A+ A-

Szapphó Társaság - Hárman párban

Lori úgy érezte, mintha lebegne. Mintha magas sarkú cipője nem is lenne a lába alatt, hanem csak a puszta levegőre nehezedne rá. Az egyik karjával gyengéden átkarolta Susan derekát, a másik ujjait pedig a lány ujjai közé fonta.
Olyan volt, mintha az örökkévalóságig tartana ez a pillanat, mégis éppen csak egy lélegzetvételnyit. Tekintete Susan tengerkék szemeibe fúródtak, és úgy érezte, elveszik a gyönyörűségtől.
Sokban emlékeztette ez a lány az anyjára, de valahogy mégis teljesen más volt. A szemeiben ugyanaz a láng égett, mint Carmenéiben. Ugyanaz a mindent elemésztő tűz, amely mindig magához vonzotta Lorit. De ebben a lányban volt valami féktelen dinamika is, ami Carmenből hiányzott. Vagy már rég kiveszett.
Ahogy táncoltak, Lori úgy érezte, mintha a fellegekben járna. Alig tudta megállni, hogy ne csókolja meg most rögtön a lányt, és húzza félre az egyik szobába. Még a keze is remegett, amikor egy kissé lejjebb csúszott, hogy rásimuljon Susan fenekére. A lány csak elmosolyodott, és suttogott valamit, de Lori nem értette. A lila köd úgy elhomályosította minden érzékét, hogy válaszként is csak egy bárgyú mosolyt tudott megereszteni.
Mire észbe kapott, már csak azt vehette észre, ahogy Susan kisiklik a karjai közül, és egy másik nővel folytatja a táncot. Lori kezei lehulltak a teste mellé és egy ideig csak bámulta a tőle lassan távolodó Susant.
- Minden rendben, Lori? - zökkentette ki végül egy hang a merengéséből.
Ahogy hátra fordult, Slon érdeklődő és kicsit talán gondterhelt arcát pillantotta meg. A fekete lány valamelyik sivatagi néger törzs leszármazottja volt és ő maga is tökélyre fejlesztette a rezzenéstelen és semmit mondó arckifejezést. Lori mindig igyekezett valami érzelmet belelátni, de néha olyan volt, mintha csak egy álarc bámulna rá. Csodálta ezt Slonban, de néha kicsit idegesítette is.
Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, de aztán mégis becsukta és egy pillanatra visszapillantott oda, ahol az előbb még Susan táncolt, de a lány már nem volt sehol.
- Teljesen az ujja köré csavart, mi? - Lori másik barátnőjére pillantott, akinek arcán széles vigyor terült szét. Tori Slon tökéletes ellentéte volt. Külsőleg és sok tekintetben belsőleg is. A fekete lány mellett az ő bőre kifejezetten sápadnak tűnt, Slon szög egyenes hollófekete haja mellett az ő vörös sörénye pedig kész szénaboglyának. És amíg Slon néha tökéletesen elrejtette az érzéseit, addig Torinak minden kiült az arcára. Ehhez pedig még az is hozzájárult, hogy barátnője higgadtságával ellentétben neki olyan hullámzó volt a kedélyállapota, mint a süvítő szélben a partot mosó tenger.
Lori megint nem tudott válaszolni, csak bárgyún nézett. Most már Slon arcára is kiült némi érzelem, ahogy fürkészte barátnője arcát. Arcizmai megfeszültek, az ajkát beharapta, és az egyik szemöldökét felhúzva kereste Lori tekintetét. A lány rosszul érezte magát a mindent átható pillantástól és egy másodperc múlva kifakadt.
- Nem! - jelentette ki, talán túl határozottan is. - Nem. Én...
Slon arcán mosoly terült szét és a gondterhelt arcot hihetetlen gyorsasággal terítette be az önfeledt boldogság. Olyan harsányan nevetett fel, mintha az előbb nem is keltette volna a féltékenység látszatát.
Ilyenkor nagyon tudta gyűlölni Lori a barátnőjét, de mégis lenyűgözte, hogy a lány néha mennyire meg tudja téveszteni az embereket.
- Bevetted - nevetett kárörvendően Tori is. - Tényleg bevetted.
Lori összehúzta a szemeit és szigorúan nézett a barátnőire, amitől azok csak még jobban kezdtek nevetni.
- Ugyan már, kedvesem! - simult hozzá Slon és az egyik tenyerébe fogta Lori arcát. - Csak vicceltünk.
Lori nem tudott haragudni rájuk. Az arcáról egy pillanat alatt leolvadt a neheztelés és ajkai forrón forrtak össze Slonéival.
Tori még kuncogott egy kicsit magában, majd a helyiség másik végében táncoló Susanra pillantott.
- Tényleg gyönyörű - jegyezte meg ő is.
Lori és Slon rá néztek, de nem engedték ki egymást a karjaikból.
- Alig várom, hogy én is megízlelhessem a gyengédségét.
- Tépj sorszámot! - nevetett fel Lori.
- Te kis gonosz! - nézett rá szigorúan Tori, de az arcán még mindig ott bujkált a cinkos mosoly.
Lori ismét felnevetett. Egy gyors mozdulattal odalibbent Torihoz és őt is megcsókolta.
- Ugyan, lányok! Nekem mindig ti voltatok az elsők. - mondta gyöngéden.
- Tudjuk. - válaszolta Slon és hátulról átkarolta Lorit. Lori érezte, ahogy a lány csillogó, piszkos szürke szatén ruhája végigsimítja a testét, és az orrát belefúrja az ő hajába. Slon lágyan beszippantotta az illatot, majd kissé lejjebb hajtotta a fejét és megcsókolta Lori nyakát.
- És reméljük, hogy ez továbbra is így lesz - fejezte be helyette Tori és cinkosan Lori arcába mosolygott.
Lori felnevetett, és átölelte mindkettőjüket. Tudta mire gondolnak. Eddig Lori volt az új lány. A legfiatalabb a feleségek között.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.15 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 A57L 2014. 04. 22. kedd 05:48
Egynek elmegy.
#5 Rinaldo 2013. 08. 2. péntek 06:03
Elmegy.
#4 sipospista 2013. 07. 25. csütörtök 08:53
nem rossz megy a pont
#3 papi 2013. 07. 24. szerda 14:36
Nem rossz
#2 genius33 2013. 07. 24. szerda 11:25
Nekem tetszett.
#1 Törté-Net 2013. 07. 24. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?