A+ A-

Couch Surfing 2. rész

Fordítás
Eredeti történet
Előszó: Nem feltétlenül szükséges a történet első részének ismerete! De nem is baj.
Megkezdtem a kelet-európai túrám második szakaszát – és az előző napi berlini megállóm után most az „Arany városba” érkeztem. A „telekocsim” a híres Károly-híd közelében rakott ki – innen csak néhány lépésnyire van a centrum. Azt ugyan sajnos még nem tudtam, melyik környéken lesz az aznapi kanapém, mert Gabrielle (vagy röviden Gabi) nem akarta elárulni a meghívójában. De a találkozót a városháza csillagászati órája alá beszéltük meg – egy nagyon emlékezetes találkozót.
Mivel még volt egy félórányi időm, úgy döntöttem, benézek egy közeli kávézóba. Amint a kávémat akartam kifizetni, saját bőrömön tapasztaltam meg a turisták lehúzást. Az euró átváltási árfolyama csillagászati volt – illett a városháza órájához. Aztán visszamentem a megbeszélt helyre, és vártam néhány percet. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállamat. Megfordultam, és semmi kétségem sem maradt, hogy ez Gabi. Miután köszöntünk egymásnak, ő melegen átölelt. Egy finom dezodor illata csiklandozta orromat, a tudatalattim vette, hogy némi nyomás éri a mellemet. Elengedtük egymást, tettem egy lépést hátra. Éreztem, ahogy végigmér – én meg őt.
Sárga pólója igazán élénken virított, akár a Nap az égen. Hozzá egy nagyon rövid narancsszín nadrágot viselt, amit egy bordó öv tartott. Egy ilyen színkombináció egy nőnél biztosan olcsónak hat, de neki valahogy egészen jól állt. Jól sikerült kontraszt az alternatív és egyben barátságos között. Egy csipetnyi hippi beütés, egy kis optimizmus, egy kis szabályszegés, mert rajta kívül nem volt még egy ilyen feltűnő nő a közelben. A kisugárzása pozitívan hatott, és felmelegített. Annak ellenére, hogy csak három perce álltunk egymással szemben, szó szerint úgy éreztem, egy hullámhosszon lebegünk.
Elismerem, én is végigmértem őt a második pillantásommal – megakadt a szemem mellmagasságban egy bizonyos domborulatán. Ettől eltekintve hasonlóan karcsú, mint én. Hogy van-e barátja? Biztosan. De ez valójában közömbös volt számomra. Végülis csak alszom nála. Megszakította a gondolataimat, mikor az utazásomról érdeklődött.
– Hát, egész jó volt, a vezető elég gyorsan ideért.
Majd panaszkodtam a téren tapasztalt turista-lehúzás miatt. Megértést mutatott, és úgy vélte, hogy az igazi prágaiak emiatt nem járnak ezekre a helyekre.
Gabi azt javasolta, először menjünk el hozzá, mivel a hátizsákom nem a legkönnyebb, így majd nem érzem magamat teljesen olyannak, mint egy turista. Felszálltunk a villamosra, és csaknem az örökkévalóságig utaztunk – ebbe a városrészbe még nem ért el a metró. Kifelé a turista negyedből, át a Moldva túlpartjára. Ezen a környéken a régi házak homlokzata már nem látszott olyan gondosan felújítottnak, inkább fakónak vagy jobbára málladozónak. Különböző vasútvonalak mellett haladva ismét átkeltünk a Moldván – errefelé zöldebbnek tűnt minden. Az építkezések vegyes képet mutattak ebben a kerületben. Az út mellett többnyire elég kicsi, kopott házak álltak, de távolabb panelházak homlokzata látszott. Gabi jelzett nekem, hogy le kell szállnunk.
Egyből a megállónál feltűnt egy hatalmas toronyépület – mellette számos kisebb ház állt még. Ezek közül az egyikhez tartottunk egyenesen. Kívülről szegényesen hatott a három szintjével. De amint beléptünk az épületbe, minden nagyon lakályosnak tűnt. Egy emeletet lépcsőztünk, aztán Gabi benyitott. Leraktam a táskámat, és majdnem átestem rajta. Sok helye nem volt. Gabi megmutatta a lakást: szinte fenyegetően kicsinek és zeg-zugosnak hatott. A falak éppoly’ vidám és tarka színekben pompáztak, mint a ruhája. A polcok telezsúfolva tárgyakkal, amik bizonyára fontosak neki. Gabi megkérdezett, éhes vagyok-e.
