A+ A-

A rózsaszínbugyis lány

avagy A rémtörténet félelmetesebb, mint valaha
Azon a nyárutói szombat estén savanyú volt a szőlő. Poncsó benyögte, hogy állapotos a felesége, mégsem tudtam szívből örülni. Ettől egy kicsit hamisan is játszottam. Az én feleségem pár hete végérvényesen elhagyott. Egy rahedli pénzt megkerestem akkoriban, de neki más gondjai voltak, mint az átlagnak. Elege lett belőlem. Na mindegy, hagyjuk, ne feszegessük a múltat! Elég búval - bélelt voltam. Visszakanyarodva arra az estére, a hamis mellékzöngéken túl volt valami, ami igazinak látszott. Csak a vége felé pillantottam meg. Szoknya volt rajta és, mint aki eltévedt, fordítva ült a széken. Szétvetett lábakkal. Másutt volt. Mégis, mintha engem nézett volna. A rózsaszínbugyis lány.
Két szünet volt még az utolsó dalig, de egyszersem használtam ki az alkalmat az ismerkedésre. Túl korai volt a sebem, lehet megerőszakolom első dühömben, ha mond valami irritálót. Jobb elkerülni a kísértést. Aztán Poncsó bökdösni kezdett.
- Te, az a nő ott, egyfolytában téged bámul. Öregem, megfogtad az Isten lábát. Ezt nem szabad kihagyni!
Talán ez a spécizés koronázta meg az estét, hogy kikezdtem vele. De nem akartam mást, csak simán beverni neki a lompost. Hetekig nem voltam nővel. Ittam, gebedtem naphosszat, néha írtam valami renyheséget. Tele volt a tököm az egész világgal. A fiúk egyszer rászedtek, hogy menjek el egy prostihoz, ha már rámtört a világfájdalom. Elmentem, de az utolsó pillanatban megsajnáltam. Odaadtam neki a dohányt, aztán rácsuktam a kéró ajtaját. Előtte még elmesélte miért űzi az ipart. Napokig nem tudtam aludni miatta. Az egész rohadt világ a feje tetejére állt.
Megint a múlt. Igaz ez is múlt, de ez a sztori még jobban megragadt bennem. Egy éjjel felébredtem és a hangját hallottam. Talán azért kell, hogy kiadjam magamból. Szabályosan hallottam, ahogy incselkedik. Vajon miért csinálta? Nehezen tudtam követni.
Amikor már bepakoltuk a felszerelést a furgonba, visszamentem a terembe. Ketten elmentek a furgonon, Poncsó elugrott elintézni a piszkos anyagiakat, én meg elindultam befűzni a csajt. Előtte még tértem egyet a pultnál. Még mindig ott ült. Fel sem ocsúdott, csak merengett a semmibe.
- Hazavigyelek? - kérdeztem, de már fordultam, gondoltam, hogy elküld a jó büdös francba, vagy a fejét fogja rázni.
- Igen, de nem lakom messze.
- Nem számít, gyere!
Jött, mint a pulikutya a gazdája után. Poncsó vezetett, mert én megittam két felest. Talán bátorítónak, ma sem tudom megmagyarázni, de nehezen vitt rá a lélek, hogy csak úgy simán rámásszak, aztán kivágjam a kocsiból, hogy csak úgy nyekkenjen.
Szótlanul ültünk, mikor egyszercsak azt mondta:
- Kérem szépen, itt tegyenek ki, innen már gyalog mennék!
- Ez megbuggyant - gondoltam - ez tényleg azt hiszi, megúszhatja egy kis molesztálás nélkül az estét.
- Ilyen közel laksz? Akkor még kocsikázzunk egy kicsit. Tetszik ez a verda? - nyomtam a vakert erőltetetten.
- Tetszik, de nem bukok a kocsikra.
- Elég, ha a sofőrre buksz - mondta Poncsó röhögve és oldalba bökött.
- Ezt nem értem - mondta a csaj - és olyan őszintén csengett a hangja, hogy azt hittem berosálok. Kiértünk a határba, majd egy kisebb erdőszélnél egy taligautat találtunk.
- Itt most lekanyarodunk bébi - hülyült Poncsó teátrálisan.
- Hát nincs kinn a lekanyarodni tilos tábla - válaszolta gondolkodás nélkül, én meg azt hittem, rosszul hallok.
- Ez most megadta magát a sorsnak, vagy simán bepasizni jött és jól adja a bankot. Őszintén szólva, kezdtem feszengeni. Egy elhagyatott részen megálltunk. Poncsó diszkréten eltűnt a kukoricásban, előtte még félfordulatból gúnyolódott.
- Aztán csipkedjétek magatokat, háromig kaptam csak kimenőt!
Leengedtem az ülést, ő átmászott mellém és várta a jó szerencsét.
- Talán átfognád a nyakam, vagy mi a fene! - mordultam rá - de valahogy kezdtem szégyelleni a nyers hangszínemet.
- Nem tudom, hogy kell - , mondta nyöszörögve, mikor gombolgatni kezdtem a blúzát.
- Mi a „rosseb” - még sosem csináltad?
- Nem!... Még soha, hát úgy szégyellem... még szűz vagyok.
Kivágtam a kocsiajtót, és ahogy a pofámon kifért utána üvöltöttem a haveromnak. Poncsó futólépésben jött vissza.
- Mi van öreg? Csütörtököt mondtál, ne add fel idejekorán, annyira azért nem sietek!
- Pucoljunk innen, te meg szállj ki a kocsiból, te dilinyós! - ordítottam, mert teljesen elveszítettem a fejem. A farkam közben úgy pulzált, hogy szinte sajgott.
Eltépettünk, ő meg ott maradt sóbálvánnyá válva és szerintem azt sem tudta hol van.
Mikor felértünk az aszfaltozott útra, lecsillapodtam.
- Hajts vissza! Ez a liba még össze találja szarni magát a sötétben.
Nem hisztizett, csak összekuporodva ült az árokparton. A karja jégideg volt, mikor megragadtam és betuszkoltam a hátsó ülésre. Levettem a zakómat és hozzávágtam. Szerettem zakóban fellépni. Farmer, magas nyakú pulóver és zakó. Eléggé furcsának hatott eleinte. Ha meleg volt, a pulóvert mellőztem.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.05 pont (55 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 cscsu50 2015. 11. 7. szombat 07:30
mit szívtál?
#11 papi 2015. 11. 6. péntek 08:27
Se füle, se farka. Ez egy káosz, teljesen értékelhetetlen.
#10 feherfabia 2015. 11. 6. péntek 05:44
Mi Ez?
#9 specialist 2015. 11. 5. csütörtök 16:58
NO COMMENT.......
#8 gyuri0926 2015. 11. 5. csütörtök 12:43
Mi van be voltál kapva , amikor ezt írtad ?
#7 Rinaldo 2015. 11. 5. csütörtök 08:51
Mi ez.
#6 zsuzsika 2015. 11. 5. csütörtök 07:48
Igazuk van az előttem hozzászólóknak.
#5 listike 2015. 11. 5. csütörtök 07:20
Ez meg mi a jó franc?
#4 Andreas6 2015. 11. 5. csütörtök 06:38
Tényleg nem idevaló.
#3 A57L 2015. 11. 5. csütörtök 05:08
Nem rossz írás,de nem idevaló,semmi erotika nincs benne.
#2 joozsi 2015. 11. 5. csütörtök 04:26
Ez mi a bánatnak lett idetéve?
#1 Törté-Net 2015. 11. 5. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?