A+ A-

Legyen a büntetés a bűnre szabott

Huss! Huss! A nádpálca suhogó hangja ez, amit hallok, a Gazdám csapkod vele a fülem mellett. Azt a hangot is jól ismerem, mikor a pálca a húsomba vág. Paff! Paff!
De most még nem ezt hallom. Mi több, nem is azt érzem. Mert Gazdám másféle büntetést talált ki nekem ma estére. A dicső szabadság helyett, melyet az jelent nekem, ha az ő kezétől kapom az ütlegeket husánggal vagy bármi eszközzel, ami éppen eszébe jut, hogy azzal hevítse fel húsomat, most úgy döntött, megfoszt attól a különlegesen szenzációs érzéstől, hogy a saját kezével büntet.
Ehelyett most arra kényszerít, hogy azt hallgassam, mikor ő valaki mást büntet meg. Azonban nem lehetek szemtanúja az eseménynek, még csak nem is tartózkodhatok ugyanabban a szobában, amikor ő azt a másikat bünteti.
De hallgatnom kell őket.
- Jól érzed magad, madaram? - kérdezi.
Még hogy jól? Milyen választ adjak erre? Úgy gondolom, a háttámlát borító puha velúr jó érzés pucér bőrömnek. A hátam és a fenekem tehát jól érzi magát. De ezt éppen nem mondhatnám el a kötelekről, amiket a derekam köré fűztek és kettészelik a pinám ajkait. Még dörzsöl? Egy kicsit. Szorosra kötötték? Naná! Izgató, igen!
De semmiképpen sem jó érzés.
Tudom, hogy érzelmeim kiülnek arcomra. Olyasvalami ez, ami ellen semmit sem tehetek, akárhogy is próbálom. Gazdám így nagyon is jól tudja, hogy a válaszom nem őszinte.
- Hadd fogalmazzam újra, madárkám - mondja most, miközben a nádpálca hegyét jobb combom belső felének nyomja.
- Szeretnéd, ha eloldoználak?
- Ó, nem, Gazda! - törnek elő szavaim, mielőtt még elejét vehetném. - Készen állok bármire, amit csak akar.
A pálcával végigköveti combom belső felét a térdemig, majd a másik combommal folytatja ugyanezt. A bambusznád apró göcsörtjei végigkarcolják finom húsomat. Beharapom az ajkam, nehogy hangosan felnyögjek, mikor abbahagyja és elveszi onnan a pálcát.
- Nagyon helyes, madárkám. Akkor ideje, hogy elkezdjem.
- Igenis, Gazda.
Ujjaival most megragadja az államat és szorosan fogja. Érzem lehelletének melegét, az ajkamtól mindössze néhány hüvelyknyire.
- Ne feledd: ez most a te büntetésed. Ha hallgattál volna rám, most te lennél az, akit figyelmemmel tüntetek ki. Ehelyett azonban hallani fogsz minden hangot, miközben Melody testét ütlegelem. Az ő testét a tied helyett.
Szomorú ez, mivel tudom, hogy én lehettem volna, aki átérzi Gazdám büntetésének csodáját, de most csak ennyit tudok mondani:
- Igenis, Gazda.
Kemény csókkal fedi ajkam, nyelve a számat kutatja, aztán otthagy engem, hogy levegő után kapkodok. Nem marad más hátra, mint a várakozás. És a helyzetem igazából nem is annyira kellemetlen.
Végülis nem én lógok a csuklóimnál fogva kikötözve, vagy hátrafelé egy hordóra feszítve. Ehelyett egy barna velúr támlás széken ülök. Lábaim széttárva, bokáim a karfákhoz kötözve, hogy szélesen kitárulkozom. Bár karjaimat a fejem fölé csatolták, nem feszítettek ki valami elviselhetetlen helyzetbe... épp csak a fejem fölé szíjazták, hogy ne legyenek útba.
Gazdám is fogott egy kötelet, a derekam köré kötözte, majd lefelé, át a lágyékomon, szeméremajkaim két oldalról fogták közre. Onnan megint felfelé vezette, két farpofám között és a seggem lukán nyugodott, a végét megint csak a derekam köré kötözte.
Ám annak ellenére, hogy ezt az én büntetésemnek szánta, a Gazdám volt olyan kedves és két csíptetőt helyezett kemény mellbimbóimra, melyekről lánc lógott alá.
És minthogy a szemem is be volt kötve, természetesen mindebből semmit sem láttam. Miután mindent elrendezett - legnagyobb megelégedésére -, Gazdám egy fekete selyemsállal kötözte be szemem, aztán kipróbálta, látok-e így valamit.
Csitt! Csatt! Csitt! Csatt! Úgy ugrálok, mintha az én seggemet vernék. Ám ezek csak annak hangjai, ahogy Gazdám a kezével lecsap Melody fenekére. Bárcsak az én seggemet ütlegelné.
Tudom, milyen érzés az. Piff, paff! Tenyerét homorítja, így a Gazda seggrepacsijának hangja rosszabb, mint az az égető érzés. De valahányszor keze lesújt, az mégis olyan csodás.
A csíptetők a mellbimbóimon egyre jobban szorítanak, ahogy azok egyre keményebbé és érzékenyebbé válnak. Cicijeimben az a nyilalló fájdalom csupán incselkedés mindazért a csodás érzésért, amit átélhetnék, ha én lennék az, aki a büntetést kapja. Akkor most ahelyett, hogy a hűvös levegő simogatja csupasz puncimat, az érdes nád dörgölné megduzzadt csiklómat. És ha valami különösen nagyot alakítanék, Gazdám talán megajándékozna azzal, hogy hüvelykujját a seggembe dugja.
Piff! Paff! Melody felhorkan egy különösen kemény ütés után. Vajon a nádpálca vagy a lapos husáng csal ki ilyen hangokat belőle? Végül abbamaradnak a csattanások, már csak Melody zihálását hallom, mely keveredik Gazdám harsogó légzésével. Azután egy állandóan surrogó hang mindent elnyom. Próbálom kitalálni, mi lehet az. Tudom, nem a husáng, se nem a nádpálca, mert azok hangja élesebb, mikor lecsapnak Melody bőrére.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.22 pont (18 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 03. 26. szerda 05:58
Gyengének tartom.
#2 genius33 2012. 05. 31. csütörtök 15:09
smile
#1 Törté-Net 2012. 05. 31. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?