon is éreztem a csordogáló vízcseppeket. Gyorsan berohantam a mosdóba, próbáltam szárítgatni magam, de a pólómnak több idő kellett. Pár perc volt az előadás kezdetéig, így azt hittem, mire odaérek, tele lesz az előadó. Tévedtem. Ahogy beléptem, észrevettem, hogy az oktatón kívül nincs ott senki. Kérdőn nézett rám, mire halkan köszöntem, és megkérdeztem, most lesz - e az előadás.
- Elvileg igen, de úgy látszik, rajtad kívül mindenki talált magának jobb elfoglaltságot. Viszont ha már te befáradtál, akkor a kedvedért megtartom az órát. - Végignézett rajtam, s láttam, s láttam, hogy egy mosoly suhan át az arcán vizes atlétám látványára. Beültem a szokásos helyemre, elővettem a füzetem, és figyeltem arra, amit mond.
Noha eleinte elég furának tűnt a szituáció, inkább a tananyagra koncentráltam. Magyarázott, én pedig akkor először vettem észre, milyen kellemes, mély, férfias hangja van. Továbbra is próbáltam odafigyelni, de a szavak kezdtek összefolyni egy megnyugtató masszává, aminek a felszínén lebegek. Már nem érdekelt, miről szól az előadás, teljesen kikapcsoltam. A szememet csak egy kicsit csuktam be, de hirtelen azon kaptam magam, hogy valaki hozzáért a vállamhoz. Az oktató volt az, megkérdezte, jól érzem - e magam.
- Persze - feleltem, majd lesütöttem a szemem és elpirultam. A vállamról az állam alá tette a kezét, felemelte a fejem, ezzel kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.
- Nagyon szép szemeid vannak - mondta. Ha lehetséges, még jobban elpirultam, ő pedig a másik kezével simogatni kezdte az arcom.
- Sokat figyeltelek, de nem értelek. Miért vagy mindig egyedül? - Nem válaszoltam, inkább behunytam a szemem.
- Mitől félsz? Velem van a baj? - Megráztam a fejem és elmosolyodtam.
- A mosolyod is csodálatos - mondta, s megfogta a kezemet, hogy az asztalra ültethessen, pontosan maga elé. Magasabbra emelte a fejem, hogy megcsókolhasson. Nem tiltakoztam, de először nem csókoltam vissza. Hagytam, hogy az ajka játsszon az enyémmel, majd lassan haladjon a nyakam felé, ahol finoman megharapott. Beleborzongtam, és egy halk nyögéssel fejeztem ki tetszésemet.
- Tetszik? - kérdezte. Nem néztem oda, de éreztem a hangjában a pajkosságot.
- Nagyon - válaszoltam, s a fejét az arcom felé fordítottam, hogy megcsókolhassam. A nyelvemmel az övét masszíroztam, a kezeim a haját túrták. Édes, gyümölcsös samponjának illata keveredett a mentolos arcszeszével, de egészében nagyon finom hatást keltett. Nem bírtam betelni vele, magamban akartam érezni. Tudtam, hogy ő is ég a vágytól, innen már nincs visszaút.
A kezei a hátamról a melleimre siklottak, s életemben először engedtem, hogy egy férfi simogassa kis, kerek kebleim. Éreztem, hogy a bimbóim megkeményednek, és az egész testem feszült remegésbe kezdett.
- Jól áll neked ez az átázott felső! - mondta huncutul, s ügyes kezével már kapcsolta is ki hátul a melltartóm.
- Még... Még sosem... - fogtam bele, ő pedig most először meglepve nézett rám:
- Tessék? - Én pedig szemlesütve válaszoltam:
- Még sosem voltam fiúval... - A meglepettség átsuhant az arcán, helyét bátorító mosoly vette át.
- Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy egy feledhetetlen élményben legyen részed - s száját az enyémre tette, nyelvével finoman masszírozta alsó ajkaimat.
- Mmmm - csak ennyit bírtam mondani, ezzel teljesen átadva magam neki. Kezével folytatta a melltartóm kikapcsolását, majd miután a nedves atlétám és ez a fehér, csipkés ruhadarab is lekerült, ott ültem előtte teljes meztelen valóságomban.
- Gyönyörű vagy - súgta a fülembe, majd lefektetett az asztalra. A nyelve az ajkaimtól a nyakam felé vándorolt, majd egyre lentebb, célirányosan a mellbimbóim felé.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.57 pont (49 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Ulysses 2017. 03. 10. péntek 19:23
A fogalmazásod tényleg olyan iskolás stílusú. Hm, végülis illik a karakterekhez. Viszont a szereplők pár mondata szerintem kilóg. Tényleg így beszélnek a mai tinik? "Tégy magadévá!" meg "Csodálatos érzés..."
#7 cscsu50 2017. 02. 16. csütörtök 23:04
kedves sztori
#6 sunyilo 2017. 02. 16. csütörtök 19:58
Élvezetes kis történet.
#5 A57L 2017. 02. 15. szerda 03:08
Kedves történet.
#4 newmoon984 2017. 02. 14. kedd 22:27
nem rossz
#3 genius33 2017. 02. 14. kedd 19:43
Aranyos és remek irás. Végig lekötött.
#2 vakon54 2017. 02. 14. kedd 13:05
Dóra ez kedves és jooó írás.
#1 Törté-Net 2017. 02. 14. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?