Meg fogom dugni a feleségedet!

Régóta csinálom már ezt a melót, nem ma kezdtem. Tudom, mire vágyik egy ilyen pár... Vannak kimondott szavak, és vannak eltitkolt gondolatok. De ha mélyen a szemükbe nézel, látni fogod az igazi vágyukat!

Sötétedik már, ahogy a lakás felé tartok. Bérelt hely, nem először jövök ide. Belül tágas szoba, egy fotel, egy kanapé, egy ágy, körülötte pedig tükrök mindenütt. Szeretem az ilyen helyeket, jól láthatok minden mozdulatot.

Bekopogok. Te nyitsz ajtót. A férj, aki olyan lelkesen írta a leveleket, és szívesen küldött képet, olyat is, amit nem kértem. Szereted mutogatni a feleségedet, azt már tudom, de vajon élőben is ilyen bátor leszel? Meddig mersz majd elmenni?

Egy gyors kézfogás – a tenyered mintha izzadna. Belépve már látom a kanapén ülő nőt, az asszonyodat, akit nekem, hogy miért azt csak te tudhatod. Sokan vannak így ezzel, ne aggódj emiatt! Egy gyors cipőlevétel után lágy kézfogás Biankával, aki kicsit félénk még, de a lehajtott tekintete alatt látom azért a pimasz kis mosolyt, ami elárulja, nagyon várja már, hogy benne legyek!

A szobában halvány fényű lámpa van, gondolom nem véletlenül, a tulaj tudja, miért jönnek ide az emberek.
– Szóval biztosan felkészültetek? – a fotelnek támaszkodva kérdezem, miközben a párocska ott ül kicsit megszeppenve a kanapén. – Első alkalom, jól emlékszem?

Zavart mosollyal bólintanak, hát nem túl beszédesek még, de majd én dalra fakasztom a kis hölgyet...
– Miért döntöttél úgy András, hogy megosztod a feleségedet mással? – kérdezem.
– Hosszú házasságunk alatt végig hűségesek voltunk egymáshoz, igazán számíthatok Biusra mindenben, ő is rám, és hát mostanra annyira őszinték lettünk egymással, hogy a legtitkoltabb vágyainkat is el mertük végre mondani. Kiderült, hogy ő is és én is szívesen kipróbálnánk másokat, csak hogy milyen érzés. Házasságunk előttről kevés tapasztalatunk van...
– Nekem csak te voltál eddig! – szól közbe Bius félig nevetve, majd cinkosan rám néz, bele egyenesen a szemembe, aztán hirtelen zavarba jön. Jaj te kis félénk, nem vagy már kislány!
– És ezek szerint akkor most kalandoztok. – kérdezem.
– Igen, – szólal meg megint a férj – pontosabban keresgélünk.