A+ A-

Egy londoni lány

Fordítás onehitwanda története nyomán (Literotica)
Lustán lógattam a lábaimat a székről, ahogy az odakint elhaladó embereket néztem. Egy újabb szürke nap köszöntött Londonra, illő a hosszú és hideg tél végéhez, a járókelők még mindig pulóverbe, kabátba és sálba burkolóztak a metsző szél ellen. Gyér, rideg napfény szökött át a felrepedezett felhőzeten, tarka színekbe vonva az autókat és a buszokat. Piszkálgattam az ételemet a villámmal, bekaptam egy újabb falat sashimit, aztán ismét a mobilomra pillantottam.
Az email tegnap érkezett, késő este. June nénikém ritkán írt nekem, általában csak azért, hogy megérdeklődje ép és egészséges vagyok-e, illetve továbbítson pár unalmas hírt a rokonságról. Ezúttal azonban más volt a helyzet - mint írta, Andrew unokatestvérem a héten fog Londonba érkezni, és megkért rá, hogy ha tudok, kukkantsak rá és esetleg segítsek neki beköltözni.
Hitetlenkedve ráztam meg a fejem, immár sokadszorra. Bár a nagybátyám elmondhatatlanul gazdag volt, a nénikém még sosem járt Európában, így pedig meglehetősen felemás tudással bírt az itteni dolgokról. Arra jutottam, hogy alighanem sem London méretével, sem azzal nincs tisztában, mennyire alacsony is az esélye, hogy Andrew pont az én környékemen köt ki. Azt tudtam, hogy megadta neki a számomat és a email címemet, és úgy gondoltam, ha komolyan segítségre lesz szüksége, majd hallat magáról.
Ennek ellenére kételkedtem benne, hogy rászorulna: az emlékeimben Andrew egy csendes, magának való srácként élt, aki pillanatok alatt megoldotta a problémáit. Nem hittem, hogy London túl nagy falat lenne számára.
A szél megerősödött, majd szitálni kezdett az eső, és odakint a járdán színes virágok módjára nyíltak ki az esernyők. Láttam egy lányt, aki esernyő híján éppen fedezékbe rohant, de mire elérte volna, már bőrig is ázott. Együttérzően ingattam a fejem; a nedves ruhákban eltöltött délutánja talán majd emlékeztetni fogja, hogy legközelebb ne legyen ilyen feledékeny.
Lecsusszantam a magas bárszékről, mosolyogva megköszöntem az ebédet a szakácsnak, majd felkapva a táskámat és az esernyőmet kiléptem az utcára. Az ebédszünet a végéhez közeledett, és sietnem kellett vissza dolgozni.
---
- Szóval mikor láttad őt utoljára? - Sophie a proseccojába kortyolt, várva a válaszomat.
- Nagyon régen… talán tizenhárom vagy tizennégy éve. Elutaztunk Dél Afrikába egy nagy családi találkozóra, és ott laktunk egy hetet a kastélyukban.
- Jóképű egyébként? - kérdezte reménykedve.
Ezen nevetnem kellett.
- Jaj, ne kezdd már megint. Amúgy meg gőzöm sincs róla. Mostanság nem láttam róla képeket. De megvolt benne a lehetőség, annyi szent.
- Hmm - mormogta. - Jobb lesz, ha bemutatsz neki, amikor találkozol vele, Jo.
- Miért, hogy kellemes fogadtatásban részesíthesd Londonban?
- Még mindig inkább én, mint valami másik lotyó. - Elvigyorodott. - Ó, ne csináld már, Jo. Ha jóképű, akkor lestoppolom.
Ismét töltöttem az addigra kiürült poharamba.
- Oké, ha jóképű és szingli, akkor a tiéd.
- Hurrá! - Színpadiasan megemelte a poharát. - Király vagy!
A kocsmában félhomály uralkodott, és csak úgy tobzódtak benne a munka után lazítani vágyó fiúk és lányok. Sophie és én az egyik sarokban találtunk helyet, ahonnan remek rálátásom nyílt az emberekre. Magas, jól fésült srácok kék gyapjú öltönyben és giccses nyakkendőkben, lányok utcai vagy üzleti öltözetben, mindenki különösen fáradt és szédült még egy szerda estéhez képest is.
- Várj csak, azt hittem találkozgatsz még azzal a Tinderes sráccal - szólaltam meg.
- Jaj, istenem, ne is mondd. - Megborzongott és kacagott hozzá. - Egyszer randiztam vele, és másról se beszélt csak a cipő- és óragyűjteményéről, plusz még megemlítette egy hete látta Rita Orát valamelyik klubban. Csak az időmet vesztegettem. Még csak olyan helyes sem volt mint a fotóján. - Szórakozottan felhorkant. - Lehet adnom kéne neki egy második esélyt... És veled mi van, Jo? Sikerült találnod valakit?
- Nem - feleltem. - Van egy veszettül aranyos srác az irodában, de azt hallottam jár valakivel és amúgy is, a munkahely tiltott terep.
- Pont te mondod? - kérdezte Sophie vigyorogva.
- Az egyszeri eset volt, és azóta is bánom - mondtam nevetve. - Hülye voltam.
- Legalább dugtál egy isteneset. - Letörölhetetlen volt a mosolya. - Az azért számít valamit.
- Ja, de nekem a jóhírem mindig többet ért.
- Láttad egyáltalán azóta?
Félrepillantottam.
- Dehogy. Rossz ötlet lenne. Már van egy gyereke is. Nem akarom még bonyolítani a dolgokat. Ahhoz túl rendes srác.
- Szar ügy. - Megvonta a vállát. - Ahogy láttam, nagyon bírt téged.
- Én is őt - sóhajtottam. - De… zavaros ügy volt az egész. Tudod, az élet akkor is nehéz, ha nem keresed a bajt, hát még úgy.
- Igaz. - Kiitta a maradékot a poharából. - Szóval mikor is érkezik a kuzinod?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.04 pont (108 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Andreas6 2017. 07. 24. hétfő 14:16
Ami ilyen jó, az lehet bármilyen hosszú. Lenaya nem lehet túl hosszú! Fantasztikus volt, mikor írsz megint? Te vagy a kedvencem!
#10 vakon54 2016. 12. 3. szombat 22:23
Lenaya ez igen 10 Pont.
#9 sunyilo 2016. 09. 28. szerda 21:17
Hosszú. Az enyém is, de nem ennyire...
#8 listike 2016. 09. 28. szerda 07:19
Nagyon szép történet.
#7 feherfabia 2016. 09. 28. szerda 06:21
Nagyon 10P!
#6 deajk2008 2016. 09. 26. hétfő 11:29
nekem nagyon is tetszett, hogy hosszú volt... folytasd 10p
#5 zsuzsika 2016. 09. 26. hétfő 10:37
Hosszú bevezető.De ettől még jó.
#4 RAVETRAIN 2016. 09. 26. hétfő 10:20
Ez nagyon nagyon jó!
#3 veteran 2016. 09. 26. hétfő 08:58
TETSZETT, de túl hosszú.
#2 A57L 2016. 09. 26. hétfő 06:26
Szuper munka.10P
#1 Törté-Net 2016. 09. 26. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?