A+ A-

A szerelem vége

Dáviddal az egyetemen ismerkedtem össze, amikor két csoportot összevontak az új tanárnő érkezése miatt. Nem volt szimpatikus, nagyképűnek tűnt, tagja volt a HÖK-nek, és a FB-os partiarcos fényképei sem sokat javítottak a véleményemen. Akkoriban egyébként is komoly kapcsolatban éltem.
Csak néha-néha beszéltünk egymással, és előfordult, hogy mellém ült le órán, amikor elkésett. Fontos ember lévén pedig sokszor csinálta ezt, aztán a jegyzeteimet és a könyveket is kénytelen voltam vele megosztani, ilyenkor mindig éreztem rajta az átható cigarettaszagot.
Sosem gondoltam rá férfiként. Két különböző világból jöttünk: ő a fővárosban, én megyeszékhelyen nőttem fel, ő extrovertált, nyitott embernek tűnt, én viszont visszahúzódó, csendes vagyok. Amennyire az egyetemen megismertem, egyetlen közös pontot fedeztem fel kettőnkben: a rockzene szeretetét.
Pár hónapja azonban 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Szakítottam a barátommal, majd a suli első három évét is lezártuk, mindenki a felvételi lázában égett. Hazaköltöztem, és a szörnyű érzés, hogy egyedül maradtam, valamint az, hogy a csoporttársaim lediplomáztak, én pedig csúszok egy egész évet, teljesen a földhöz vágott. Elpanaszoltam egy barátnőmnek, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Ő pedig azt javasolta, lépjek be egy csoportba a FB-on és ismerkedjek. Fellelkesültem, de türelmetlen ember lévén nehezen tudtam csak elviselni a gondolatot, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Aztán mégsem lett az.
Találtam egy zenei témájú csoportot, amit a karom hallgatóinak szántak. Láttam, hogy Dávid is a tagja, gondoltam, egyszerűbb lesz a dolgom, ha vannak ismerősök, így benyomtam a „Csatlakozom” gombot. Pár óra múlva Dávid bejelentkezett chat-en.
- Jól látom, hogy csatlakozni akarsz a metálos csoporthoz?
- Nem szabad?
- Nem, csak akkor, ha jól felelsz a kérdésekre. Milyen zenekarokat szeretsz?
Ezzel el is kezdődött a mi kis történetünk. Sokszor és órákon át cseteltünk, egyre gyakrabban esett szó pikáns témákról is. Puhatolóztunk a másiknál, közben pedig egyre jobban megkívántam őt.
Egyáltalán nem terveztem a nyárra budapesti utat, de gyakran gondolkodtam rajta, milyen ürüggyel mehetnék fel. Aztán beugrott a tökéletes megoldás, ami mindenki számára megnyugtató és érthető volt: készülnöm kell a szakdolgozatomra! Egy hét alatt minden eldől, gondoltam. Ezzel megszállt az ihlet, és Tatjana levelét átköltve felkértem Dávidot egy találkozásra. Egyszerűen tökéletes volt a terv, tudtam, hogy be fog válni.
Megbeszéltük hát a találkozó időpontját, de részletesebben nem tudtuk elképzelni, mi lesz. Egy júliusi vasárnapon utaztam, este újra írt, hogy hogyan is legyen a hétfői találka. Elviccelődtünk azon, hogy hoz át megfelelő méretű lepedőt, mert amit én felhúztam, elég kicsi. Aztán felmerült, hogy ez nem is rossz ötlet, átjön és ott is alszik. Kicsit megijedtem a gondolattól, de egyáltalán nem bántam volna. Ez a tervünk azonban percek alatt dugába dőlt.
Picit csalódottan, de annál jobban várva a másnapot, egyedül feküdtem le aludni. Reggel még azzal a tudattal mentem a könyvtárba, hogy koraeste már láthatom őt. Nem is bírtam sokáig a könyvek felett ülni, siettem haza, hogy felkészüljek. Első dolgom mégis a leveleim ellenőrzése volt, ahol egy nem várt üzenet fogadott. Tőle jött: nem tud este átjönni. Teljesen kiakadtam, de kedvesen válaszoltam neki, hiszen megígérte, hogy még a héten összehozzuk, ami elmaradt. Azért kacéran odaírtam, ha mégis meggondolná magát, tudja, hol talál.
- Kedves hölgyem, meggondoltam magam, ezért írok – érkezett a válasz hét óra körül.
Földöntúli boldogságot éreztem, tudtam, most már sínen vagyunk. Ma én vagyok a szerencse gyermeke! Fél kilenc körül már a buszmegállónál vártam. Bár nehezen találtuk meg egymást, ott volt. Húsvér ember, ismerős arc, de teljesen idegen, szokatlan szituáció. Mégsem éreztem magam feszélyezve. Ezen később sokáig tűnődtem, vajon miért voltam olyan nyugodt a jelenlétében, pedig tudtam, hogy egy nagyon izgalmas éjszaka elé nézek.
Dávid nagyon fáradt volt, mégis eljött, ezt pedig Tatjanának köszönhetem, mint később megtudtam. Tetszett neki az albérletem, zenét hallgattunk, kakaóztunk, és nagyon sokáig beszélgettünk. Mégis, fél három körül eljött a lefekvés ideje.
Trikóra és alsónadrágra vetkőzött, míg én a fürdőben felvettem a pizsamámat. Ekkor már zavarban voltam, nem tudtam, jól választottam-e a ruhát illetően, és még egy korábbi megjegyzésén merengtem. Akkor azt mondta, úgy néztem rá, mintha a lelkéig látnék.
Nem volt mit tenni, bementem a szobába és felmásztam mellé a nagy franciaágyra.
- Szereted, ha a hajadat simogatják? – kérdezte.
- Igen – vallottam be feszülten.
- Akkor gyere közelebb!
Közelebb húzódtam, bebújtam a takarója alá és fél kézzel átkaroltam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.06 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Ulysses 2016. 01. 6. szerda 21:05
Ugye, aki mindig csak házipálinkát iszik, annak egy idő után híg lének tűnik még a legjobb sör is. Nem olyan gyenge ez. Nekem tetszett a nyelvezete, életszerűsége. Azt hiszem, az akció részletezését hiányolják belőle legtöbben. Hm, nem vagyunk egyformák. Szerintem jó így, hogy nincs minden az olvasó szájába rágva. Marad tere a saját képzeletemnek, hogy kitöltsem, kiszínezzem a hiányzó részleteket. Jól ábrázoltad a lány érzelmi változásait, bár a a végén az átalakulás kicsit gyorsnak tűnik.
Az furcsa volt számomra is, hogy névtelenek a szereplők, illetve csak egy elejtett félmondatból sejthetjük, a lányt Olíviának hívják. Bár van olyan írónő ismerősöm, aki szintén szereti elhanyagolni a névadást.
A pontszámok ne szegjék kedvedet! Írj még! Egy olvasóra biztosan számíthatsz!
#7 cscsu50 2015. 11. 1. vasárnap 03:35
gyengécske
#6 papi 2015. 10. 30. péntek 14:07
Nem nagy durranás
#5 Rinaldo 2015. 10. 30. péntek 09:05
gyenge.
#4 zsuzsika 2015. 10. 30. péntek 07:41
Nem tetszett.
#3 feherfabia 2015. 10. 30. péntek 06:05
Gyenge!
#2 joozsi 2015. 10. 30. péntek 03:32
Gyenge.
#1 Törté-Net 2015. 10. 30. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?