– Hát persze! Utazás után?
Ismert egy jó vendéglőt a közelben, ahol kedvező áron lehet enni. Ráadásul házias konyhájukról ismertek. Németként azonnal a knédlire, savanyú káposztára gondoltam, és hozzá egy jó sörre.
Visszamentünk a villamosvonal mentén pár lépésnyit, és megálltunk közvetlenül egy régi fogadó előtt. Odabent ódon, rusztikus berendezés fogadott minket. Faburkolat, amerre csak a szem ellát. A bárnál néhány idősebb férfi üldögélt, és sört ivott. A pultos – egy nő, aki már megérett a nyugdíjazásra – szolgált ki minket. Mindketten klasszikus cseh fogást rendeltünk, desszertnek palacsintát. Amíg az ételre vártunk, kihasználtuk az időt, hogy kicsit közelebbről megismerkedjünk. Egész idő alatt csodáltam a remek német nyelvtudását. Ezt követte az alaptéma: kanapé szörf – mi más? A tapasztalataim felől kérdezősködött. Én meg elmeséltem neki a szokásost: kedves emberek, senki sem tolakodó. Aztán jött egy kérdés, ami meglepett: úgy vélte, hogy nagyon jól nézek ki, és tudni akarta, hogy történt-e valaha több is.
Próbáltam kitérni a kérdés elől, de a hazugságdetektora meglepően jól működött. Nevetnem kellett, mikor mondta, hogy ne szégyenkezzek – itt rajtunk kívül más nem ért németül. A hangsúlya vidám volt, ám követelőző. Nem maradt más választásom, mint elmesélni a tegnap történteket.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.86 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 RAVETRAIN 2016. 01. 4. hétfő 15:16
smile igen, mondjuk kicsit erős, hogy fülkékben vonaglanak nyílvánosan a dildón, meg egy idegen nő lakására érve mindjárt fel is próbálja a szeme láttára a szerszámot, de olyan szempontból tetszik, hogy a részletgazdag ábrázolásnak köszönhetően úgy éreztem, mintha ott lennék.
Kíváncsian várom azt a bizonyos második epizódot!
#9 Ulysses 2016. 01. 4. hétfő 14:59
Kösz, de nem kell hízelegni! smile Ez fordítás, az eredeti sincs lényegesen magasabbra pontozva. A szerzőnő elég sok kritikát kapott, mert például a javaslatok ellenére kitartott a jelenidejű mesélésnél, meg a sok szóismétlés miatt. Különösen szeret "és" kötőszóval mondatot kezdeni. Maga a sztorija valóban életszerű, de gyanítom, hogy inkább az elbeszélő stílus miatt érezzük annak. Írt más történeteket is. Távolabbi terveim közt szerepel egy hosszabb háromrészes írásának fordítása. Na, annak a második epizódja már bekerült a Hall of Fame-be. Bár egy kicsit nehezebb a nyelvezete, úgy látszik, ott már igyekezett választékosabban fogalmazni.
#8 RAVETRAIN 2016. 01. 4. hétfő 14:39
Ez miért csak ennyi pontot kapott?
Részemről ment a 10p.
Szerintem egy történetnek pont így kell kinéznie ahhoz, hogy az olvasónak az jöjjön át, hogy ez tényleg megtörtént. A részletes jellemábrázolás,
a párbeszédek. Ritkán olvasni ilyet.
#7 A57L 2015. 03. 20. péntek 05:47
Nem lett rossz.
#6 Ulysses 2015. 01. 24. szombat 20:23
Lassan készül a harmadik rész fordítása. Arról csak annyit, hogy a hetero kategóriába kerül.
#5 papi 2015. 01. 21. szerda 18:44
Nem rossz
#4 zsuzsika 2015. 01. 21. szerda 06:44
Jó kis körutazás.
#3 veteran 2015. 01. 20. kedd 14:16
#2 Rinaldo 2015. 01. 20. kedd 07:30
Nagyon jó.
#1 Törté-Net 2015. 01. 20. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?