Andi és Viola

18 éves koromban, bő 3 hónapja jártam Andihoz különórákra. Az érettségi közeledtével hetente kétszer – háromszor. Annyit tudtam róla, és a barátnőjéről, azért laknak közös albérletben, mert miután Andi elvált a férjétől ahelyett, hogy a szüleihez menne vissza vidékre, Violához költözött, hogy továbbra is fogadhassa a tanulóit, és így Viola is jól járt,
mert csak fele pénzébe fájt a puccos belvárosi albérlet. Azért váltak el, mert a férje gyereket szeretett volna, de Andinak nem lehetett. A férje már a kapcsolatuk elején is tudta,
és Andi szerint úgy viselkedett, mintha abszolút nem zavarná, aztán évek múlva mégis meggondolta magát. Andi 41 éves volt, amikor lefeküdtem vele és a barátnőjével,
szóval olyan 40 fele járhatott, amikor elváltak. A férje 5 évvel fiatalabb volt nála, gondolom ezért nem zavarta eleinte. Andi kedves, közvetlen, fiatalos stílusú, és életvitelű nő volt,
egyik nap mégis feszélyezetten csöngettem be hozzá, mert előző nap látott valamit a parkban, amit nagyon nem kellett volna.
– Szia Anna! – szokás szerint széles mosollyal az arcán fogadott.
– Szia! – én is mosolyogtam, de belül nem volt ilyen kitörő az örömöm.
– Főztem kávét, kérsz?
– Igen, köszi!
Bevittük a szobába a kávéinkat, és a szokásos asztalhoz ülve kortyolgattuk.
– Kicsit kínosan érzem magam a tegnapi miatt, mert... nem vagyok leszbikus, csak... a barátnőm megcsókolt, és...
– Nekem úgy tűnt, nem tiltakoztál! – mosolygott. – Nyugi, előttem nem kell zavarban lenned!
Violával mi sem csak barátnők vagyunk.
– Tényleg?
– Már akkoriban is együtt voltunk, amikor még a férjemmel laktam. De most sem tud rólunk senki, csak gondoltam, neked elmondhatom. Azért is mondom, ha bármi kérdésed lenne ezzel kapcsolatban, hozzám nyugodtan fordulhatsz!
– Köszi! – mosolyogtam. Még mindig zavarban voltam, mert Andi nagyon jó nő volt, ráadásul a tekintetéből úgy tűnt, nem csak kedvességből mondja. – De egyébként tényleg jártam Norbival, nem csak kitaláltam, szóval nem vagyunk leszbikusok a barátnőmmel, csak annak idején mielőtt összejöttünk a fiúinkkal, egyszer kíváncsiságból csókolózni kezdtünk, aztán...
– Aztán elfajultak a dolgok! – mosolygott.
– Hát... mondhatni! – mosolyogtam. – De azóta nem voltunk együtt, csak most egyikünknek sincs senkije, és megittunk egy üveg bort ott a parkban, aztán valahogy jött magától a csók. Főleg azok után, hogy legutoljára, amikor találkoztunk, hármasban csináltuk a barátjával.