A+ A-

Legális hűtlenség

A szerelem olyan, mint a tőzsde. Vannak olyan évek, amikor minden szempontból nyerésre állsz, szárnyalnak az érzelmek és velük együtt a szenvedély. Ilyenkor vagy a legboldogabb, tökéletesnek látsz mindent, tiéd a világ. Eszedbe sem jut, hogy valaha megcsald vagy elhagyd más miatt. Minden helyzetben és pillanatban csak azon jár az eszed, hogy boldoggá tedd azt, akit szeretsz.

A biológia remekül működik, a szex csodálatos, minden rendben van. Egy nap azonban azt veszed észre, hogy már nem mennek úgy a dolgok, múlik a varázs. A megszokás alattomos gyilkos módjára teszi tönkre a felépített csodavilágodat. A nyereséges tőzsde egyszerre csap át veszteségessé… Minden kapcsolatban elérkezik a válság. Egyszerre csak azt veszed észre, hogy ritkulnak az addig megszokott ölelések, a kedves szavak, az érintések. Az addig kielégítő szex már nyomokban sem hasonlít az elmúlt időkben megszokott minőséghez és mennyiséghez. Az addig tökéletes életed, egyszerre kezed monotonná és rutinná válni. Hiába magyarázod és tagadod, tudod, Te sem vagy kivétel, a szerelem törvénye titeket sem kímél… Szégyellni kezded magad, ha az agyadban egyszerre jelennek meg az addig bűnösnek tartott fantáziák, amelyekben mindenki mással vagy csak nem azzal, akit szeretsz. Gyűlölöd magad, amikor a kísértés szele megérint. Még jobban szenvedsz, amikor a zuhany alatt vagy egyéb nem várt helyeken, megkívánod önmagad, mert tudod, ma már semmit nem várhatsz, ami fizikálisan kielégít. Küzdesz az önváddal, ha arra gondolsz, hogy megváltoztak a dolgok, hogy a másik feled, akiben megtalálni vélted életed szerelmét már abszolút nem emlékeztet arra, akibe beleszerettél. Ismerős gondolatok? Tudom… Egy valamit azonban ne felejts el, van megoldás.
A következő bejegyzésem alternatívát mutat arra, hogy hogyan mentheted meg a kihűlt kapcsolatodat. Fontos megjegyeznem, hogy nem felbújtatni kívánok senkit sem. Abban az esetben, ha valamelyikőtök ellenzi a történetemben vázolt módszert, nem szabad erőltetni! Nem állítom egy percig sem, hogy mindenre megoldás az, amit leírok, de tanúsíthatom, hogy működik.
Soha nem felejtem azt a napot, amikor sírva mentem dolgozni az akkori munkahelyemre. A könnyeim csak úgy folytak végig arcomon. A szívem legmélyén tudtam, hogy hiába volt három csodás évünk Erikkel, minket is elért a kapcsolati válság rettegett jele. Pontosan 7 hét telt el, hogy hozzám ért volna szexuálisan. Nem tudtam feldolgozni, hogy a megszokott napi együttlétek után egyszeriben nem kíváncsi már rám, az, akit mindennél jobban szeretek. Tudtam, hogy ez a tény, már nem az első jele annak, hogy a szerelmi görbénk lefelé kezd zuhanni. Nehéz tudomásul venni és elfogadni, hogy kevés lehetőségünk van arra, hogy visszatérjenek a régi szép idők. Tisztában voltam azzal is, hogy valamilyen szinten hibásak vagyunk mind ketten, de van esélyünk túlélni minden elénk tóduló akadályt. Mivel évek óta éltünk együtt, ismertem Erik vágyát és gondolatait. Tudtam, hogy mielőtt megismert, hódolt a legősibb szenvedélynek a kurvázásnak. Érdekes dolog ez, hogy az emberek nagy részét mennyire megosztja a legősibb szakma, annak ellenére, hogy a legtöbb tagadó, pont róluk ábrándozik. Engem mindig felizgatott, ha azokról az időkről és együttlétekről beszélt, amelyben prostikkal volt. Szerettem hallgatni, az érzéseit és tapasztalatit. Mindig felcsigázott, ha arra gondoltam, hogy egy olyan nővel van, akit semmi másra nem használ, mint arra, hogy a szükségleteit kielégítse. Szerintem hazudik az, aki tagadja, hogy nincs abban semmi mocskos izgalom, hogy azzal lehetsz, akit csak kívánsz. Izgalmasnak tartottam, hogy mint egy katalógusból, kiválaszthatod a vágyaidnak valót. Engem végtelenül beindított a tudat, hogy Erik volt olyan belevaló, hogy bárki előtt vállalta, ő bizony élt a lehetőséggel. Tudtam, a szenvedély mulandó és az egér is megunja, hogy ugyanabba a lyukba kell járnia.
