A+ A-

A titkárnő utolsó napja

Kapkodva újítom a sminkemet a munkahelyi mosdóban, sietni kell, ma van a budapesti képviselet tízéves évfordulója, ma eleve délre jöttünk csak be, és most a hivatalos munkaidő lejártával kezdetét veszi a titkársági váróban a szabadbuli. Ehhez kell gyorsan megújítani a sminket, pontosabban nem is megújítani, hanem előre megtervezetten megerősíteni, a szolid munkahelyi sminket bulikifestéssé átrajzolni. Sietnem kell, mert a főnököm ugyan a vezérséggel mulat, de a fiúk a felettünk lévő emeletről viszont már lejöttek, és a többi csaj már javában azon dolgozik, hogy estére kitömethesse a kis puncusát, és én még itt a mosdóban szerencsétlenkedek... De semmi pánik, én is rákészültem a feladatra, a blúzom alól már levettem a melltartómat, amit normálisan azért hordok, hogy a blúzon ne látszódjanak át a cicijeim, most meg pont azért vettem le, hogy átlátszódjanak. Beillatosítom végül magam a buja Aeneis Aeneis-sel. Mert ez a mai egy ilyen nap.
Mire visszamegyek, a három fiúk már nagyon nyomják a bámuló csajoknak. Érkezésemet tettetett ováció kíséri, én meg közben szomorúan konstatálom, hogy hiába a bulismink, a buja illat, de a rideg valóság az, hogy a fiúk mellett már nincs hely, az egyetlen szabad hely Klári mellett van, mert oda nem nagyon akart ülni senki. Klári olyan harminc körüli, szeplős vörös hajú, régebben itt dolgozott, amíg feleségül nem vette a nagyon-nagyon-nagy főnök. Emiatt mindenki utálja, de szerintem nincs vele semmi probléma, persze én nem is dolgoztam vele együtt, annál inkább nem, mert én az ő helyére kerültem ide. Most biztos visszajött nosztalgiázni, nekem meg csak eggyel többet jelent, akik rontják az üzletemet. Klári invitál is, mutatja a jobbján a szabad helyet, és én kénytelen kelletlen betuszakolódok melléje, hogy innen a távolból hallgassam a fiúkat.
Előkerül a pezsgő, bódít, zsongít, jókedvre derít, kellemesen ring velem az egész titkárság, közben Klári az én fülembe súgja pasirongáló poénjait. A pasik persze nem hallják, továbbra is életcsászárkodnak, de én már kezdem kicsit látni a felfeslő máz alatt a lúzerségüket. Miközben ezen gondolkozok, egy simogató kezet érzek a bal combomon, hitetlenkedve lenézek, mi az oka ennek a tévedésnek, de látom, hogy nem tévedés ez, valóban jól érzem, Klári keze az, amint a combomon kúszik felfelé, kihasználva a szoknyám sliccelését, felkúszik majdnem egészen, alig egy centire állnak meg az ujjak a puncimtól, mikor találkozik a tekintetem Kláriéval. "A dress-code előírja a harisnyát, csak ellenőriztem, hogy betartod-e" - rántja meg a vállát könnyedén Klári, és én lenyelve első felháborodásomat, miszerint: ki vagy te, hogy ellenőrizd az én dress-code-omat, csak annyit kérdezek hűvösen: "És mire jutottál?". Klári erre felnevet, ami persze rögtön nevetségessé teszi hűvösségemet, és csak annyit súg: "Betartod. Jókislány vagy. Puszi ezért." És megpuszilja az arcomat, aztán kezét visszairányban újra végigsimítva a combomat elveszi. Elakad a lélegzetem és nagyon-nagyon melegem lesz. Ez már így elég nyílt, basszus, főleg így mindenki előtt. Szerencsére mintha senki sem figyelne, de akkor is. Ez egy nyílt ajánlat, akárhogyan is nézem. Próbálok elhúzódni, de annyira szűk a hely, hogy testünk továbbra is összeér különböző pontokon, és ez az összeérés már egészen mást jelent, mint eddig.
Lassan lazul a társaság, mindenki elkezd mászkerálni, és is megragadom az alkalmat, hogy leszakadjak Kláriról. Kevergünk, zsongunk, majd szép lassan estébe fordul az idő, és én már elkezdem unni az egészet. Az már tisztán látszik, hogy itt ma én nem fogok azok közé tartozni, akiknek a kis punyókáját ma este fütyivel bélelik ki. És ekkor szólít meg Klári:
- Megyek haza, ha akarod, elviszlek.
Szívesen igen mondanék, utálok metrózni, villamosozni, fáradt, nyűgös vagyok, unom az egészet, csak az a kéz a combomon gondolkodóba ejt. De ha végül is, ha el akar vinni... Olyan nagy bajom úgyse lehet... Igent mondok, és pár perc múlva már a mélygarázsban vagyunk, és éppen kifele tartunk belőle Klári lenyitott tetejű kis sportkocsijában ülve.
Már kint dübörgünk az utcán, amikor Klári megkérdezi:
- Nem vagy éhes? - Elutasítóan vonogatom a vállam, de ő nyilván azt gondolja, hogy ez csak udvariasság. - Azért veszünk valamit a Burger Kingben.
Klári először az autóskiadó felé kanyarodik, de meggondolja magát és beáll a parkolóba. Inkább kiszállunk, és bemegyünk. Nagy élet van, mi senkinek nem tűnünk fel, ahogyan rendelünk, majd a kajákkal leülünk egy rosszul megvilágított, félreeső, kétszemélyes asztalhoz. Miközben eszünk, Klári nagyon él, nagyon pörög, és próbál engem becserkészni. Számba adogatja a sültkrumlit, mert neki mégse kell az övé, viszont kér egy falatot a hamburgeremből, és megfordítja a kezem, onnan harap, ahonnan én is, aztán megsimítja a kézfejem, mintha véletlen lenne, később belekóstol a shakembe, s közben csillog a szeme, amint engem néz. Kivesz egy szöszmöszt a hajamból, levesz a szám széléről egy odaragadt salátadarabot és bekapja.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.9 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 listike 2014. 12. 16. kedd 17:05
Nem tetszett.
#7 A57L 2014. 04. 12. szombat 05:48
Gyenge írás lett.
#6 picula 2013. 08. 15. csütörtök 23:20
eléggé ramaty
#5 hairy_pussy 2013. 01. 26. szombat 06:27
Hogy került a történetbe a Leszámolás Kis-Tokióban című film :(((
#4 genius33 2012. 01. 10. kedd 19:18
Hát ez nagyon gyenge leszbi :S ejj ejj...
#3 Kaszkadör 2012. 01. 10. kedd 14:01
Érdekes de azért mert két nő csókozót még nem leszbi történet:(
#2 fakutya 2012. 01. 10. kedd 05:26
jesszusom, és hol a leszbi ebben? Gyenge... :(
#1 Törté-Net 2012. 01. 10. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?