A+ A-

Gréta 2. rész - A látogatás

> Most szálltunk be. Elvileg 15 perc az indulásig. Egy ronda, kövér pasi ül mellettem, és izzad. Brr.
> Várlak!
> Rajtam nem fog múlni. Szeretlek.
Én is utazom: irány B., ahol egy konferencia keretei között végre megint találkozhatok Grétával. Gréta a barátnőm. Kicsit több mint egy éve ismerkedtünk meg, amikor stopposként felvettem őt és a barátnőjét a Balatonról hazafelé menet. Ő is egyetemre jár, ahogy én is (egy másikra), de én most épp külföldön vagyok, egy egész ösztöndíjas tanévre. Jó kis hely, a tanulással sincs gond, viszonylag jól viselem a távollétét is – persze leszámítva, hogy már ébren is róla álmodom, és lassan megbolondulok, annyira hiányzik a jelenléte, a hangja, az érintése... Éjszakai és nappali álmaimat bőven ellátják munícióval az emlékeim, és mióta megszerveztük ezt a találkozót, a fantáziám is.
> Hiányzol, kedves.
> Te is nekem, édes.
Hát tessék: ilyen és ehhez hasonló nyálas üzenetváltást teljesen random módon tudnék idézni szinte bármelyik napról. De persze nem csak ilyen visszafogottan írogatunk egymásnak.
> Megint rólad álmodtam.
> Remélem, szépet.
> Naná. Ha csak rá gondolok, majdnem elsülök.
> Akkor gondolj rá!
> Gondolok is. Rád. És nem vagy felöltözve, biztosíthatlak.
> Naná.
És így tovább.
Bevallom, ez a konferencia valójában csak ürügy. Legfeljebb annyi tanulmányi, pláne tudományos haszna van, hogy megkóstolhatom egy másik tájegység helyi ételeit. Viszont nagyban (tulajdonképpen az egekig!) emeli a rendezvény vonzerejét, hogy Gréta eddig nem tudott eljönni hozzám látogatóba, erre a konferenciára viszont sikerült kibuliznia a részvételét. Jó egy hónapja csak ezt tervezgetjük, ezt várjuk, és most itt ülök a vonaton, már csak félórányira úti célomtól, és párórányira attól, hogy újra lássam az én kicsi barátnőmet.
Nos, igen, látni – azzal még nem is lesz gond. Egyéb akadály viszont derült ki bőven, természetesen csak mikor már éppen beleéltük volna magunkat a háromnapos non-stop (a látszat és a teljesítés kedvéért azért persze mégis némi szünettel megszakított) ágyban hentergésbe. Kiderült, hogy a konferencia és egyben a szállás is egy igencsak konzervatív, katolikus helyszínen lesz, valahol egy szép, kietlen, elzárt (hogy ne mondjam ebben az összefüggésben: Isten háta mögötti) helyen, és a konferencia szervezői – érthető módon – kimondottan ragaszkodnak ahhoz, hogy ne sértsük meg vendéglátóink ilyesfajta érzékenységét. Így tehát nemhogy „koedukált” szobák nem lesznek, de írd és mondd, külön épületben szállásolják el a pasikat és a csajokat, a bejáratok előtt várhatóan egy-egy kerub áll majd lángpallossal, vagy valami ilyesmi.
Felteszem, bele is őrülök, ha végre újra találkozom az édes Grétával, de csak láthatom, és nem vehetem megint birtokba azt a csodás, finom, adakozó testét. Szép kis kihívás, mondhatom.
> Milyen ruha van rajtad?
> Találd ki.
> Oké. Szerintem fekete bugyi piros mintával, meg a fekete melltartó, amit annyira szeretek levenni rólad, aztán lássuk csak… van fölötte egy fekete trikó, ami kiváló betekintést enged az édes melleidre, ha ügyesen föléd hajolok, miután levettem rólad a beatles-es hosszú ujjú pólót, és persze előbb a szürke kötött pulóvert. Van rajtad harisnyanadrág is, nagyon jól áll (nekem is a gondolattól), aztán sötétkék farmer a szuper kerek fenekeden, amit annyira szeretnék most megsimogatni. Egyébként pedig bakancsban vagy.
> A melltartó stimmel. De a többi is tetszik. Főleg az a simogatós rész. Nagyon várom a találkozást.
2.
Azt egyelőre sajnos – a fentebb vázolt okokból – nem tudtam leellenőrizni empirikusan, hogy vajon tényleg stimmelt-e a melltartó, viszont a lélegzetem így is elállt, amikor végre találkoztunk. A reptérről kisbuszokkal hozták be a konferencia résztvevőit, és én ott fagyoskodtam a parkolóban, amikor végre Gréta is kiszállt. Hosszú szárú csizma volt rajta (nem bakancs); fekete farmer (nem sötétkék); és nagyon klassz kabát, ami kiemelte a szerelmem csodás alakját. Fekete haja vidám incselkedéssel kunkorodott ki a kötött sapka alól.
Ölelés, visszafogott csókolás, még egy kis ölelés, kibontakozás – úgy véltük, ennyi belefér a nyilvános interakcióba, amit szürke csuhába öltözött kommandós szerzetesek erkölcsrendészeti közbeavatkozásának kockáztatása nélkül megengedhettünk magunknak és egymásnak. Persze csak viccelek: nem láttam sehol ilyeneket (pedig mókás lenne), viszont amióta megérkeztem, tényleg éreztem az egész helyen a szexmentesség kimondott elvárását. Maradt hát a beszélgetés; volt bőven mit mondanunk egymásnak, de mivel magyarok is bőven voltak a résztvevők között (ugyan hol nincsenek?), igyekeztünk nem túlzottan szókimondóan fogalmazni. Még jó, hogy van wifi: mehetnek az üzenetek végig a három nap során.
Korlátozott találkozási lehetőségeink: étkezések, plenáris ülések, workshopok (persze hogy együtt választunk), séta a –5 fokos hidegben és tíz centis hóban, ahol nagyjából méterenként ütközünk bele sétáló,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.89 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2018. 09. 15. szombat 17:02
Még megérne egy folytatást.
#7 sunyilo 2016. 06. 29. szerda 18:28
Nem olyan rossz, úgy látszik, éhes makkal disznókat álmodtatok, azért nem tetszik...
#6 veteran 2016. 06. 29. szerda 08:02
Lehetett volna jobb is.
#5 gyuri0926 2016. 06. 29. szerda 07:34
Ha nyálas , akkor minek írod ????????
#4 feherfabia 2016. 06. 29. szerda 05:55
Közepes!
#3 Andreas6 2016. 06. 29. szerda 05:34
Még mindig sokkal jobb, mint egy szimpla pornó forgatókönyv, amilyenből olyan sok van itt. Szerintem jó közepes.
#2 A57L 2016. 06. 29. szerda 04:36
A közepest sem éri el.
#1 Törté-Net 2016. 06. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?