A gumitestű lány

A bakban várakoztam, volt egy kis megtakarított pénzem – gondoltam, minek álljon otthon. Fialjon, amennyit csak tud. A semminél bármennyi is több.
Ahogy cserélődtek az ügyfelek, egyszer csak mellém huppant egy nőnemű alany, de olyan lendülettel tette mindezt, hogy csendes magányomban majdnem infarktust kaptam a meglepetéstől.
Észrevette összerezdülésemet, és bocsánatot kért, hogy megijesztett.
– Ó semmiség – mondtam – jól jön az embernek egy kis adrenalin löket, legalább felfrissül a vérkeringésem.
– Ha-ha-ha – nevetett fel hangosan – nem is tudtam, hogy az ijedtségnek ilyen pozitív mellékhatása is lehet.
Mivel nem folytattam gondolatmenetét, és újabbat sem kezdeményeztem, így a beszélgetés ennyiben ki is merült egy időre.
Röviddel ezután már szólítottak is. Lement a szokásos egyezkedés és egyeztetés, majd újra várakozhattam a pénztár előtt. Alig néhány tíz másodperc telhetett el, az ifjú hölgy ismét mellettem termett, majd vidámkodó hangon, odahajolva hozzám, csak annyit mondott
– Van ám más módja is a vérkeringés felfrissítésének.
– Ó! – reagáltam – és milyen módozatait ismeri kiskegyed?
– Nos, ha rám bízod magad, én úgy felfrissítelek, hogy olyan leszel, mint a frissen köpült vaj.
– Ó! – reagáltam ismét meglepetten – semmi egyéb vágyam nincsen, mint frissen köpült vajjá válni – próbáltam elviccelni a dolgot.
– Oké. Ha megvársz, és van elég időd, megtudhatod milyen is az.
– A világért nem hagynám ki – válaszoltam még mindig tréfálkozó hangon, de valahogy éreztem, hogy a hölgyemény komolyan gondolja ezt a vajköpülést. Kezdett bennem mocorogni a . A mocorgás döntésre sarkallt. Egy életem, egy halálom, ezt bizony ki nem hagyom, ha már így felszedett a hölgyike. Persze, ha fizetős a csajszi, akkor bukta a dolgot – gondoltam – ezt az elején tisztázni kell.
Pár perc múltán végeztünk mindketten, és Ő vidáman belém karolva nagy lendülettel vonszolt magával.
– Hová megyünk, és mivel? – kérdeztem, de Ő csak kuncogott, titokzatoskodott, mondván – Csap pár percnyire vagyunk a céltól – addig kitalálom, hogyan frissítsem fel a vérkeringésedet – kuncogott.
Párperc múltán meg is érkeztünk egy szépen felújított belvárosi társasház kapujához. Egy kis babrálás a , és már benn is voltunk. Kulcs elő, ajtó kinyit, és egy egyszerűen, de ízlésesen berendezett, földszinti garzonban találtam magam. Valószínűleg ez lehetett régen a házmesteri lakás – gondoltam.