A+ A-

Lázasan 1-2. rész

1. rész
Akadnak az életnek ritka pillanatai, amikor óriási pofont kapsz, azt hiszed, vége a világnak, de tévedsz: A világnak soha nincs vége. Újjáalakul folyamatosan. A mi világunk is folyamatosan alakul, csak elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy nyissunk a lehetőségeink felé. Ez egy kis történet arról, milyen közel is állnak a legmélyebb szakadékok a legmagasabb hegycsúcsokhoz
Késő este kint ültem a tenerifei Garachico fekete lávastrandján, kezemben egy üveg Madeirával és a megmaradt strandolókat figyeltem. A repülőm már úton volt hazafelé, valahol Portugália felett lehetett éppen, nélkülem – lesz mit magyarázkodnom a munkáltatómnak, ha valamikor hazaérek. Néhány órával előtte még nyugodt, megállapodott házasembernek gondoltam magam, de délben, röviddel azelőtt hogy vissza kellett volna indulnunk Adéje, a repülőtér felé, beütött a krach. Előtte négy napon át csavarogtam – körül kellett néznem Tenerifén és meg kellett másznom a sziget közepén magasodó vulkánt, nem tudok ilyesmit kihagyni, jó meleg kénes levegőt szippantani 3718 méterrel az óceán felett. Nejem, Jule, inkább strandolni akart, nem jött velem. Nos, ma délben Jule két tányér pekingi leves közt teljesen váratlanul, mint ha a jövő heti moziprogramot vázolta volna fel, megnyitotta előttem további házaséletünk rövid távlatait. Ami annyiból állt, hogy megkért, keressek magamnak egy albérletet otthon és béküljek meg a gondolattal, hogy a helyemre egy kedves arab fiatalember fog beköltözni, aki ugyan nem tud németül, angolul is csak kicsit, munkahelye nem lesz, de sebaj, számítanak az anyagi támogatásomra. Hirtelenjében nemigen tudtam mit reagálni, szótlanul felálltam az asztaltól és el akartam menni, gondolkodni. Kissé félresikerült a mozdulat, mert olyan lendülettel álltam fel hogy az asztalt beterítő komplett kínai büfé ráborult a drága feleségemre, aki szintén a civilizált megoldást választotta: Üvöltve felugrott, mindenféle átkot szórt rám, pedig tényleg akaratlanul borítottam szegényre az asztalt, felkapta a kocsikulcsot és elrohant. Egyenest ki a bérelt Ford Fiestánkhoz.
Eltűnt, kész. Pechemre már be voltak pakolva a holmijaim – minden ruhám, papírom, a pénztárcám, hitelkártyáim, mobiltelefonom és a repülőjegyem. Esélyem sem volt arra, hogy időben odaérjek a gépemhez. Foghattam volna egy taxit ugyan, de pénz, kártyák nélkül? Túl vagyok én civilizálva az ilyen csalásokhoz. Így az egyetlen megoldást választottam, amit egy magamfajta férfiember tehet: Összekapartam a zakómban és nadrágzsebemben rejtőző pénzeket és vettem egy csomó alkoholt belőle. És kiültem egy kisebb mercadore komplett raktárkészletével Garachico fekete lávanyelv-medencéinek szélére, a lányokat szuggerálni. Alaposan kiválasztottam a helyem, mellettem egy csoport fiatal grillezett fürdőruhában, kellemes reggae - zene szólt, sunshine reggae, don’t worry, take it easy, teljesen belefelejtkeztem abba, hogy egy vidám, örökké mosolygó, telt mellű, bogárfekete szemű, olyan 17-18 éves szépséget bámuljak, aki már a kínai étteremben is feltűnt – két asztallal ült mellettünk, amikor az asztal megbotlott és levesestül, szusistól átterítette magát nejemre. Na, asszony el, én ki lettem dobva az étteremből, olyannyira le van már szarva az egész, mit számít ilyen apróság ha egy bájos lányt bámulhatsz, aki egy szál bikini alsóban, hevesen magyarázgat, nevetgél, és néha oda – odapislant rád. Néztem a lány hullámzó melleit, ringó csípőjét, és azon járt a fejem, ha még egyszer újrakezdhetném az életet, bicikliülés akarok lenni. De csakis egy válogatós ülés, aki szabadon kijejölhetné, igenis, TE ott, te feketehajú, cappuccinobarna bőrű szépség, TE ringatózhatsz rajtam csakis, tekerd a pedált. Az eddig lehajtott Madeira teljesen gátlástalanná tett, olyan merevedés, olyan vágy tört rám, hogy még Godzillát is letámadtam volna.
Teljesen megfeledkeztem magamról, annyira hogy elpirultam. Olyan 17 éves korom óta először. A lány, kezében egy másfél literes kólás üveggel, megállt előttem, hetykén, kihívóan, kíváncsian mustrált engem, különösen a fürdőnadrágom, ami nekem elég kínos volt. Próbáltam megakadályozni farkam kitörését a fürdőnadrágból, persze igen csekély sikerrel, a lány pedig ezt szemmel láthatóan élvezte. Szeme csillogott, fekete haja le – fel csúszkált meztelen vállán, ahogy fejét ingatta. Én pedig, mivel semmi jobb nem jutott eszembe, annyit mondtam neki némi letargiával, magyarul, hogy semmiképpen ne értse: - Ez van, kislány, ilyesmit csinálnak ezek a faszok, ha nagyon belekívánkoznak egy ilyen gyönyörű nőbe. Nem tehetek róla. De legalább ne élvezkedj az én kis nyomoromon.
Hú de jó hogy nem érted ezt a kedveskedést, gondoltam magamban.
A kislány arcán a mosolytól kis gödröcskék jelentek meg, aztán olyan valamit tett, amitől teljesen elképedtem. Ballal átlépett a padon, amelyen ültem, lovaglóülésben közelebb húzódott hozzám, annyira hogy mellei a karomhoz simultak és jobbjával egészen egyszerűen,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.39 pont (61 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 A57L 2017. 03. 3. péntek 04:08
Élvezetes.
#11 sipospista 2016. 12. 22. csütörtök 12:16
Jo buli.jo fordulat.folytasd
#10 sunyilo 2016. 12. 21. szerda 23:25
Jó buli lesz...
#9 Pavlov 2016. 12. 21. szerda 18:47
Kalandos...
#8 veteran 2016. 12. 21. szerda 10:28
Jöhet a buli, várom.
#7 cscsu50 2016. 12. 21. szerda 09:22
jöhet a buli
#6 cvirag 2016. 12. 21. szerda 09:05
Nagyon nevettem. Jöhet a következő.
#5 vakon54 2016. 12. 21. szerda 08:14
Laci, írhatod és kűldheted a harmadik részt a buliról.
#4 listike 2016. 12. 21. szerda 07:57
Vátom a bulit.
#3 Olvasó 2016. 12. 21. szerda 05:16
Kutyharapást szőrével. nyes
#2 joozsi 2016. 12. 21. szerda 02:32
Jöhet a buli is.
#1 Törté-Net 2016. 12. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?