Így pár hetes önsajnálat és erkölcsi vívódás után, megkérdeztem tőle, hogy mi baj van? A válasza olyan volt, mint egy előre megírt sablonduma - Semmi sem, minden rendben - válaszolta, majdnem hihetően…
- Miért nem nyúlsz hozzám, több mint 7 hete? Kérdeztem egyre komolyabb hanggal.
- Nem tudom. Egyszeriben nagyon sok minden van és nincs nagyon kedvem. Felelte komor hanggal.
- Nézd kicsim, eléggé nagyok vagyunk ahhoz, hogy tudjam, valami oka csak van, hogy egyszeriben megváltozunk. válaszoltam a világ legmegértőbb nője hangon.
Amikor a mondatom befejezése után néma csönd következett, tudtam, hogy baj van. A struccpolitikát hamarosan a valóság kínzó tudata váltja majd fel.
- Minden rendben van, de azt nem tagadom, hogy úgy érezem mindent kihoztunk, amit csak lehetett a kapcsolatunkból. - Szólalt meg Erik. Szavai szinte kettészaggatták a szívem, de folytatta a mondanivalóját. - Nem tagadom, hogy vágyom valamire, ami visszahozza az önbecsülésem, a vadászösztönt. Megcsalni nem akarlak, elhagyni nem tudlak, mert szeretlek. Ezért vívódom ennyire!
Emlékszem nem tudott a szemembe nézni, amikor ezzel a sorsfordító mondatával az egész szobát, amelyben voltunk beterítette. A plafontól a padlóig vízhangzott a szavai mögött lévő kapcsolati válság lényege: "Elhagyjon, megcsaljon, mi legyen a megoldás?"
Nem felejtem el azt a percet, amikor megértettem mindent, amit mondott. Olyan volt az egész, mint egy megvilágosodás. Amikor leveszed a maszkot, amit éveken keresztül az arcodhoz szegeztél, és most először látnád a világot és a tényeket a valóságos méretükben:
"Mennyire hülye önző vagyok és gyerek. Hogyan is hibáztathatnék valakit, hogy nem ér hozzám hosszú ideje?"
Mind ketten, éveken át, próbáltunk minden helyzetben a legjobb tudásunk szerint helytállni. Mint akik álarcot viselnek úgy éltünk egymás mellett, megfelelve a társadalom elvárásainak. Dolgoztunk, adót fizettünk, megpróbáltuk támogatni családjainkat, és mindent megtettünk, hogy a ranglétrán egyre előrébb jussunk. Egy valamit felejtettünk el, élni. Hiába voltunk együtt szabadidőkben, az minden volt, csak élet nem. A szenvedély persze, hogy kihunyt, hiszen mind ketten arra fordítottuk, az energiánkat, hogy sikeresebbek legyünk. Arra már elég kevés időnk maradt, hogy boldoggá tegyük egymást. Azt gondoltuk, ha nem veszekedünk, ha jól megvagyunk, az majd megvéd minket a megszokás és az idő vasfogától. Hogy majd mi kivételek leszünk és örökké együtt maradunk. Tévedtünk!
A szexuális életünk olyan volt, mint egy előre megkomponált színdarab, mindig ugyanazok a szereplők, és ugyanaz a színpad. Eltűntek a szenvedélyes összebújások, váratlan időben és helyszínen. Semmi más nem maradt csak a kiszámítható megszokás. Színészkedtünk egymás és a világ előtt, hogy azt mutassuk, velünk minden rendben van. Sikeresek vagyunk és boldogok. Olyan szépen tudtunk játszani, hogy rengetegen irigyeltek minket. Milyen szép pár vagyunk, és mennyire tökéletesen élünk. Pedig mind ketten tudtuk ez csak a látszat. Ami a legjobban hiányzik belőlünk az másoknak láthatatlan.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.33 pont (52 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 devilmanrobi 2015. 04. 18. szombat 22:06
mikor folytatod?remelem abban majd a feleseged dugjak meg kemenyen
#9 Andreas6 2015. 01. 6. kedd 07:15
Egyetértek Gyurival, de azért így is jó volt.
#8 feherfabia 2015. 01. 6. kedd 05:58
6P
#7 veteran 2015. 01. 5. hétfő 14:52
#6 A57L 2015. 01. 5. hétfő 10:32
Szerintem sem rossz.
#5 papi 2015. 01. 5. hétfő 09:27
Nem rossz
#4 gyuri0926 2015. 01. 5. hétfő 08:45
Ez egy hülyeség , már bocsánat , a legális félre kefe nem egy kurva , hanem szwingerklubba kell elmenni .
#3 zsuzsika 2015. 01. 5. hétfő 08:36
Jó.
#2 Rinaldo 2015. 01. 5. hétfő 07:47
Szuper.
#1 Törté-Net 2015. 01. 5. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?