A+ A-

Minden a vásárlókért

Amikor a férfi épp zárás előtt toppant be az üzletbe, azt gondoltam, rögtön rájöttem az ő kis titkára. Csak két hónapja dolgozom a Belle's Boudoirban, de ez több mint elég volt ahhoz, hogy felismerjem az először vásárló fürkésző pillantásait és idegességét.
Azzal voltam elfoglalva, hogy meggyőződjem róla, mindent leellenőriztem-e, amit kell és nyugodtan bezárhatom az üzletet a nap végeztével anélkül, hogy Belle-nek aggódnia kellene, elszúrtam valamit az üzletmenetben az ő távollétében. Különben észrevettem volna, hogy a férfi igazából túlságosan is nagy figyelmet szentel egyes ruházati cikkek fazonjának és szövetének ahhoz, hogy kezdő legyen.
Azt mondanám, olyan valaki volt, aki új barátnőjének akar venni valamit, amit szexisnek talál, a lány pedig nem találja olcsónak. Nem mintha olcsó áruink lettek volna: nem voltak ott könnyű nejlon bugyik vagy ócska skarlátvörös és fekete top és bugyiszettek, a combnál csipkékkel díszítve. A Belle's Boudoir első osztályú volt, minden selyemből, szaténból készült és márkás ruhatervezőktől származtak. Abban pedig biztos voltam, hogy ennek a bizonyos vásárlónak az igényeit könnyedén kielégíthetjük.
Talán kissé elfogult voltam, de a legjobbat gondoltam felőle, mert jóképű volt. Vagy száznyolcvanöt centi magas, tüskés hajjal, melyben szőke csíkok futottak, erős, izmos teste volt, mint aki sokat sportol. Nem az a fajta volt, aki két egyforma hálóinget vesz, egyet a feleségének, egyet pedig a szeretőjének - valószínűleg vagy két számmal kisebbet. Nem is mért végig, mondván, olyan nőnek akar venni valamit, akinek "nagyjából a maga mérete kell", ezért ha volnék olyan kedves felpróbálni ezt a melltartót vagy ezt a bugyit. Azt gondoltam, ezzel a vevővel itt rendes, tisztességes üzletet kötünk, mely az utolsó lesz így a nap végén. Aztán bezárhatok és mehetek haza.
A férfi most két selyembugyit nézett ki, az egyik kellemes rózsaszín, a másik pedig diszkrét elefántcsontszínű. Szemmel láthatólag e kettő közül akart választani. Adtam neki két percet, aztán odamentem hozzá.
- Segíthetek esetleg? - kérdeztem tőle.
Most enyhén elpirult, ettől még kisfiúsabb és vonzóbb volt.
- Hát, nem könnyű - felelte. - Ez itt mind a kettő olyan szép...
- Sokat adunk el az elefántcsontszínűből - mondtam neki. Futó pillantást vetettem gyűrűsujjára és észrevettem, hogy nincs rajta jegygyűrű.
- Szép és biztonságos választás, különösen olyan valakinek, akit még nem ismer elég jól vagy még nem találkoztak annyiszor. Az én kedvencem azonban ez a rózsaszín. Természetesen akár el is kényeztetheti a hölgyet és megveheti mind a kettőt.
Ezúttal egész határozottan elvörösödött, hosszabban tétovázott, csak azután válaszolt.
- Az az igazság, hogy próbálom eldönteni, milyen színű legyen, mert saját magamnak lesz.
Minden önuralmamra szükség volt, hogy el ne tátsam a számat ott előtte. Nem mintha még sosem hallottam volna olyat, hogy egy férfi női fehérneműt akar hordani. Belle már épp elég gyakran mesélt nekem egypár különlegesebb vásárlójáról, és biztosított arról, hogy csupán idő kérdése, mikor akad nekem is egy ilyen kuncsaftom.
Ám azok a férfiak, akiket előttem lefestett vagy diszkréten meg is mutatott, messze nem ilyenek voltak, mint ez a férfi, aki most előttem állt. Mert azok az esetek túlnyomó többségében negyvenesek vagy idősebbek voltak, gondosan ívelt szemöldökkel, puha, elektrolizált bőrrel, melyen nyoma sem volt ráncnak, vagy olyan hosszú hajjal, hogy egy kis igazítással nőiesnek látszanak - szóval magukon hordozták a másik nemnek látszani akaró sztereotip típus minden jegyét. Ebben a kuncsaftban azonban nem volt semmi nőies, eltekintve attól, hogy milyen fehérneműt akart venni. Hát ennyit a sztereotípiákról. Mikor aztán nem nevettem ki és nem kértem meg, hogy hagyja el az üzletet, láthatóan megnyugodott.
- Én... öö... gondolom, nem próbálhatom fel őket, így van?
Volt hátul az üzletben két függönnyel eltakart fülke, többnyire olyan vásárlóknak, akik trükkösebb holmikat próbáltak fel, például fűzőket. Fogalmam sem volt, hogy reagálna Belle egy ilyen kérésre, de már magát a gondolatot, hogy ez a jó kinézetű férfi selyembugyiba bújik, hirtelen olyan izgatónak találtam, hogy nem tudtam ellenállni. Különösen, mikor eszembe jutott valami más is, amit Belle magyarázott el nekem, nevezetesen a bugyik rabszolgáinak fogalmát, akik azt szerették, ha egy nő parancsolgat nekik, miután már felvették a bugyit.
- Hadd zárjam be előbb az ajtót - mondtam neki.
- Akkor biztos, hogy nem zavarják majd.
A férfi bólintott, közben ott állt kezében szorongatva a lehetséges vételre kerülő holmikat, mintha már meg sem tudna válni tőlük. Az üzlet bejáratára akasztott feliratot a "ZÁRVA" oldalára fordítottam, majd a férfit odakísértem az egyik fülkéhez.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.62 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 papi 2013. 04. 7. vasárnap 06:47
Ez nagyon jó ötlet, ki kellene próbálni.
#5 genius33 2012. 04. 21. szombat 06:45
Köszi v-ir-a, de gondolom te is hasonlóan vélekedsz, nemde? nyes
#4 v-ir-a 2012. 04. 20. péntek 22:07
tetszett a sztori, de genius 33 hozzászólása szintén nyes
#3 Rinaldo 2012. 04. 19. csütörtök 09:51
Az eladó is megkapta a magáét.
#2 genius33 2012. 04. 19. csütörtök 06:53
Egye bassza, egy ilyenért én is beleerőltetem magam egy női bugyiba nyes
#1 Törté-Net 2012. 04. 19. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?