A+ A-

Menekülés az éjszakában

A borító Arizona munkája, és millió puszi, meg hála érte :)
- Mit nevetsz? - kérdezte Stefan.
Ally rohant amennyire csak a lába bírta. Nem egyszerűen futott, az életéért kellett menekülnie. Fogalma sem volt, hogy ki üldözi, arról sem, hogy miért, csak abban volt biztos, hogy ha elkapja, akkor nem kegyelmez neki. Minden erejét beleadva próbált elszakadni az üldözőtől, de azok a fekete bakancsok egyre közelebbről és közelebbről döngtek.
Befordult a következő sarkon, de ez nagy hiba volt. Egy hatalmas terembe érkezett, amelynek csak egyetlen ajtaja volt, így nem tudott hova menekülni tovább. Megfordult, hogy szembeszállhasson a támadójával, de elkésett. Egy hatalmas ütést érzett az arca bal oldalán, és már a földön is volt. Próbált felállni, ellenkezni, de a támadója a gyomrába öklözött, amitől kiszökött a tüdejéből minden levegő, és magatehetetlenné vált. A sötét alak csak ezt akarta. Lerángatta róla a nadrágot és durván megmarkolta az ágyékát. A lány fájdalmat érzett, de ahogy a bukósisakos figura a puncijához ért, egy pillanatra melegség futott át rajta.
- Kérem hagyjon - könyörgött, miközben próbált levegőhöz jutni. A sötét alak azonban nem tágított. Durván markolászta még egy ideig Ally lágyékát, ami már csak fájdalmat okozott a lánynak.
- Most pedig sikítani fogsz, ribanc - mondta a figura, ahogy kigombolta a sliccét.
Ally zokogni kezdett, de ezzel sem hatotta meg a bukósisakost. Az egyetlen kíméletlen mozdulattal beléhatolt és minden egyes lökésnél félelmetes hörgő hangot hallatott. Ally próbálta magától ellökni az erőszakolót, de a kapálózással csak a sisakját sikerült levernie, amitől egy pillanat alatt úrrá lett rajta a meglepődés. A fájdalom és borzalmak ellenére amit át kellett élnie, csak egyetlen dolog csúszott most ki a száján.
- Én!?
Mintha egy rugó lökte volna fel, úgy pattant ülő helyzetbe az ágyában. A szíve vadul kalapált, a hajából csavarni lehetett volna az izzadtságot, és levegőt is alig kapott. Hátranézett a párnájára, amin egy hatalmas nedves folt jelezte a helyet, ahol az imént még a feje nyugodott.
- Csak egy álom volt - sóhajtotta megkönnyebbülten. - Csak egy hülye álom.
Kikelt az ágyból és a fürdőbe sétált. Le kellett fürödnie, mert rettenetesen mocskosnak érezte magát. Megengedte a zuhanyt, és úgy ahogy volt, hálóruhástól aláállt.
“Miért álmodok újabban megint ilyeneket?” kérdezte magától. “És mostanában miért nőkkel? És ma éjjel miért magammal? Ez egyre betegebbnek tűnik” merengett. “Ha legalább Brad Pitt, vagy Johnny Depp lenne, mmm, az még tetszene is... Fejezd be Allison, bolond vagy!” Feljebb csavarta a hideg vizet, hogy elhajtsa magától ezeket a gondolatokat.
A zuhanyzás után visszatért az ágyhoz, lecserélte az ágyneműt, és visszafeküdt aludni. Nem telt bele pár percbe, és ismét saját maga üldözte egy felcsatolhatós műpéniszt viselve...
Reggel olyan ziláltan ébredt, mint aki nem aludt egy percet sem az éjjel. Holtfáradtan mászott ki az ágyból, eltántorgott a fürdőszobáig, és belenézett a tükörbe. Rövid, tépett, vörösesbarna haja most valahogy másképp volt kócos, mint ahogy saját magának szokta beállítani, hatalmas barna szemei beesettnek tűntek, vastag ajkai pedig egészen kirepedeztek a szárazságtól.
- Borzalmasan festek - jegyezte meg hangosan.
- Mit mondasz drágám? - hallotta az anyja hangját a folyosó felől.
- Semmit - szólt ki Ally. Nem akarta felizgatni az anyját azzal, hogy beszél neki a folytonos rémálmairól.
Lezuhanyozott, aztán átöltözött, és lement a földszintre, hogy együtt reggelizzen a családjával. A szülei már az asztalnál ültek, és a húga Jenny is türelmetlenül mocorgott a székében.
- Gyere már Hamupipőke, folyton rád kell várnunk - dorgálta Jenny, aki hiába volt már tizenhét, néha még mindig úgy viselkedett, mint egy tízéves.
- Hagyd abba Jen, ne felejtsd el, hogy én nem félek rád ülni - mondta fenyegetően Ally, a maga javára fordítva a húga folytonos megjegyzéseit az enyhe túlsúlyára.
- Jenny, ne viselkedj így a nővéreddel, te pedig Ally igazán lehetnél egy kicsit érettebb! - dorgálta őket az anyjuk. - Már elmúltál huszonkettő.
- De hát ő kezdte! - védekezett Allison, az anyját viszont nem hatotta meg vele.
- Nem érdekel. Ülj le végre, és egyél.
Ally helyet foglalt, de a húga nem bírta megállni, hogy nyelvet ne öltsön rá, amikor épp egyik szülőjük sem nézett oda.
- Amúgy meg Csipkerózsika merült évszázados álomba, nem Hamupipőke - bökte oda Jennek Allison.
- Te már csak tudod, álomszuszék.
- Lányok! - csattant fel az anyjuk. - Most már elég legyen!
Mindketten elcsendesedtek, de dühös tekintetekkel méregették egymást az egész reggeli során.
Amint befejezték az étkezést, Ally felrohant a szobájába, átöltözött és elindult hazulról. Mindenkinek azt mondta, hogy munkába megy, de ez nem volt igaz. Muszáj volt utánajárnia, hogy miért vannak ezek az álmai, de senkit nem ismert, akinek szólhatott volna róluk.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.64 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 listike 2014. 12. 23. kedd 11:54
Elmegy.
#10 Horgász 2014. 09. 20. szombat 19:40
Lesz folytatás ?
#9 tomi19 2014. 02. 21. péntek 15:51
Jó volt 10 pont
#8 zsuzsika 2014. 02. 21. péntek 08:05
Jó.
#7 fannyka 2014. 02. 20. csütörtök 20:47
@gyuri0926: ezt hogy érted?

Amúgy mindenkinek köszönöm, akinek tetszett smile
#6 Loene 2014. 02. 19. szerda 22:27
Ez se a legrövidebb történet, de tetszett.
#5 Rinaldo 2014. 02. 19. szerda 07:58
Szuper,
#4 gyuri0926 2014. 02. 19. szerda 07:24
Egy újabb könyv reklám ?
#3 papi 2014. 02. 19. szerda 04:55
Egész jó
#2 A57L 2014. 02. 19. szerda 04:29
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2014. 02. 19. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?