A szerelem vége

Dáviddal az egyetemen ismerkedtem össze, amikor két csoportot összevontak az új tanárnő érkezése miatt. Nem volt szimpatikus, nagyképűnek tűnt, tagja volt a HÖK-nek, és a FB-os partiarcos fényképei sem sokat javítottak a véleményemen. Akkoriban egyébként is komoly kapcsolatban éltem.

Csak néha-néha beszéltünk egymással, és előfordult, hogy mellém ült le órán, amikor elkésett. Fontos ember lévén pedig sokszor csinálta ezt, aztán a jegyzeteimet és a könyveket is kénytelen voltam vele megosztani, ilyenkor mindig éreztem rajta az átható cigarettaszagot.

Sosem gondoltam rá férfiként. Két különböző világból jöttünk: ő a fővárosban, én megyeszékhelyen nőttem fel, ő extrovertált, nyitott embernek tűnt, én viszont visszahúzódó, csendes vagyok. Amennyire az egyetemen megismertem, egyetlen közös pontot fedeztem fel kettőnkben: a rockzene szeretetét.

Pár hónapja azonban 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Szakítottam a barátommal, majd a suli első három évét is lezártuk, mindenki a felvételi lázában égett. Hazaköltöztem, és a szörnyű érzés, hogy egyedül maradtam, valamint az, hogy a csoporttársaim lediplomáztak, én pedig csúszok egy egész évet, teljesen a földhöz vágott. Elpanaszoltam egy barátnőmnek, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Ő pedig azt javasolta, lépjek be egy csoportba a FB-on és ismerkedjek. Fellelkesültem, de türelmetlen ember lévén nehezen tudtam csak elviselni a gondolatot, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Aztán mégsem lett az.

Találtam egy zenei témájú csoportot, amit a karom hallgatóinak szántak. Láttam, hogy Dávid is a tagja, gondoltam, egyszerűbb lesz a dolgom, ha vannak ismerősök, így benyomtam a „Csatlakozom” gombot. Pár óra múlva Dávid bejelentkezett chat-en.

– Jól látom, hogy csatlakozni akarsz a metálos csoporthoz?

– Nem szabad?

– Nem, csak akkor, ha jól felelsz a kérdésekre. Milyen zenekarokat szeretsz?

Ezzel el is kezdődött a mi kis történetünk. Sokszor és órákon át cseteltünk, egyre gyakrabban esett szó pikáns témákról is. Puhatolóztunk a másiknál, közben pedig egyre jobban megkívántam őt.

Egyáltalán nem terveztem a nyárra budapesti utat, de gyakran gondolkodtam rajta, milyen ürüggyel mehetnék fel.