A+ A-

Rima Volta Del Samantha

A remény, hogy talán leveszik a lábáról, kihunyt a lenyugvó nappal, mely lassan eltűnt a látóhatárról a Chicagón túli síkság legtávolabbi pontján. Több mint húsz emelettel a nagyváros fölött, ablaka előtt állva saját arcának áttetsző tükörképébe bámult, mely az egyhangú, unalmas valóságot tükrözte. A legjobb, amit valaha is egy férfitól várhatna, az nem más, mint hogy az az illető... valaki más legyen.
Talán ha lejjebb adná elvárásait, hihetetlen élményben lehetne része a férfinem egy-egy tipikus példányával. Most becsukta laptopját, véget vetve egy újabb magányos munkanapnak, mely az íróasztala mellett telt el. A Mesebeli Herceg nem telefonált, hogy randira hívja. A fenébe is, a Mesebeli Herceg nem is tudja az ő számát... Valaki mégis telefonált, és pusztán az, hogy valakivel találkozhat, azt jelentette, hogy megtöri a magányos napok megszokott menetét, mely abból áll, hogy felkel, kutyákat sétáltat, ebédel, dolgozik, sétál...
Samantha felsóhajtott. Volt idő, amikor egy randevúra készülődés izgalmas volt, tele kényeztetéssel és várakozással, a ma este azonban csupán emlékeztető azokra a szerelemben csalódott, szakítás után született vesztesekre, akikkel legutóbb hozta össze a sors, és akikkel végig kellett járnia egy sor jelentéktelen éttermet, önsajnáló beszélgetések közepette... Már a gondolattól is hangosan kifakadt anélkül, hogy valaki is hallhatta volna:
- Legalább egyszer az életben a kedvembe járhatna valaki azzal, hogy némi érdeklődést mutat irántam azon túl, hogy milyen fehérnemű van rajtam. Mondjuk, érdeklik a reményeim; vagy legalább lenne olyan jóvágású, hogy az önmagában is mentség a tesztoszterontól vezérelt önimádatra.
Szexis, kifinomult, mégis ingerült... ez volt ő. Samantha fogott egy taxit, azon igyekezve, hogy megőrizze kifinomultságát, vagy legalább az ingerültségét, hogy leküzdhesse a küszöbönálló csalódottság súlyát. Pont időben vagyok. Szédületesen nézek ki. Magabiztos, elegáns léptekkel vonulok majd be az ajtón, hogy minden férfi utánam fordul ebben az étteremben. Legalábbis minden tíz év fölötti hímnemű egyén.
Ám még mielőtt a bejárathoz ért volna, egy szürke kasmírfelöltőt és tweedsálat viselő férfi lépett elő csak úgy a semmiből; vagy az ő képzeletéből, vagy egy szomszédos kapualjból.
- Bocsánat, Samantha? Ön Samantha Rose?
A leghihetetlenebb kinézetű férfi volt, fekete hullámos hajjal, kék szemmel, erős állal, hogy minden mást elhomályosított a Michigan Avenue-n. Magas volt, lenyűgöző olaszos férfiassága erőt és hatalmat sugárzott.
- Ja, igen, én vagyok az. Miért kérdi?
- A nevem Ray Lambkin és itt kell találkoznom Samantha Rose-zal.
Samantha most egy olyan férfira pillantott, akitől bármelyik nő örömmel vállalna egy sereg gyermeket. Ő most elfordította pillantását az égszínkék szemekről, melyekben csak úszni szeretett volna, mintha azok a meleg karib-tengeri vizeket rejtenék, és most azt kereste, nincsenek-e ott a férfi gyermekei. A valóság reményteli várakozássá nőtt. Gyerekeknek nyoma sem volt.
- Én vagyok Samantha.
Egy kéz nyúlt felé, mely akkora és oly erős volt, hogy Samantha azután epekedett, bárcsak jól magához szorítaná. - Nagyszerű! A bátyja nem igazságos magához, de melyik báty az? Elhinni sem tudom, hogy egy ilyen hihetetlenül gyönyörű nőnek, mint amilyen ön, még nem csavarták el a fejét és nem vették el feleségül. Ilyen az én szerencsém! Már látom, fel kell adnom a munkám, hogy két nőre is jusson időm.
Azzal puha, meleg kezébe fogta az övét... a lelkét. Bár a férfinak kidobólegény alkata volt, érintése elárulta, hogy sok időt tölt egy irodában.
Kecsesen nyújtotta ki másik kezét, betakarva kettejükét. Most vajon a férfi vonta őt közelebb, vagy ő indult felé csak úgy magától? A férfi elmosolyodott.
- Egy kocsi jön értünk. Azért kértem, hogy itt találkozzunk, mert ezt a helyet könnyű megtalálni, és meg kellett győződnöm róla, hogy tényleg helyénvalónak találja az ötletet, hogy egy ötgyerekes apával randizzon. Remélem, a meglepetésektől sem riad vissza.
A férfi érintésén át valami belső nyugalom sugárzott Samathába, enyhítve minden eddigi húzódozásán. Nem egy közönséges, konzervatív jogászapa szorongatta a kezét. Dehogy. Ez a lény túllépett a férfiakkal kapcsolatos minden eddigi koncepción, amit Samantha ezidáig elképzelt. Átadta magát a meglepetésnek.
A férfi most átkarolta a nőt, s úgy segítette be a közben odaérkező limuzinba, mintha hímes tojás lenne, biztonságban elrendezve őt az ülésben. Samanthát a párás trópusi hőség melengette arra a gondolatra, hogy megcsókolja Ray-t, a kilátásoktól, hogy kemény izmokat érez majd a melleinek feszülni, a férfi karjaiba temetkezve egy hosszú és kiadós együttlét után. Még soha senki nem vitte őt el ilyen hirtelenséggel, ilyen sürgetően.
Samantha ott rögtön szeretkezni akart vele, ám hogyan jelezhetné ezt a férfinak úgy, hogy közben megőrizze kifinomultságát és elegáns méltóságát? Ha egy végiggombolós blúz lett volna rajta,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2015. 03. 14. szombat 04:35
Közepes lett.
#7 papi 2013. 09. 18. szerda 08:42
Nagyon jó.
#6 sunyilo 2012. 02. 9. csütörtök 21:50
Bravó! Remélem, folyt. köv.!
#5 Rinaldo 2012. 02. 9. csütörtök 08:46
Nagyon jó.
#4 tiborg 2012. 02. 9. csütörtök 08:03
Kedves Torte-Net ez ebben a totenetnen egyalltalan nincs semmi Bizzar!!
Ez egy jol megirt (vad)Hetero story.
#3 tiborg 2012. 02. 9. csütörtök 07:59
Bomba......kitunoen megirt erotika.
#2 joozsi 2012. 02. 9. csütörtök 03:45
Jöhet a folytatás. Joó!
#1 Törté-Net 2012. 02. 9. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?