A+ A-

A kocsma szépsége

Meglepődtem, amikor az érdes perembe kapaszkodó ujjaimat egy lucskos nyelv futólag megnyalta. Megijedni nem volt időm, kiemelt a felrugaszkodás lendülete, és mielőtt a kerítés fölött erőlködve, csodálkozásba kezdhettem volna, egy ormótlan kutyafej vigyorgott a szemembe, és átlósan, az állam bal felétől kiindulva, homlokom jobb csücskéig, kedélyesen végignyalt.
Visszahuppantam a talajra.
Ki számít arra, hogy a domboldali ingatlan kerítésének külső oldala magasabb? Értelemszerűen ugyanez belülről talán vállig sem ér egy embernek, s ha ott található a házőrző eb lapos kulipintyója, amire az a vicces dög képes felmászni, onnan ijesztgetve a kíváncsian bekukucskálót, az egyenesen pimaszság. Emlékszem, hogy mesélte az állat gazdája azt a felejthetetlen esetet, amikor egy betörő bemászott, és később heteken keresztül rájött a dadogás, amikor emlékeztették a kalandjára: a förtelmesen nagytestű kutya barátságosan hanyatt taszította, és óriás nyalókának nézve, reggelig rajta feküdt, és elégedetten morogva, kitartóan kóstolgatta. Kit terhelne a felelősség, ha a jószándékú behatoló meghal a röhögéstől? Nem lenne csoda, ha ártatlan betörők parlamenti képviselői interpellálnának, és jogszabályban kérnék rögzíteni, hogy ne csak harapós kutyákra figyelmeztessenek táblák, hanem tréfáskedvűekre is.
Mindenesetre láttam, amit akartam: a házban sehol nincs világítás. Valószínűleg csak a két nénike tartózkodik otthon, hozzájuk meg hiába csengetnék be. Kétlem, hogy rá lehetne őket beszélni egy laza és gyors bulira. A haverom bezzeg nonstop hajlamos ilyesmire - merre kószálhat? - akár percek alatt összecsődítene néhány embert. Telefonja persze kikapcsolva.
Az amorf ebnek köszönhetően a térdemet alaposan beütöttem a kőfalba, de sebaj! Visszaültem a kocsiba és komótosan visszagurultam a városba. Afféle csajozós sebességgel, amikor bőven van idő megcsodálni az autó formáit, a kormány mögül pedig a lányokét.
Újabb ötletem támadt!... Pötyögtem a telefonon. Mire jók a haverok?... Bulizás céljára úgy tűnik most nem, mert hiába csengetem hosszasan egy másikat... El tudtam képzelni, hogy szokásosan meglátogatta az albérlőit, és most ott érzi jól magát és a lányokat.
Letettem a kocsit a lakásom előtti parkolóban, majd egy határozott hátraarccal, gyalogosan megcéloztam egy közeli kocsmát.
*
Két vendéget számoltam össze, közülük az egyik én lennék, kissé szomorú képpel. A másik meg alig számított valamit, mert a felső ablakkeretet bámulta kitartóan, mint aki onnan várja kedvenc tévésorozata kezdetét.
A pincérlány válltól felfelé látszott ki a pult mögül, ám ez a darabka, a hullámos, sötétszőke hajjal, kék szemekkel, ígéretesnek tűnt. Odamosolygott rám, majd - amikor észrevette, hogy nem mozdítom el a tekintetemet - egy bólintás kíséretében újabb mosolyt küldött.
Kedvem lett volna megkérdezni, mire bólintotta az igent, de csak visszafogottan rendeltem egy sört, amikor hozzám lépett.
- Mindig ilyen sokan vannak itt? - szóltam még a távozni készülő hátához.
Barátságos tekintetét ismét felém fordította:
- Kiszámíthatatlan. Egy órával ezelőtt nem tudtam volna ülőhelyet mutatni, és lehetséges, hogy egy óra múlva megint az lesz a helyzet.
- Az jó... - sóhajtottam, és figyelmemmel egészen a pultig követtem kellemesen ringatózó, rövid ruhájával alig eltakart popsiját.
Kellemes jelenség, ráadásul minden különösebb előkészület nélkül képes volt egy összetett, bővített mondatot produkálni, ami nem túl gyakori jellemzője korosztályának. Mennyi lehet?
Nem egy nyomulós típus, és biztos hatalmas rutinra tett szert a kéretlen közeledés elhárításában, egy darabig rám sem nézett, sőt az irányomba sem.
A másik kedves vendég - aki a kisméretű helyiség távolabbi szegletébe vackolta el magát - képzeletbeli lapostévéjén elkezdődhetett a szappanopera szignálja, mert hangosan felcsuklott, és továbbra is érdeklődéssel szemlélte az ablaküveget.
Először járok ebben a kocsmában, pedig ez található legközelebb a lakásomhoz, és ismereteim szerint mások ennél jóval nagyobb távolságokat is megtesznek egy-egy ivóhely fellelése érdekében. Az üzletteret barátságossá teszik a faborítású falak, bár ilyen nyárvégi időszakban kimondottan forróságnövelő hatásuk van. A hosszú pult előtt magas bárszékek, először ezek egyikére terveztem felkapaszkodni, de - bármennyire vonzott az angyalarcú pincérlány társasága - a sajgó térdem miatt lemondtam erről az élvezetről, inkább a bejárattól balra ereszkedtem le, és lábamat túlnyújtottam a kis asztalka takarásán.
A személyzet egyetlen tagja időnként felpillantott a két vendégre, akik közül az egyik továbbra is ájtatos képpel bámulta a semmit, a fájóstérdű pedig őt, a pult mögül kilátszó lányt méregette. Olcsó poén lenne azt állítani, hogy a pincérlány volt a kocsma szépe, hiszen városi mértékkel mérve is előkelő helyezést érne el.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.33 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 feherfabia 2015. 06. 6. szombat 06:05
Egész jó!
#8 A57L 2013. 10. 23. szerda 04:22
Egész jó.
#7 kallaikornel 2013. 10. 11. péntek 12:50
Nagyon jó! Folytatás???
#6 papi 2013. 06. 4. kedd 05:51
Ez így jó ahogy van
#5 genius33 2012. 05. 10. csütörtök 07:22
Hmmm... cuki smile
#4 tiborg 2012. 05. 10. csütörtök 06:31
Vicces es erdekes.Tetszett.
#3 Shavo 2012. 05. 10. csütörtök 06:22
Nekem pont az tetszik, hogy hosszú. smile
#2 sikamika 2012. 05. 10. csütörtök 05:18
nem volt rossz.de kicsit hosszura sikeredett...
#1 Törté-Net 2012. 05. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?